"A hülyékről jöttél cikket írni?" - kérdezték. "Nem, csak rólatok." A társaság a Batthyány térhez közel gyűlt össze mint a nehezen kezelhetők klubjának tagjai.Mindegyikük kezében - a 16 évestől a 22 évesig - cigi, szálltak a kemény szövegek, az anyázás volt a legfinomabb. Mégsem "gyogyósok". Nehezen kezelhetők. Küzdenek a beilleszkedéssel, de szeretnének integrálódni. Ezért is vannak itt: a tíz fiatal egy 20 négyzetméteres szobába zsúfolódott a kanapén, foteleken és a földön ülve. Középen mentoruk, Kati néni.
Tükörben
Munk Katalin ötvösművész, és nemsokára mentálhigiénés szakemberként végez. Sokáig rajzot és művelődéstörténetet tanított, először a Havannán, majd Békásmegyeren, végül a Vadaskert Fejlesztő és Felzárkóztató Iskolában (VAFFI) kötött ki. Két fia is tanulási, magatartási problémákkal küzdött. Először velük tapasztalta meg, hogy milyen nehéz az ilyen gyerekeknek és szüleiknek Magyarországon. Végigjárták Budapest számos iskoláját, de egyik sem akarta felvenni gyerekeit. Ezután találtak rá a VAFFI-ra, ahol mindkét fiú befejezte tanulmányait, és őt is oda hívták tanítani. "Észre kellett vennem, hogy vonzom a deviáns fiatalokat. És ők is engem, hiszen én is deviáns vagyok, és így érzem jól magam. Eleinte csak a fiúk haverjai jártak fel hozzánk mindennap, aztán a tanítványaim is." A Vadaskertiben is szokássá vált, hogy délutánonként az egyik teremben összegyűlt pár tanár és sok diák: játszottak, beszélgettek és meghallgatták a gyerekeket.
Ekkor már létezett a PO(S)itív Életútért Egyesület, amelyet tanulási és/vagy magatartási nehézségekkel küzdő, ép értelmű gyermekek szülei és az ezen a területen dolgozó szakemberek alapítottak. Fredi Ehrat és Felix Mattmüller-Frick könyve, A nehezen kezelhető gyermekek (POS) elsőként mutatta be - és kezelte elfogadóan - a tanulási problémákkal küzdő, részképesség- és figyelemzavaros, illetve hiperaktív gyermekeket (a fogalom elnevezése a POS). Ebben található az a mondat, amely az egyesület mottójává vált: "Figyelmeztető homokszemek társadalmunk gépezetében. `k azok, akik magatartásukkal értésünkre adják, hogy az emberiség és a tolerancia összezsugorodik, ha csak a teljesítményt díjazzuk, és a szeretet nem jut szóhoz." A könyv 1991-es magyar-országi megjelenése hatására alakult meg 1992-ben a PO(S)itív Életútért Egyesület: ez volt az első fórum, ahol erről az iskola és a tanárok által agyonhallgatott problémáról beszélgethettek a szülők.
Munk Katalinhoz bárki bármikor be-eshetett: ő meghall-gatta. Idővel annyian lettek, hogy telefo-non kellett időpontot egyeztetni. Három éve, mióta nem tanít és nincs más munkahelye sem, reggel 10-től éjfélig érkeznek hozzá főként a kamasz és az idősebb korosztályból. Van, aki négyszemközti beszélgetésre jön, van, aki a kiscsoportos (3-4 fős) foglalkozásokra, de van, aki csak a nagycsoportosra, a klubra jár. A szülők-kel telefonon tartja a kapcsolatot, többükkel már nyolc éve, de vannak olyanok is, akik e gondról nem akarnak tudomást venni.
Az egyik legfontosabb, hogy a szülők elfogadják a gyerekeiket úgy, ahogy vannak. Ami nagyon nehéz: "Sokkal egyszerűbb bűnbakot kreálni, hogy a gyerekben van a hiba. Így hárítják el maguktól az egész problémát. Aztán az a következő, hogy azt kapják a szülők, hogy ők tettek valamit rosszul. Ezért egymásra haragszanak, és minden csak rosszabb lesz." A kétszemélyes beszélgetés egy mentálhigiénés segítő szituáció. "Én csak egy tükör vagyok, ami segít megmutatni, hogy valójában mit is érez a másik, hogy mi lapul szavai mögött." Ez a Rogers-féle személyiségközpontú terápia. Alapvető tézise az empátia, a feltételekhez nem kötött pozitív odafordulás és a másik emberbe vetett bizalom. Ezt a szemléletmódot követi a mentálhigiéné. Erre épül a Veled Érted Program (VÉRT), amit Munk Katalin és Kangyal Ágnes pszichológus írtak, és amely a gyerek és a segítő közötti kapcsolatra épít. A VÉRT célja, hogy a beilleszkedési, magatartási és tanulási zavarokkal küzdő gyermekek ne kerüljenek ki az állami oktatás keretei közül, ne sodródjanak a drog és a bűnözés felé, hanem alkalmassá váljanak a képességeiknek megfelelő végzettség megszerzésére. A VÉRT Munkacsoport e programot - együttműködési szerződés keretében - az egyesülettel karöltve próbálja megvalósítani.
