Interjú

"Nem kőbe vésett bölcsesség"

Dr. Koltay András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karának adjunktusa, a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumi elnökségének Fidesz-MPSZ által delegált tagja

  • Rényi Pál Dániel
  • 2010. július 1.

Belpol

A sajtószabadság és a médiatartalmakat érintő új alapvető szabályok, az ún. médiaalkotmány részletes vitája és elfogadása most már bizonyosan őszre marad, a közszolgálati médiumok struktúrájának átalakításáról szóló, Cser-Palkovics András-Rogán Antal páros által jegyzett törvényjavaslatot viszont ha csúsztatva is, de heteken belül elfogadja a parlament. Interjúalanyunkat a közmédiumok új rendszeréről kérdeztük.

Magyar Narancs: A közszolgálati média szerkezeti átalakítására kidolgozott, hatvanoldalas komplex törvényjavaslatot - és az ahhoz kapcsolódó két további határozatot - napok alatt, az érdemi vita megkerülésével, minimális módosítások mellett nyújtotta be a két képviselő. Ez lenne az új médiarend alappillére?

Koltay András: Önmagában az a tény, hogy a tervezet egyéni képviselői indítvány formájában került az Országgyűlés elé, határozott politikai szándékot tükröz a kormánypártok részéről. Annyira alapvető és sürgős politikai kérdésnek tekintik a működésképtelen, finanszírozhatatlan struktúra átalakítását, hogy nem akarták kivárni még a kormányzati apparátus kiépülését sem. Ez a törvény egy új igazgatási rendszer felépítésének részleteit, kompetenciájának határait írja körül, így elsősorban inkább közigazgatási, és nem médiajogi kérdéseket vet fel. A korábbi Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) és az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) összeolvad, és ebből születik meg az új, konvergens hatóság, amely mind a hírközlés, mind a média területét felügyeli. Az egész egy autonóm szerv lesz, tehát az ORTT jelenlegi független jogállása illeti meg a jelenleg kormányhivatalként működő NHH jogutódját is. Ugyanakkor az egységes hatóság "testén" belül létezik majd a Médiatanács, amely további formális alkotmányos garanciákkal van körülbástyázva, ennek a tagjait ugyanis a parlament választja meg. Az senki által nem vitatott, hogy a jelenlegi rendszer működésképtelen, és változtatásra szorul. Némi malíciával azt is mondhatnánk, hogy ennél bármi csak jobb lehet. A struktúratörvény egy remélhetőleg hatékonyabb rendszer alapja lesz.

MN: A kirívóan erős jogosítványokkal felruházott csúcsszerv, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét kilenc évre a miniszterelnök nevezi ki, a Médiatanácsban ez idő alatt várhatóan csak a Fidesz-KDNP által delegált küldöttek ülnek majd. A közszolgálati média kuratóriumai megszűnnek, a részvénytársaságok egyszemélyes nonprofit szervezetként a Közszolgálati Közalapítvány irányítása alá kerülnek. Ezek elég alacsony alkotmányos bástyák.

KA: Először is el kell különíteni egymástól a javaslatok politikai megítélését és alkotmányos értékelését. Előbbi szempontjából nyilván nehezen vitatható, hogy az új rendszerben az ellenzéki pártok befolyása elvben csökkenhet. Kérdés, hogy axiómaként fogadjuk-e el azt, hogy egy médiahatóság vagy egy közszolgálati felügyelet csak a parlamenti erők közötti paritás alapján létrejött szervként működhet? Ez nem kőbe vésett bölcsesség, illetve ha el is fogadnánk e kérdésre az igen választ, akkor is látnunk kell, hogy ez a paritásos rendszer, azaz a kormány-ellenzék elvben azonos arányú képviselete milyen súlyos aránytalanságokhoz vezetett az utóbbi években a közszolgálati médiakuratóriumokban, illetve az ORTT-ben. Az alkotmányosság kérdése a politikai aspektustól jobbára független. Maga az Alkotmánybíróság mindig óvakodott attól, hogy az aktuális politikai helyzet alapján ítélje meg egy jogszabály alkotmányosságát, elsősorban tehát formális szempontból vizsgálta a hatályos médiaszabályozást. Ez alapján úgy vélem, hogy az új javaslat is alkotmányosnak minősülhet, annak ellenére, hogy az aktuális helyzetben nem feltétlenül követeli meg az éppen a parlamentben ülők teljes konszenzusát.

