„Szimpátia és irigység, ennyi”

Kozma Gábor, Kisgörbő polgármestere pártosodásról, pletykálkodásról és „gyüttmentségről”

„Ha csak ötvenszázalékos erőbedobással csinálom a dolgokat, pont ugyanoda jutok, mintha száztíz százalékon pörgök” – fogalmaz a 198 lelkes Zala megyei Kisgörbő független polgármestere, aki második ciklusát kezdte meg szeptemberben. Megvalósíthatók-e a nagy álmok egy kistelepülésen?

Magyar Narancs: Június 9-én mindössze négy szavazattal nyert egyetlen kihívójával szemben. Meglepődött, hogy ennyire szoros lett a végeredmény?

Kozma Gábor: Igen. Illetve annyiban nem, hogy tudtam, nagyon komoly mozgolódás van velem szemben, és hogy ezért nem szabad félvállról vennem a kampányt. Utólag kiderült, jól tettem. De hogy ennyire szoros lett a végeredmény, az azért elgondolkodtatott. Ráeszméltem: az, hogy kívülről nézve a környék egyik legjobb hírű és legszebb települése Kisgörbő, a falu felének nem számított. Szimpátia és irigység – csak ennyi az, ami meghatározza, hogy rád szavaznak-e vagy sem. Sem szakmailag, sem költségvetésileg nem tudtak belém kötni, mert rendben van minden, erre figyelek. Ezért elkezdtek személyeskedni: hogy a feleségem, aki a kisboltot üzemelteti, miért jár Mercedesszel…

MN: Kistelepülésen megesik az ilyesmi.

KG: Csakhogy engem és az előző testületet három héttel a választások után feljelentettek jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, és a feljelentésben felsoroltak mindent, amit a kampányidőszakban szórólapokon is terjesztettek rólam: például, hogy eladtam a 19 éve üresen álló volt iskolát, illetve magamnak adtam el egy önkormányzati ingatlant. Természetesen névtelenül tették a feljelentéseket. Jelenleg is folyik a nyomozás. Az említett ingatlant 2020-ban valóban megvettem, akkor már tíz éve árulták, senkinek nem kellett. Erre valaki kitalálta, hogy tízszer annyit ér, holott a testület döntött az eladásról, ingatlanbecslő állapította meg az árat, minden szabályos volt. Nem az a lényeg, hogy van-e valóságalapja ezeknek a vádaknak, hanem a tudatos gyanúba keverés.

A helyi Fidesz jelöltje csak akkor lehetett fideszes, ha megnyerte a választást. Ha nem, akkor a párt levette róla a kezét. Az illetőnek, aki egyébként helyi lakos, semmilyen koncepciója nem volt arról, hogy mit tenne a faluban: nem volt ötlete a potenciális bevételi forrásokra, az adózási fegyelem erősítésére, az idősekről való gondoskodásra, a lehetséges falufejlesztésekre. Míg én 42 pontban írtam le az elképzeléseimet a szórólapon, a másik jelöltnek csak olyan szórólapja volt, amely engem áztatott. De még csak szórólap sem kellett a lejáratásomhoz, ennél kisebb ez a település: elég volt az intrikus pletykálkodás.

MN: Aki közszereplést vállal, az a kitettséget is vállalja.

KG: Így igaz. Azt viszont nehezen élem meg, hogy bármilyen programot hirdetek, ami nyilvánvalóan jó ügyet szolgál, legyen az faluszépítés, kulturális rendezvény vagy szociális terület, egy bizonyos kör részéről csak a kritikát kapom. Ne ültessünk levendulát, mert ő azt nem szereti! Amikor egy faluban a közösségi érdek nem írja fölül az egyéni érdekeket, az pontosan megmutatja a helyi viszonyokat. Az irigységből fakadóan az emberek úgy gondolják, hogy valaki csak azért cselekszik a közösség érdekében, hogy abból valami hasznot húzzon. Polgármesterként olyan dolgok miatt is magyarázkodnom kell, amelyek még csak ötlet szintjén vannak, mert az emberek többsége nem tudja elhinni, hogy egyszerűen a közjóért akarok tenni valamit.

MN: A bizalmatlanság némiképp indokolt, elég sok megélhetési politikust látott már ez az ország.