Magyar Narancs: A deklarált célkitűzés szerint legkevesebb kétszázezer plusz egy SZDSZ-szavazót várnak az urnákhoz június 7-én. Van olyan állapotban a párt, hogy legalább a törzsbázist mozgósítani tudja?
Fodor Gábor: Nincs könnyű helyzetben az SZDSZ, nehéz periódust tud maga mögött, de nincs min csodálkozni, az egész ország zilált állapotban van. Hosszú időt töltöttünk kormányzati pozícióban, aminek volt erodáló hatása. Tavaly kiléptünk a koalícióból, ami bátor döntés volt, de ennek is megvoltak a kellemetlen következményei: a párt szervezettsége, önkormányzati beágyazottsága látta kárát a közelmúlt viharainak. Szerencsére most már nincs széthúzás, nincsenek végletekig egymásnak feszülő indulatok, de sok tennivalónk van az európai parlamenti választások után. Erősíteni szeretném a szervezeti struktúrát, fontos, hogy legyenek új, motivált emberek, akik lendületet adhatnak a pártnak.
MN: Az SZDSZ nem teljesít túl jól a közvélemény-kutatásokban, kormányzati szerepet sem visz, pár hónapja még súlyos belső vitáktól volt hangos. Mitől lenne vonzó a fiatalok, a csatlakozni akarók előtt?
FG: Optimista vagyok, tele vagyok tervekkel. Az SZDSZ térvesztése bő évtizede tart, de ennek a szakasznak vége, úgy látom, most komoly lehetőségek állnak előttünk, olyanok, melyekre tíz-tizenkét éve nem volt példa. Míg az MSZP-ben el sem kezdődött a belső számvetés - a szocialistáknak még túl kell élniük a saját krízisüket -, az SZDSZ-ben már lezajlottak, lezárultak ezek a folyamatok. A gazdasági megroppanás következményeként az országra sajnos komoly társadalmi válság vár, amely indulatokat, kirekesztést, demokráciaellenes törekvéseket hozhat magával. Ezen a téren sok tennivalójuk lesz a liberálisoknak. Ugyanakkor átstrukturálódás előtt áll a politikai paletta, ami növelheti a mozgásterünket.
MN: A februárban párttá alakult Lehet Más a Politika mozgalom viszonylag rövid idő alatt gyűjtötte össze a húszezer kopogtatócédulát. Nem tartanak attól, hogy az LMP pont azt a pár tízezer szavazatot viszi el, ami az ötszázalékos küszöb megugrásához kell?
FG: Az LMP tevékenységét szimpátiával figyelem. Nagyon sok barátom, tanítványom van közöttük, de úgy látom, ők hozzánk képest balra állnak. Nem lenne jó, ha olyan voksokat vinnének el az SZDSZ-től, ami épp az EP-be való bejutáshoz kell, ám nem aggódom, bizakodó vagyok az SZDSZ jó szereplését illetően.
MN: Az MSZP súlyos válság előtt áll, ugyanakkor az SZDSZ-nek jelentős baloldali hagyományai vannak. Miért nem hangolja át a mondanivalóját a párt, és hoz el szavazatokat balról?
FG: Az SZDSZ-nek nem kell balra húzódnia, elég, ha következetesen képviseli az eredeti értékvilágát.
MN: Hosszú évek óta hangoztatják ezt, de még nem nagyon derült ki, hogy mit értenek "eredeti értékvilág" alatt.
FG: Inkább jobboldali természetű gazdaságpolitikát, és főleg baloldali beállítottságú társadalompolitikát: a szabadság és a szolidaritás pártja vagyunk. Ez nagyon jól leírja azt a kettősséget, ami az SZDSZ hagyományait meghatározza. A fenti definíció egyébként benne van a párt alapító nyilatkozatában is, igaz, volt időszak, amikor nem nagyon hivatkoztunk rá. Közép-Európában máig kulcsfontosságú kérdés az állam gazdaságirányításban betöltött szerepe. Tudjuk, ennek szerencsétlen következményei vannak, ezért ebből a szempontból az SZDSZ inkább jobboldali: a történelmi helyzetet figyelembe véve mindig is szorgalmaztuk az állam visszaszorítását, korlátozását. Ebben az LMP - ha már összehasonlítjuk a két formációt - tőlünk balra áll. Másrészt fontosnak tartottuk és tartjuk a rászorultsági elv alkalmazását a szociálpolitikában - ebben mindig baloldali értékeket képviseltünk. Az SZDSZ-ről elmondható, hogy voltak jobb és rosszabb periódusai, de mégiscsak ez a párt az, amely mindvégig - még a legrosszabb állapotában is - következetesen képviselte a kisebbségek, az emberi jogok, a rendszerváltás liberális alkotmányának védelmét. Sok esetben egyedül, gondoljon csak a miskolci rendőrkapitány felszólalása körüli vitára.