MN: Mekkora a jelentősége a kétharmados szabályoknak a médiaszabályozásban?

KA: Kozák Márton, őszintén tisztelt kurátortársam az MTV Közalapítványban egyszer azt mondta nekem, hogy mi, magyarok "kulturálisan" alkalmatlanok vagyunk a konszenzusos szabályok megfelelő alkalmazására, azaz soha nem tudunk egymással megegyezni. Ha cinikus volnék, mondhatnám, most tág tere nyílt a kétharmados szabályok alkalmazásának a következő években. De tudjuk, hogy valójában a kétharmadosság előírásakor senki nem feltételezte, hogy egyetlen politikai erőnek ekkora befolyása lehet, tehát e szabályok valójában a szinte teljes konszenzuskényszert irányozták elő. Ehhez képest többen felvetették azt - még jócskán a választások előtt -, hogy miért ne lehetne a mindenkori győztes pártnak vagy koalíciónak felhatalmazást adni elképzelései megvalósítására, anélkül, hogy a konszenzuskeresés kényszerébe kergetnénk, ami legtöbbször nem okos kompromisszumokhoz, hanem működésképtelenséghez vezetett? Utóbbi felfogást csak akkor tudom magamévá tenni, ha az erős felhatalmazás mellé olyan "kőbe vésett" alapvető normákat teszünk, amelyeket nem lehet könnyedén, napi érdekből megváltoztatni. A média területe eléggé körül van bástyázva efféle, a sajtószabadságot védő alkotmányos és nemzetközi jogi normákkal, és a rendszer megváltoztatása nem eredményezi ezek kiiktatását. Csak egy példa: hiába módosítja az Országgyűlés az Alkotmány szövegét, az Alkotmánybíróság a jövőben is az elmúlt húsz évben hozott döntéseinek figyelembevételével fog határozni az egyes kérdésekben, amelyek esetleg még egy korábbi szövegállapot mellett születtek.

MN: Az erős látszat mégiscsak az, hogy az új rendszerben kódolva van a médiafelügyelet politikai befolyásolása.

KA: Azt gondolom, hogy a Médiatanács a korábbi ORTT-hez hasonló súlyú, a médiapiacot alapjaiban befolyásolni képes döntéseket nemigen tud már hozni. Ugyanis a digitális átállással a földi frekvenciák jelentősége megszűnik, a közeli jövőben még használatos országos frekvenciák kiosztása lezárult. Azaz a médiapiac sokszínűségét befolyásoló döntése az új szervnek már nem lehet. A média tartalmi felügyeletét fogja elsősorban ellátni - vizsgálja a médiumok által elkövetett jogsértéseket -, ebbéli tevékenységében pedig az alkotmányos előírások, a médiatörvény betűje, a korábbi hatósági és bírósági gyakorlat, az uniós előírások és a strasbourgi emberi jogi bíróság ítélkezési gyakorlata fogja korlátozni, illetve orientálni. Ez elegendő garancia mindennemű politikai önkénnyel szemben, nem beszélve arról, hogy bármely hatósági döntéssel szemben lehetséges marad a bírósági felülvizsgálat.

MN: Csökken a közmédiumok normatív támogatása, nonprofit szervezetként pedig aligha tudják növelni amúgy is csekély hirdetési bevételeiket. Annyit tudunk, hogy egy nagy pénzeszsák lesz, a Műsorszolgáltatás Támogató és Vagyonkezelő Alap. De honnan kerül bele pénz?

