Kin segít majd a Versenyképes Járások Program?

Nesze, sánta, itt egy púp

Belpol

A kormány jövőre 65 milliárd forint extra forrást szán különösen hátrányos helyzetű települések fejlesztésére. Ez a pénz ugyan édeskevés az ország rettenetes területi egyenlőtlenségeinek az enyhítésére, de jól szolgálhatja a kormánypárt választási céljait.

 

„A járásonként minimálisan biztosított 250, a megyeszékhelyi járásoknak biztosított 500 millió forint a valóban rendkívül súlyos területi és települési különbségek mérséklésére lényegében elenyésző összeg. Ebből az összegből egy egyszerű tornacsarnok fele vagy harmada sem építhető meg, de útépítésre is kevés” – mutatott rá a Narancsnak Velkey Gábor békéscsabai szociológus, térségkutató a kormány által nemrég meghirdetett Versenyképes Járások Programról (VJP). Ennek lényege, hogy a helyi iparűzési adó (hipa) várható növekményének mintegy felét a kormány magához vonja, és az így keletkező 65 milliárd forintból pályázati alapot hoz létre, melyhez a járások, kisebb önkormányzatok férnének hozzá.

„Akár lehetne szakmai is ez a program, mert a hipa-bevételek megoszlása az ország települései között nagyon egyenlőtlen, és ez ütközik az esélyegyenlőség elvével. De inkább a 2026-os választásra ráfordulás miatt van ez a nagy erőlködés. Mintha a Fidesz–KDNP nem a nagyvárosokban kívánná megnyerni a választásokat, hanem a kistelepüléseken” – ezt már egy neve mellőzését kérő dunántúli geográfus mondta lapunknak a programról.

Másképp látja ezt Takács Szabolcs, a Veszprém megyei kormányhivatal vezetője. „Ha jól kiválasztjuk a versenyképesség növekedését célzó eszközöket…, egy-egy térség fejlődése biztosított lehet, és a vidék eltartóképessége, megtartóereje együttesen tud érvényesülni” – vázolta az optimista jövőképet Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter közelmúltbeli látogatásakor a fideszes hivatalnok. Ehhez Navracsics hozzáfűzte: „Ez a program nem vált fel semmilyen más fejlesztési programot, hanem ez egy újabb lehetőség az önkormányzatok számára a fejlesztésekre és az üzemeltetési projektek megvalósítására.”

Az evés-ivástól a győztesekig

A hazai települések alig 1 százaléka rendelkezik egy főre számítottan extra magas helyi iparűzési adóval, és mintegy 8 százalékának van relatíve magas ilyen bevétele. A hipából befolyt pénzek igazságosabb elosztásán, valamint a városok és térségeik együttes fejlesztésén már legalább két évtizede gondolkodik a területfejlesztési szakma és a politika, ám – döntően kormányzati akarat híján – eddig vajmi kevés eredményt sikerült felmutatni. Aztán idén júniusban Lázár János építési miniszter egy rádióinterjúban kijelentette, hogy javasolja a kormánynak a hipa reformját, mivel sok önkormányzat nem a tulajdonában álló épületekre, iskolákra, kórházakra költi a vállalkozóktól és munkaadóktól befolyt összegeket, és nem is fejlesztésre vagy munkahelyteremtésre: hanem úgymond elmulatják, szétosztogatják, „evésre, ivásra (…) sörfesztiválokra” költik kampányfogásként. Ez a kritika különösen viccesen hangzott a fideszes élpolitikus szájából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.