MN: Gyakran bírálják az SZDSZ-t, hogy túl dogmatikus, túlzottan ragaszkodik az évtizedekkel ezelőtt leszögezett elveihez. Mindig az állam zsugorítását szorgalmazzák, holott lehet, hogy csak a működési zavarokat kéne elhárítani, jobb szolgáltatásokat kellene kínálni.
FG: A dogmákkal rendszeresen szembe kell nézni, újra fel kell tenni az alapkérdéseket. Azt látom, hogy a világban a válságra különféle, időnként egymással ellentétes válaszokat adnak - láthatóan nehezen találják a megfelelő ellenszert. Azt nem gondolom viszont, hogy a hagyományos liberális elveket meghaladta volna a történelem, sőt a szabadság, az emberi jogok védelme most kiemelten fontos. Az alapvető, ma is érvényes értékeket megőrizve nyitnunk kell például a környezettudatos gondolkodás felé. Én ezt már jó ideje szorgalmazom.
MN: Közel egy éve vette át a párt irányítását, de még mindig nem látni a környezeti problémák iránti érdeklődést az SZDSZ-ben. A mostani kampányban sem volt túl sok "zöld".
FG: Keveset beszéltünk róla, mert mostanáig a válságkezelés, a tűzoltás volt napirenden. Túljutottunk a legnehezebb időszakon, most lehet beszélni arról, hogy mik a hosszú távú elképzeléseink.
MN: Az SZDSZ nem tagja a kormánynak, nem kell minisztériumokat irányítania, a szabad kapacitásait fordíthatta volna egy zöld programcsomag kidolgozására is.
FG: A héten találkoztam a miniszterelnökkel, ahol számos kérdést vetettem föl. A legfontosabb, hogy a költségvetés ügyében maradjanak következetesek és elkötelezettek, a szigor ne puhuljon fel. Elmondtam, hogy a társadalompolitika területén a válság miatt komoly problémákat látunk. Megemlítettem a roma integráció, a környezettudatosság ügyét, illetve a demokratikus intézmények védelmét. Ez az a három pont, amiben az SZDSZ a következő hónapokban cselekvést vár a kormánytól. Fontosnak tartjuk, hogy folytatódjon a telepfelszámolási program, forszíroztam a zöld közbeszerzés bevezetését, ugyanakkor szeretnénk, ha a miniszterelnök külön figyelne arra, mi folyik a rendvédelmi szerveknél. Tűrhetetlen, hogy a rendőrség egyik szakszervezete szoros kapcsolatot ápol egy politikai párttal - lásd a Jobbik és a Tettrekész együttműködését.
MN: Mivel magyarázza a Jobbik ilyen mérvű megerősödését?
FG: Egyrészt többéves munka, tudatos szervezkedés áll a Jobbik megerősödése mögött: közel hét éve állították fel az első kettős keresztet a Parlament előtt. Másrészt láthatóan jelentős tőkét mozgósítanak: rengeteg plakátjuk van, komoly kampányt folytatnak.
MN: Honnan van a pénz?
FG: Az előző választásokon elért eredménye alapján - a MIÉP-pel együtt - kapott valamennyi állami támogatást, de láthatóan annál jóval többet költenek. Persze a kezükre játszik a gazdasági krízis is, ami aláásta a válságkezelést támogató pártok hitelét. Az ilyen válságok mindig felerősítik a szélsőséges hangokat.
MN: Akkor minek reklámozza még az SZDSZ is a Jobbikot azzal, hogy a kampányában őket támadja?
FG: Szó sincs arról, hogy a Jobbikot reklámoznánk, nem is nevesítjük őket a kampányanyagokban. Általában a szélsőségesek ellen szólunk, nem a Jobbikkal hadakozunk. Azért azt nem gondolom, hogy a mi plakátjaink hatására szavaznak majd többen a szélsőséges pártokra. Ezek az üzenetek a mi szavazóinkat célozzák. Méréseink szerint nem pártoltak el tőlünk, csak a szavazói hajlandóságuk nagyon alacsony. Meg kell értetni velük, hogy a voksolásnak hatalmas tétje van, nem lehet félvállról venni. Nemcsak a szélsőjobboldal térnyerése miatt: az Európai Parlamentben három meghatározó politikai csoportosulás van: szocialisták, konzervatívok, liberálisok - a többi marginális szerepben van. Nem mindegy tehát, hogy ebben a három frakcióban Magyarország mekkora képviselettel rendelkezik, fontos, hogy mindegyikben legyen képviselője.