Kéne egy hely
Ennek része a klub is, mely általában 20-25 főt jelent. Az egyik alkalommal, ami azon a helyszínen, Katalin lakásában az utolsó volt, tematikus találkozót szerveztek: a barátságról beszélgettek. Eleinte nagy volt a zűrzavar, de aztán beindult a társaság, igaz, alig néztek egymás szemébe, sokszor zavarban voltak, cigiztek és nyomták magukba a ropit. Katalin mederben tartotta a társalgást. "Nincsenek mintáik, hogy hogyan lehet megoldani a való életben a problémáikat. Itt tanulják meg ezt" - mondta később.
A máshonnan kirekesztettek, a máshol nem szívesen látottak találtak itt egy közösséget: innen választják ki barátaikat is. Sok gyereknek volna szüksége valami hasonlóra szerte az országban; jól mutatja ezt az is, hogy nemcsak a fővárosból kértek/kérnek segítséget (Pécelről például egy egész tantestület). Egy családterápiával és felnőttekkel foglalkozó klinikai pszichológus, aki gyakran találkozik nehezen kezelhető gyerekek szüleivel, szintén úgy tartja: állandó probléma, hogy ezeket gyermekeket nem tudja hova irányítani.
A VÉRT országos hálózat kialakítását tervezi: minden településen lenne egy-egy képviselőjük, és minden iskolában külön is foglalkoznának a nehezen kezelhető gyermekekkel. "Körbeküldtük az ötletet, és kértük, hogy az iskolákban csak egy tantermet biztosítsanak nekünk, cserébe ingyen adjuk a programot. Sehol sem kérték, nem is reagáltak. Félnek" - panaszkodik a három éve ingyen "dolgozó" Munk Katalin, aki elmondta: "Németországban ennek jól felépített mechanizmusa van. Már 6 éves kortól kezelik a problémát, így a gyerekek nem is jutnak el olyan súlyos szintre, mint nálunk. Nekik nagyon tetszett a VÉRT, tanulmánykötetben jelentették meg." Ezért is határozták el Katalinék, hogy német és uniós pályázatokon fognak indulni, ottani szervezetekkel kooperálni: "Itt konkurenciaharc van és harakiri, ott pedig együttműködés."
A magyar állam ugyanis nem tud többet költeni erre: "Folyamatban van a kiemelten közhasznúvá válásunk, úgy már könnyebb lesz. Amit csinálunk, az igazából az állam feladata volna. De azt mondják, ha eddig ingyen csináltuk, akkor tovább is menni fog. Nyilván, mint a jó kurva: ha élvezi, akkor ingyen is. Ez azért nem így van. Élvezzük, de éhen halunk."
A legfontosabb feladat most a hely megszerzése, ahol ezentúl összegyűlhetnek. Már meg is találták a megfelelőt: egy szuterént málló vakolattal, patkány rágta padlóval, barna, mocskos falakkal. Ezt majd a gyerekeknek kell felújítaniuk. "A cél, hogy vegyék kézbe a kalapácsot, az ecsetet, és dolgozzanak meg a saját helyükért." Csak éppen a pénz hiányzik, a bérleti díj.
Mi fáj?
A nehezen kezelhető gyerekek normál, sőt gyakran kimagaslóan magas intelligenciával rendelkeznek, az iskolában mégis sikertelenek. Emellett, illetve ennek következtében beilleszkedési problémákkal küzdenek. A tünetek hátterében a tudomány mai állása szerint gyakran genetikai hatások, biokémiai jellegű agyi funkciózavar, esetenként agyi sérülések, illetve az idegi fejlődés egyenetlensége áll; mindez hiányos és késleltetett érési folyamatot okoz. "E tünetegyüttes az iskoláskorú gyerekeknek legalább 3-5 százalékát érinti. Az enyhébb esetek figyelembevételével 7-17 százalékra becsülhető a fimota gyerekek száma" - írja László Zsuzsa Az örökmozgó gyerek című könyvében. A "fimota" mozaikszó, a figyelemzavar-mozgászavar-tanulászavar rövidítése (a nemzetközi szakirodalomban ennek a rövidítése a POS). "A fimota gyerek az >>itt és mostTörvényi szinten 1993-ban jelent meg a "más fogyatékos" kategória a részképesség- és iskolai teljesítményzavarban szenvedők meghatározására. Csupán 2003. június 23-tól van hatályban a gyermekekre és tanulókra vonatkozó "fogyatékosságban szenved" szöveg helyett a "sajátos nevelési igényű" jelző a közoktatásról szóló törvényben, illetve ugyanekkor váltak a "beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel küzdő" tanulók is megkülönböztetett csoporttá. Becslések alapján jelenleg 300-400 ezer körülire tehető az érintettek száma.
2003-ban hozták létre a Nemzeti Civil Alapprogramot (NCA) civil szervezetek központi költségvetésének támogatására. A felhasználható keret most jóval nagyobb, mint korábban, és több civil szervezet is pályázhat. Az első kiírás 2004 első negyedévére várható: Munk Katalin és egyesülete - várhatóan immár kiemelten közhasznú szervezetként - ennek elnyerésére törekszik.
Venczel Sára
