Nem volt erre példa a szegedi egyetemen: tanévkezdéskor se finanszírozási, se munkaszerződés

  • B. P.
  • 2021. szeptember 1.

Belpol

Finanszírozási szerződés, valamint több ezer oktató és dolgozó munkaszerződése nélkül vág neki az új tanévnek az augusztus elsejével alapítványi működére átálló Szegedi Tudományegyetem. Hasonló eset a neves felsőoktatási intézmény évszázados történetében nem fordult elő.

Teljes anyagi bizonytalanságban, az állammal kötött finanszírozási szerződés nélkül kezdi el az új tanévet a Szegedi Tudományegyetem (SZTE), amely korábbi fenntartójával, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) tárgyal a jövőbeli finanszírozás kérdéseiről. Hiába vált elvben magánegyetemmé az SZTE azzal, hogy augusztus 1-je óta alapítványi formában működik, már a fenntartóváltásról szóló vitában egyértelművé vált, hogy a működtetéshez szükséges összeg 90 százaléka továbbra is az államtól érkezik. A helyzet e tekintetben nem változik, mert az SZTE a nagyszámú külföldi hallgatója, kutatási és szolgáltatási tevékenységei után eddig is viszonylag jelentős saját bevétellel rendelkezett.

Az alapítványi egyetemmé válás mellett több érvelt sorolt fel mind az ITM vezetése, mind a szegedi egyetem rektora, Rovó László és kancellárja, Fendler Judit. Ezek egyike volt, hogy a modellváltáson átesett egyetemek hosszú távú – tíz-huszonöt éves – feladatellátási és finanszírozási szerződést kötnek az állammal, amely működésüket és gazdálkodásukat megnyugtató módon biztosítja. Mára kiderült: még a legrövidebb távú gazdálkodás feltételei is bizonytalanná váltak.

A helyzetet súlyosítja, hogy az egyetem dolgozóinak nincs munkaszerződése. Így elvileg az is kérdéses lehet, hogy végezhetnek-e munkát. Bár a dolgozók többsége írásbeli, műfaját tekintve „Tájékoztatót” kapott a rektori hivataltól még a nyáron a foglalkoztatás részleteiről, de ezt munkaszerződésnek aligha lehet tekinteni. Mivel az alapítványi egyetemen megszűnik a közalkalmazotti státusz, ezért különös jelentősége van és lesz a munkaszerződéseknek, amelyek többségében határozatlan idejű munkaszerződéssé alakulnak át. A közalkalmazotti munkaviszony megszüntetése után a felmondás sokkal egyszerűbbé és olcsóbbá válik a munkaadónak az egyetemen.

Felemás béremelés lehet csak?

A hírek szerint nem, vagy csak részben tartja fenn a kormány az egyetemi oktatóknak beígért béremelést. Az alapítványi átalakulásról folyó tárgyalások során mások mellett a fenntartóváltás levezénylésével megbízott Stumpf István egykori kancelláriaminiszter és alkotmánybíró beszélt jelentős béremelésről, mert mint kifejtette: ennek elmaradása esetén kiürülne idehaza az oktatói pálya. A kétszer 15 százalékos béremelésről mára kiderült, hogy annak legjobb esetben is, csak az első részével emelnék az egyetemi szférában dolgozók bérét, a másik felét több feltételhez kötnék. Ez azért is ellentmondásos, mert a 30 százalékos, vélhetően az alapbérhez kapcsolódó emelés egyáltalán nem nevezhető jelentős mértékűnek. Különösen akkor nem, ha ezt a nemrégiben bekövetkezett orvosi béremelésekkel hasonlítjuk össze.

Az ITM és az SZTE között hosszabb ideje folyó finanszírozási tárgyalások az ezekre rálátó forrásaink szerint kőkemények.

A szegedi egyetem tárgyalói eddig semmilyen eredményt nem értek el a normatívák emelése ügyében.

A képzések alulfinanszírozottsága a legtöbb szak esetében mindenki által elismert tény, ám a kondíciókon ennek ellenére nem sikerül változtatni a most folyó tárgyalásokon. Egyetlen kiútnak az látszik, ha minél több hallgatót vesznek fel az egyetemek, de ennek megvannak a maga érthető pénzügyi, oktatói és infrastrukturális korlátai.

A minisztérium és a szegedi egyetem között folyó tárgyalásokon az ITM-et Hankó Balázs felsőoktatásért felelős államtitkár képviseli felettese, Bódis József helyett, akinek helyzete azért is pikáns, mert államtitkári munkája mellett nemrégiben őt nevezték ki a szintén alapítványivá váló Pécsi Tudományegyetem kuratóriumának elnökévé. (Bódis korábban a pécsi egyetemen tanított.)

Hankó Balázs helyettes államtitkárrá történő kinevezése előtt a Semmelweis Egyetem stratégiai és fejlesztési rektor-helyettese volt, aki ért az egészügy finanszírozáshoz és ezen belül az orvosképzés és a klinikaműködtetés pénzügyi kérdéseihez. (Ugyanez igaz Bódisra is, aki orvos és kutatóprofesszor egyben.) Ez a szegedi egyetemnek azért sem mellékes kérdés, mert a tizenhárom kart magában foglaló tudományegyetem éves költségvetésének közel kétharmadát az itt működő klinikák teszik ki. Ezért is érthetetlen, mint forrásaink jelezték, hogy a szegediek finanszírozási tárgyalásain eddig a klinikák kérdései szóba sem kerültek.

Hol van a rekordnagyságú pénz?

A szegedi oktatók a kialakult helyzetben egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: hol van az alapítványi működésre való átállás esetére megígért rekordnagyságú fejlesztési pénz? Ismeretes, hogy a modellváltásra azzal csábították az egyetemeket, hogy 1200-1300 milliárd forintos, a Helyreállítási Alapból érkező összegből gazdálkodhatnak. Ezt a pénz azonban az unió egyelőre nem folyósítja. Így semmivé vált az egyetemi átalakítások kapcsán használt leggyakrabban használt érv, hogy ezért a pénzért szükséges az egyetemi fenntartóváltás. Korábban Stumpf István arról beszélt, hogy az Európai Unió kieső fejlesztési forrásait a kormány „más módon teremti elő”, ám ebből sem látszik egyelőre semmi. 

A szegedi egyetem idén ünnepli a városba költözésének századik évfordulóját. A jelenlegi finanszírozási helyzetet ezért nem lehet ennél nagyobb időtávban hasonlítani semmilyen korábbi állapothoz.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.