Az állampolgári lét új dimenziói a Tisza szigeteken

„Nem olyan gyáva, mint én”

Belpol

Több tízezer forintos adománnyal segít, de nagygyűlésre nem megy, mert nem szeretné, hogy a főnöke meglássa egy videón: ilyen szimpatizánsok is tagjai a nyilvánosság elé kiálló emberek mellett a Tisza szigeteknek, amelyekből eddig ezerkétszáz jött létre a Facebookon.

„Teljesen sutyiban vagyok ott, nem lájkolok, nem csinálok semmit. Remélem, nem is látszom. Viszont segítek. Rendszerváltó kártyát is váltottam augusztusban” – magyarázza a Tisza Párt egyik rejtőzködő támogatója. Nő, családos, kutyája van, és elmondja, milyen állása. Ott tényleg nem néznék jó szemmel, ha kiderülne mostani politikai szimpátiája. A rendszerváltó kártya a Tisza Párt közösségi finanszírozásának formája, van havi 3000, 5000, 10 000, 41 000 forintos változata. „Az adóm 1 százalékát állatokkal foglalkozó alapítványnak adom, de ugyanakkora összeget küldök a Partizánnak is, mert szerintem fontos az a munka, amit végez. Kaptam tőlük az üzenetet, hogy beszélgetés lesz Varga Judit volt férjével. Élőben követtem. A legjobban az tetszett Magyar Péterben, hogy nem olyan gyáva féreg, mint én, hanem kiáll és megmondja, ami nem tetszik. Azóta kerékbe nem törték még, és sós kútba sem vetették, de ezeken kívül mindent megcsináltak vele. Amikor Szegeden a Dóm téren tartott gyűlést, kiküldtem a gyerekeimet, hogy nézzék meg. Nem mertem odamenni, nehogy lefotózzanak. Az újszegedi ligetben, amikor Radnai Márkkal tartottak rendezvényt, már hallgattam őket. Mindketten jó benyomást tettek rám. Régebben, egy másik munkahelyen »beláttam a függöny mögé«, láttam a Fidesz gusztustalan dolgait is a szépek mögött. A mi családunk jobboldali érzelmű, nekem és a szüleimnek is meghatározó élményünk volt Orbán Viktor politizálása a kilencvenes években, üdítő volt és szerethető. És azt hiszem, az, ahogyan Magyar Péter megnyilvánul, emlékeztet az eredeti Orbánra. Több mint harminc éve ugyanott lakom, ugyanabban a házban, és kutyás lévén mindennap járok a környéken, beszélgetek. Nagyjából tudom, hogy ki milyen beállítottságú. Most azt látom, hogy a környezetemben szinte mindenki Tisza-hívő lett, ahogy én is átálltam családostul. Az európai parlamenti választáson is rájuk szavaztam. Mindent megnézek, ami rájuk vonatkozik, az ő dolgaikat mindig. A másik térfélről legutóbb Menczer Tamást néztem meg, három másodpercig bírtam. Nagyon szégyellném magam, ha valaki azt mondaná, hogy én ezeknek a sudribunkóknak a szekerét tolom. A normálisabbját, a gondolkodókat kiszorította a Fidesz mindenből, aki valakinek a valakije, azzal szalad a ló a végtelenbe és tovább. Ez mikszáthi világ.”

A kérdésre, hogy az úgynevezett nemzeti elkötelezettségű vállalkozók helyzetbe hozásával jobboldali szavazóként volt-e gondja korábban, azt mondja, ezt sosem tartotta normálisnak: „Tudod, ki a nemzeti tőkés? Az, aki hozzájárul a leégett Notre-Dame újjáépítéséhez. A mi vasutunk helyrepofozásához nem járul hozzá a nemzeti tőkés. Inkább jelentkezik a pályaudvarokért, hogy adja oda neki az állam 99 évre, és majd azt csinál vele, amit jónak lát.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.