Kin segít majd a Versenyképes Járások Program?

Nesze, sánta, itt egy púp

Belpol

A kormány jövőre 65 milliárd forint extra forrást szán különösen hátrányos helyzetű települések fejlesztésére. Ez a pénz ugyan édeskevés az ország rettenetes területi egyenlőtlenségeinek az enyhítésére, de jól szolgálhatja a kormánypárt választási céljait.

 

„A járásonként minimálisan biztosított 250, a megyeszékhelyi járásoknak biztosított 500 millió forint a valóban rendkívül súlyos területi és települési különbségek mérséklésére lényegében elenyésző összeg. Ebből az összegből egy egyszerű tornacsarnok fele vagy harmada sem építhető meg, de útépítésre is kevés” – mutatott rá a Narancsnak Velkey Gábor békéscsabai szociológus, térségkutató a kormány által nemrég meghirdetett Versenyképes Járások Programról (VJP). Ennek lényege, hogy a helyi iparűzési adó (hipa) várható növekményének mintegy felét a kormány magához vonja, és az így keletkező 65 milliárd forintból pályázati alapot hoz létre, melyhez a járások, kisebb önkormányzatok férnének hozzá.

„Akár lehetne szakmai is ez a program, mert a hipa-bevételek megoszlása az ország települései között nagyon egyenlőtlen, és ez ütközik az esélyegyenlőség elvével. De inkább a 2026-os választásra ráfordulás miatt van ez a nagy erőlködés. Mintha a Fidesz–KDNP nem a nagyvárosokban kívánná megnyerni a választásokat, hanem a kistelepüléseken” – ezt már egy neve mellőzését kérő dunántúli geográfus mondta lapunknak a programról.

Másképp látja ezt Takács Szabolcs, a Veszprém megyei kormányhivatal vezetője. „Ha jól kiválasztjuk a versenyképesség növekedését célzó eszközöket…, egy-egy térség fejlődése biztosított lehet, és a vidék eltartóképessége, megtartóereje együttesen tud érvényesülni” – vázolta az optimista jövőképet Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter közelmúltbeli látogatásakor a fideszes hivatalnok. Ehhez Navracsics hozzáfűzte: „Ez a program nem vált fel semmilyen más fejlesztési programot, hanem ez egy újabb lehetőség az önkormányzatok számára a fejlesztésekre és az üzemeltetési projektek megvalósítására.”

Az evés-ivástól a győztesekig

A hazai települések alig 1 százaléka rendelkezik egy főre számítottan extra magas helyi iparűzési adóval, és mintegy 8 százalékának van relatíve magas ilyen bevétele. A hipából befolyt pénzek igazságosabb elosztásán, valamint a városok és térségeik együttes fejlesztésén már legalább két évtizede gondolkodik a területfejlesztési szakma és a politika, ám – döntően kormányzati akarat híján – eddig vajmi kevés eredményt sikerült felmutatni. Aztán idén júniusban Lázár János építési miniszter egy rádióinterjúban kijelentette, hogy javasolja a kormánynak a hipa reformját, mivel sok önkormányzat nem a tulajdonában álló épületekre, iskolákra, kórházakra költi a vállalkozóktól és munkaadóktól befolyt összegeket, és nem is fejlesztésre vagy munkahelyteremtésre: hanem úgymond elmulatják, szétosztogatják, „evésre, ivásra (…) sörfesztiválokra” költik kampányfogásként. Ez a kritika különösen viccesen hangzott a fideszes élpolitikus szájából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.