MN: Miért nincs a listájuk előkelő helyén roma származású jelölt?
FG: Dehogy nincs: a negyedik helyen van Ignácz József, Besence polgármestere.
MN: Figyelembe véve a párt választási esélyeit, a kampány fő üzenetét, nem kellett volna legalább a második helyen indítani?
FG: Van egy üzenete ennek a listának: Szent-Iványi Istvánt tettük első helyre, aki már bizonyított Brüsszelben, Béki Gabriella - a pártban a szolidaritási elv fő képviselője - került a második helyre, Budapest főpolgármestere, Demszky Gábor a harmadik, utána következik Ignácz. Őt egyébként szimbolikus alakként Konrád György Kossuth-díjas író követi.
MN: Felmérések szerint magas lesz a részvétel, ami nem kedvez a kisebb pártoknak. Mi lesz, ha az SZDSZ nem ugorja át a küszöböt?
FG: Szándékosan nem foglalkozom negatív forgatókönyvekkel. Sikerülni fog.
MN: Mi lesz, ha az MSZP olyan durván megfekszik, hogy utána az előre hozott választások mellett dönt?
FG: Akkor jöjjön az előre hozott választás, nem ijedünk meg tőle. Másfél hónappal ezelőtt éles vita folyt a pártban arról, hogy odaálljunk-e a Bajnai-kormány mögé. Hajszálnyi eltérés döntött. Az elhatározás helyesnek bizonyult, ez a kabinet pár hét alatt többet ért el, mint a kisebbségi kormány egy év alatt, visszarántottuk Magyarországot a csőd széléről. Jelzésértékű, hol tart a forintárfolyam, a budapesti tőzsde, az IMF-tárgyalásokon pedig arról beszélünk, hogy le kell-e hívni a hitel következő részletét. Ugyanakkor bőven van még tennivaló, erre hívtam fel a miniszterelnök figyelmét a legutóbbi egyeztetésünkön. Ám ha azt látjuk, hogy nem megy tovább, akkor előre hozott választások lesznek.
MN: A kampányban alig esett szó Európáról.
FG: A Fidesz mellett csak az SZDSZ tett közzé EU-programot. Tény, hogy a magyar választókat kevésbé izgatják ezek a kérdések. Ennek ellenére az országot járva folyamatosan beszélünk ezekről az ügyekről. Fontos, hogy a munkaerő szabad mozgását akadályozó korlátozásokat bontsuk le. Az unió nem lehet bezárkózó, mozdulatlan, mert akkor lemarad az USA-val vagy az Ázsiával folytatott globális versenyben. Az európai néppárti politikusok, illetve a szocialisták a szakszervezetekkel összefogva védik a hazai munkahelyeket, ezzel szemben a liberálisok lebontanák a tagállamok közötti korlátokat. Szeretnénk elérni, hogy minden egyetemista eltölthessen legalább egy szemesztert egy másik uniós ország egyetemén. Folytatni kell az unió bővítését: első lépésben Horvátországot kell befogadni, utána kerüljön sor Szerbia és Ukrajna felvételére.
MN: Ahány liberális párt van Európában, annyiféle elképzelés létezik a kríziskezelésről. Többen támogatják az Obama-típusú, az állami beavatkozást sürgető válságkezelést, mások a deficit szinten tartását preferálják. Hova áll az SZDSZ?
FG: A német liberálisok jobbra húznak, az angolok vagy a hollandok inkább baloldaliak - ennek megfelelően az EP-frakcióban is komoly vita folyik a hogyanról. Abban viszont egyetértünk, hogy az állam túlzott szerepvállalása nem tesz jót a gazdaságnak - korrupciót, lassú bürokráciát, a döntési mechanizmus lassulását eredményezheti. Valóban, az amerikai válságkezelés az állami beavatkozást, gazdaságélénkítést preferálja, de ne feledjük, Obama programja teljesen más szintről indul, ugyanakkor Magyarország az európai átlag felett áll az állami újraelosztásban. A miénk 50 százalék feletti, az amerikai bőven 40 százalék alatti. Nálunk még mindig túl magas és túl erőteljes az állami szerepvállalás, ami a gazdaság versenyképességét rontja.
MN: Mit szól Magyar Bálint fölvetéséhez, miszerint az SZDSZ-nek össze kellene fognia az MDF-fel?
FG: Szerencsétlen, hogy közvetlenül a június 7-i választás előtt került elő. Egy sor kérdésben eddig is együttműködtünk az MDF-fel, ugyanakkor nem zárkózom el a hosszú távú stratégiai kérdések megvitatásától sem, de a pillanat nem alkalmas. A kampány után visszatérhetünk rá.
