Interjú

„Szimpátia és irigység, ennyi”

Kozma Gábor, Kisgörbő polgármestere pártosodásról, pletykálkodásról és „gyüttmentségről”

Belpol

„Ha csak ötvenszázalékos erőbedobással csinálom a dolgokat, pont ugyanoda jutok, mintha száztíz százalékon pörgök” – fogalmaz a 198 lelkes Zala megyei Kisgörbő független polgármestere, aki második ciklusát kezdte meg szeptemberben. Megvalósíthatók-e a nagy álmok egy kistelepülésen?

Magyar Narancs: Június 9-én mindössze négy szavazattal nyert egyetlen kihívójával szemben. Meglepődött, hogy ennyire szoros lett a végeredmény?

Kozma Gábor: Igen. Illetve annyiban nem, hogy tudtam, nagyon komoly mozgolódás van velem szemben, és hogy ezért nem szabad félvállról vennem a kampányt. Utólag kiderült, jól tettem. De hogy ennyire szoros lett a végeredmény, az azért elgondolkodtatott. Ráeszméltem: az, hogy kívülről nézve a környék egyik legjobb hírű és legszebb települése Kisgörbő, a falu felének nem számított. Szimpátia és irigység – csak ennyi az, ami meghatározza, hogy rád szavaznak-e vagy sem. Sem szakmailag, sem költségvetésileg nem tudtak belém kötni, mert rendben van minden, erre figyelek. Ezért elkezdtek személyeskedni: hogy a feleségem, aki a kisboltot üzemelteti, miért jár Mercedesszel…

MN: Kistelepülésen megesik az ilyesmi.

KG: Csakhogy engem és az előző testületet három héttel a választások után feljelentettek jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, és a feljelentésben felsoroltak mindent, amit a kampányidőszakban szórólapokon is terjesztettek rólam: például, hogy eladtam a 19 éve üresen álló volt iskolát, illetve magamnak adtam el egy önkormányzati ingatlant. Természetesen névtelenül tették a feljelentéseket. Jelenleg is folyik a nyomozás. Az említett ingatlant 2020-ban valóban megvettem, akkor már tíz éve árulták, senkinek nem kellett. Erre valaki kitalálta, hogy tízszer annyit ér, holott a testület döntött az eladásról, ingatlanbecslő állapította meg az árat, minden szabályos volt. Nem az a lényeg, hogy van-e valóságalapja ezeknek a vádaknak, hanem a tudatos gyanúba keverés.

A helyi Fidesz jelöltje csak akkor lehetett fideszes, ha megnyerte a választást. Ha nem, akkor a párt levette róla a kezét. Az illetőnek, aki egyébként helyi lakos, semmilyen koncepciója nem volt arról, hogy mit tenne a faluban: nem volt ötlete a potenciális bevételi forrásokra, az adózási fegyelem erősítésére, az idősekről való gondoskodásra, a lehetséges falufejlesztésekre. Míg én 42 pontban írtam le az elképzeléseimet a szórólapon, a másik jelöltnek csak olyan szórólapja volt, amely engem áztatott. De még csak szórólap sem kellett a lejáratásomhoz, ennél kisebb ez a település: elég volt az intrikus pletykálkodás.

MN: Aki közszereplést vállal, az a kitettséget is vállalja.

KG: Így igaz. Azt viszont nehezen élem meg, hogy bármilyen programot hirdetek, ami nyilvánvalóan jó ügyet szolgál, legyen az faluszépítés, kulturális rendezvény vagy szociális terület, egy bizonyos kör részéről csak a kritikát kapom. Ne ültessünk levendulát, mert ő azt nem szereti! Amikor egy faluban a közösségi érdek nem írja fölül az egyéni érdekeket, az pontosan megmutatja a helyi viszonyokat. Az irigységből fakadóan az emberek úgy gondolják, hogy valaki csak azért cselekszik a közösség érdekében, hogy abból valami hasznot húzzon. Polgármesterként olyan dolgok miatt is magyarázkodnom kell, amelyek még csak ötlet szintjén vannak, mert az emberek többsége nem tudja elhinni, hogy egyszerűen a közjóért akarok tenni valamit.

MN: A bizalmatlanság némiképp indokolt, elég sok megélhetési politikust látott már ez az ország.

KG: Tény, hogy a helyhatósági választásokon a jelöltek jóakarata nem szempont, bárki indulhat. És minél kisebb egy település, annál inkább igaz, hogy egyszerűen ismeretség és egyéni szimpátia alapján választanak az emberek. „Aki csak egyszer is megbántott, az már egy szar ember, arra biztosan nem fogok szavazni”, így gondolkodnak, és ezt hintik szét a családjuk körében is. A legnagyobb probléma, hogy Magyarországon bárki lehet polgármester, semmilyen érdemi elvárás nincs a jelöltekkel kapcsolatban. Nincs lehetőség arra, hogy azokat, akik egy település vezetőjének készülnek, bizonyos szakmai szempontok alapján előzetesen felmérjék, alkalmasak-e egy közösség élére.

Ami az alkalmasságot illeti: arra még talán lehet irigynek lenni, hogy ki milyen autóval jár, de hogy az ambíciókra, tettvágyra, általában emberi tulajdonságokra is irigyek legyenek, az elszomorító. Az irigység együtt jár a pletyka romboló „művészetével”, a haraggal, és végső soron a jóra való restséggel is – amikor megtehetném ezt vagy azt, de mégsem teszem, viszont a másiknak aláfűtök. Sajnos nem érzik az emberek ennek a súlyát. Inkább hisznek a szomszédnak, mintsem hogy odamennének magához az érintetthez és megkérdeznék tőle, mi az igazság. Senki nem kérdez, viszont a rosszindulatú szóbeszéddel életeket tesznek tönkre. Számomra lelombozó volt, hogy komolyan át kellett értékelnem sok mindent.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.

A harmadik köztársaság kapujában

Száz napot kellett várnia a kormányalakítási felkérésre a pártvezető Herbert Kicklnek, noha az Osztrák Szabadságpárt az élen végzett a tavaly szeptemberi választáson. Az államelnök Alexander Van der Bellen mindent megtett, mégsem tudta elkerülni a szélsőjobboldal kormányba hívását.

Elveszett eszmények

  • Bretter Zoltán

Tudtuk, nem tudtuk, az elmúlt több mint kétszáz évben a következő gondolat szabta meg életünket: „A felvilágosodás az ember kilábalása maga okozta kiskorúságából. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! – ez tehát a felvilágosodás jelmondata.” (Immanuel Kant: Válasz a kérdésre: mi a felvilá­gosodás?)

Nem lehetetlen lekerülni az amerikai szankciós listáról, de bajos lesz a Rogán elleni szankció visszavonatása

Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok szank­ciós listára helyezte Rogán Antalt, a Miniszterelnöki Kabinetiroda miniszterét, a magyar kormány sajtója „David Pressman kicsinyes bosszújaként” igyekezett beállítani a történteket. Lázár János miniszter egye­nesen megfenyegette a nagykövetet: a későbbiekben „kerülje el ezt az országot”.

Hatvan, hetven, nyolcvan, száz puszta

Az autoriter rendszerek kiépülésének egyik legbiztosabb jele, hogy a vezető mellől lassan eltűnnek az egykori harcostársak. Ez általában az autoriter vezető hatalmának megszilárdulásával és korlátlanságának növekedésével egy időben történik. Helyüket a klán tagjai veszik át.