Magyar Narancs: Mi volt az első politikai élménye?
Gyöngyösi Márton: Szüleim külkereskedelmi pályája révén a gyerekkorom legnagyobb részét külföldön töltöttem, ami egy érdekes létforma. Önmagában is bonyolult kérdés a nemzeti identitás, de még összetettebb egy diplomatacsemeténél, főleg ha magyar, és főként, ha a rendszerváltás körüli időszakban cseperedik fel. Saját tapasztalataim alapján két véglet létezik: az egyik a gyökértelenség határát súroló kozmopolitizmus, a másik a túlkompenzálással terhelt ragaszkodás a gyökerekhez. A lét, a tudat és ennek részeként a nemzeti identitás is ebben az egészségesnek egyáltalán nem mondható dialektikában fejlődik ki. Amikor az ember a hazájától távol él, akkor mesterségesen létrehozott körülmények között éli meg a magyarságát, amikor meg rövid időszakokra hazatér, akkor meg túlidealizált környezetben. Konkrétabban, a saját helyzetemre vetítve: én a magyar irodalom és költészet nagyjaival kisgyerekként Egyiptomban, serdülőként Irakban, Afganisztánban és Indiában találkoztam, ahol német, majd angol nyelvű iskolákba jártam, a nyarakat pedig kivétel nélkül a szülővárosomban, Kecskeméten töltöttem az apai nagyszüleim házában, ami egy meseszerű, nagyon különleges környezet volt. Nagyapám mélyen hívő, konzervatív, kiskunsági tehetős kulák család sarja, aki Kecskemét város főépítészeként ment nyugdíjba, nagymamám pedig Esztergom egyik leggazdagabb kereskedőcsaládjába született. A két háború között ez a két világ szinte átjárhatatlan volt, mégis házasság lett belőle. A két család történetében később annyi volt a közös, hogy a kommunizmus alatt mindkét család mindent elveszített. A családban mindig téma volt a politika, és ezzel a háttérrel talán nem meglepő, hogy nem a politikai baloldal irányába ápoltunk gyengéd érzelmeket. Amikor később, a 90-es évek legelején Magyarországon jártam a középiskolát, meghatározó, lelkemig hatoló élmény volt hosszú órákon át végigállni a metsző hidegben türelmesen várakozó sort a Kossuth téren, hogy végső búcsút vegyek a Parlamentben felravatalozott Antall Józseftől. Máig őrzöm az Antall személye iránti tiszteletemet, sőt a higgadtsága, józansága, eleganciája, európaisága iránti csodálatom a korom előrehaladtával egyre nő, különösen a mai közéleti viszonyokból visszatekintve. Ettől azonban teljesen függetlenül kritikusan viszonyultam a súlyos kompromisszumokkal terhelt rendszerváltáshoz, a jobboldal tehetetlenségéhez és amatőrizmusához, a Horn-kormány alatt pedig már teljes meggyőződéssel osztottam azokat a kritikákat, amelyeket az MDF-kormány nemzeti radikális irányból kapott Csurka Istvántól. Ne felejtsük el, hogy a rendszerváltás korszakának a magyar belpolitikát érintő turbulenciái mellett párhuzamosan ekkor zajlik a globális színtéren az a nagy elméleti vita is, amely a hidegháborúból győztesen kikerekedő nyugati világrendet, a liberális demokráciát és a szabad versenyre épülő neoliberális gazdasági kapitalizmust vette kritikus górcső alá. A politika iránt élénken érdeklődő fiatalként óriási, szinte fanatikus meggyőződéssel és lendülettel vetettem bele magamat a közéleti vitákba mind itthon, mind az alma materemben, a dublini Trinity College-ban, ahol közgazdaságtant és politikatudományt hallgattam. A rendszerkritika akkor egy legitim álláspont volt, ami nálam nem felforgató szellemi irányzatokhoz való vonzódásból, hanem a nyugati oktatási rendszer alapjait képező kritikai gondolkodásból táplálkozott. A nemzeti radikalizmus berkein belül viszont ez néha összefolyt. Számomra például az EU-tagságunkkal kapcsolatos kritika a rendszerváltó politikai elitünk kritikájáról szólt: egy elbaltázott átmenet után, amelynek folyamatában elsinkófáltuk a nemzeti vagyont és átmentettük a kommunista rendszer hű szolgálóit, kapkodva, rossz feltételekkel csatlakoztunk. Attól tartok, hogy azokat, akik köreinkben az uniós zászlót lángra lobbantották, inkább a jakobinus lelkület hajtotta, mint bárminemű intellektuális meggyőződés.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
