Kin segít majd a Versenyképes Járások Program?

Nesze, sánta, itt egy púp

Belpol

A kormány jövőre 65 milliárd forint extra forrást szán különösen hátrányos helyzetű települések fejlesztésére. Ez a pénz ugyan édeskevés az ország rettenetes területi egyenlőtlenségeinek az enyhítésére, de jól szolgálhatja a kormánypárt választási céljait.

 

„A járásonként minimálisan biztosított 250, a megyeszékhelyi járásoknak biztosított 500 millió forint a valóban rendkívül súlyos területi és települési különbségek mérséklésére lényegében elenyésző összeg. Ebből az összegből egy egyszerű tornacsarnok fele vagy harmada sem építhető meg, de útépítésre is kevés” – mutatott rá a Narancsnak Velkey Gábor békéscsabai szociológus, térségkutató a kormány által nemrég meghirdetett Versenyképes Járások Programról (VJP). Ennek lényege, hogy a helyi iparűzési adó (hipa) várható növekményének mintegy felét a kormány magához vonja, és az így keletkező 65 milliárd forintból pályázati alapot hoz létre, melyhez a járások, kisebb önkormányzatok férnének hozzá.

„Akár lehetne szakmai is ez a program, mert a hipa-bevételek megoszlása az ország települései között nagyon egyenlőtlen, és ez ütközik az esélyegyenlőség elvével. De inkább a 2026-os választásra ráfordulás miatt van ez a nagy erőlködés. Mintha a Fidesz–KDNP nem a nagyvárosokban kívánná megnyerni a választásokat, hanem a kistelepüléseken” – ezt már egy neve mellőzését kérő dunántúli geográfus mondta lapunknak a programról.

Másképp látja ezt Takács Szabolcs, a Veszprém megyei kormányhivatal vezetője. „Ha jól kiválasztjuk a versenyképesség növekedését célzó eszközöket…, egy-egy térség fejlődése biztosított lehet, és a vidék eltartóképessége, megtartóereje együttesen tud érvényesülni” – vázolta az optimista jövőképet Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter közelmúltbeli látogatásakor a fideszes hivatalnok. Ehhez Navracsics hozzáfűzte: „Ez a program nem vált fel semmilyen más fejlesztési programot, hanem ez egy újabb lehetőség az önkormányzatok számára a fejlesztésekre és az üzemeltetési projektek megvalósítására.”

Az evés-ivástól a győztesekig

A hazai települések alig 1 százaléka rendelkezik egy főre számítottan extra magas helyi iparűzési adóval, és mintegy 8 százalékának van relatíve magas ilyen bevétele. A hipából befolyt pénzek igazságosabb elosztásán, valamint a városok és térségeik együttes fejlesztésén már legalább két évtizede gondolkodik a területfejlesztési szakma és a politika, ám – döntően kormányzati akarat híján – eddig vajmi kevés eredményt sikerült felmutatni. Aztán idén júniusban Lázár János építési miniszter egy rádióinterjúban kijelentette, hogy javasolja a kormánynak a hipa reformját, mivel sok önkormányzat nem a tulajdonában álló épületekre, iskolákra, kórházakra költi a vállalkozóktól és munkaadóktól befolyt összegeket, és nem is fejlesztésre vagy munkahelyteremtésre: hanem úgymond elmulatják, szétosztogatják, „evésre, ivásra (…) sörfesztiválokra” költik kampányfogásként. Ez a kritika különösen viccesen hangzott a fideszes élpolitikus szájából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.