KA: A finanszírozás jelenlegi rendszeréhez ez a javaslatterv érdemben még nem nyúl hozzá. Igaz, hogy valamelyest csökkenti a normatív támogatás arányait, viszont tisztázza azt is, hogy ez egy "biztonsági" és átmeneti intézkedés, amely a vagyonkezelő alap szervezeti kiépülésének költségeit hivatott fedezni. Ennek megfelelően, ami az erre szánt forrásokból megmarad, az arányosan szétosztásra kerül a közmédiumok között. A jogalkotó szempontjai jól tükrözik, hogy a finanszírozás jelenlegi helyzete fenntarthatatlan, azonnali beavatkozást igényel. Remélhetőleg az ősszel megvitatásra kerülő médiatörvény talál megoldást a közmédiumok mindenkori költségvetéstől független finanszírozására. Ez alkotmányos, illetve az európai uniós tagságból is fakadó kötelezettség.

MN: Egyedül a közszolgálati kuratóriumban ül majd három ellenzéki küldött, de ők is kisebbségben - három kormánypárti, három ellenzéki küldött és a Médiatanács által jelölt két tag. Viszont a közszolgálatiság kategóriáit meghatározni hivatott első Közszolgálati kódexet - a Közszolgálati Műsor-szolgáltatási Szabályzat reinkarnációját - szintén a parlament fogadja el, kétharmaddal.

KA: A Közszolgálati kódex évenkénti módosítása a Közszolgálati Testület kompetenciájába tartozik, a kuratórium pedig jóváhagyja azt. Az is elképzelhető, hogy már a megalkotásának a jogát is inkább eleve a civilekből álló testületnek kellene adni, amelyben végre valódi, jelentékeny civil közösségek képviseltetik majd magukat. Lehetetlen állapot, ahogyan a jelenlegi médiakuratóriumokba sorsolták az egyes delegáló szervezeteket. Így egészen furcsa civil képződmények is elvben beleszólást nyertek a közszolgálati média ügyeibe. De csak elvben, mert a tényleges civil kontroll számos okból nem valósulhatott meg. Az új javaslat egyrészt meghatározza, mire jogosultak a "civilek" - nevezetesen a közszolgálatiság tartalmi, érdemi vizsgálatára, illetve a fogalom aktuális jelentésének meghatározására -, másrészt egyelőre nyitva hagyja a kérdést, hogy mit jelent ma a közszolgálatiság, és milyen eszközökkel kell azt megvalósítani. Ez megítélésem szerint a megalkotandó új médiatörvény legfontosabb kérdése lesz.

MN: De érdemi vita még arról sem zajlott, hogy egyáltalán mely civilszervezetek képviseltessék magukat. A már módosított terv szerint tízet a jogalkotó határoz meg - közülük négy egyházi képviselet -, és csak négy helyet sorsolnak ki.

KA: Személyes véleményem szerint a nagy egyházak sokkal nagyobb eséllyel tudják megmondani, mire van szükségük az embereknek, mit kell nyújtson a közszolgálati média a széles tömegek számára, mint más szervezetek. Az egyházi képviselet egyébként sem jelenti azt, hogy ezentúl az esti film helyett liturgikus szertartást adnak mindennap a tévében, vagy hogy az állam semlegességének az elve sérülne. Két út volt a civil kontrollt megjelenítő szervezetek kiválasztására: vagy be kell engedni mindenkit, és akkor komolytalanná válhat a civil képviselet, mint ahogyan az elmúlt években történt, vagy pedig nagyjából pontosan meg kell határozni, ki és mire jogosult, illetve köteles. A javaslatban szereplő rendszer e két megoldás bizonyos mértékű vegyítése, és a döntés jellegénél fogva nem lehet mindenkinek egyaránt szimpatikus.

Neked ajánljuk

Kommunális hulladékkal fűti a Duna Aréna létesítményeit a Budapesti Közművek a vizes VB alatt

  • Fizetett tartalom

A Budapesti Közművek keretén belül működő FŐTÁV Távhőszolgáltatási Divízió 2017 óta látja el távfűtéssel a Duna Arénát. A hőenergiát jelenleg a Budapesti Közművek tulajdonában lévő Fővárosi Hulladékhasznosító Mű állítja elő. Az erőmű az éves nagykarbantartás után múlt héten újra üzembe állt, - így a medencék megfelelő hőmérséklete és a használati melegvíz folyamatosan biztosított a FINA Világbajnokság gördülékeny lebonyolításához, valamint a magyar sikerekhez.