Szociáldemokrata Unió: A rózsa neve

szerző
Barta Balázs
publikálva
2001/39. (09. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Új Baloldal néven egy választási szövetség jön létre, amely a jövő évi derbin már bevetésre indul. Alapjait az a Szociáldemokrata Unió (SZDU) adja, amelynek létét többen kétségbe vonják. Az SZDU néhány megnevezett tagja ugyanis nem biztos abban, hogy tagja volna az uniónak, ami elég képtelen helyzet, és ha még azt is ideírjuk,

Új Baloldal néven egy választási szövetség jön létre, amely a jövő évi derbin már bevetésre indul. Alapjait az a Szociáldemokrata Unió (SZDU) adja, amelynek létét többen kétségbe vonják. Az SZDU néhány megnevezett tagja ugyanis nem biztos abban, hogy tagja volna az uniónak, ami elég képtelen helyzet, és ha még azt is ideírjuk, hogy alapvetően két Szociáldemokrata Unió létezik, akkor képet alkothatuk arról, hogy mennyire egységes a hazai szociáldemokrácia. Semennyire: apró csoportok küzdenek valamiért, amit politológusok választási sikernek hívnak, vígjáték- és tévésorozat-írók pedig alapanyagnak."Ez egy hatalmas, ordító vizuális közhely. Úgy tűnik, az alkotók arra kaptak megbízást, hogy az elmúlt években a hazai politikai-kommercionális-ikonikus kultúrában felbukkant jelképeket elegyítsék, amellyel meg lehet fogni boldog-boldogtalant. Européereket ugyanúgy, mint a baloldali lelkeket, nem szólva azokról, akiknek ereiben ősmagyar vér buzog. Ennek megfelelően máig nem jöttem rá, hogy ez az SZDU kinek a pártja. Kihez akar szólni? Egyáltalán: miről?" E mondatokat egy vezető reklámügynökség szakembere írta, amikor véleményezésre elküldtük neki a Szociáldemokrata Unió nemrég óriásplakátokon felbukkant logóját, amin a szocialisták szegfűjére emlékeztető rózsán és az SZDSZ színvilágán kívül van még EU-s csillagzat is.

A szándéknyilatkozat

A Szociáldemokrata Unió létrejöttét deklaráló szándéknyilatkozatot ez év április 21-én írták alá a bányászszakszervezet székházában: Kapolyi László a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), Tóth László a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM), Fenyves Zoltán a Környezetvédők Szociáldemokrata Pártja (KSZDP) és Schiller László a Szociáldemokrata Párt (SZDP) nevében. A nyilatkozat szerint az aláírók társelnökök lettek, munkájukat pedig egy tizenöt fős ügyvivői testület segíti, amelybe az MSZDP és az SZDP hat-hat, a SZIM kettő, a KSZDP pedig egy tagot delegál. Az unió - hirdetve saját jelmondatát és jelképét - nemrég fejezett be egy tízmilliós nagyságrendű plakátkampányt, és túl van már számtalan politikai párttal és politikussal való egyeztetésen. A politikai erőtérben végzett mozdulatok egyetlen célja, hogy a 2002-es általános országgyűlési képviselő-választáson mind a 176 egyéni körzetben tudjanak jelöltet állítani, és a jövőben ne csak kívülről nézzék a Parlamentet. Ám van egy apró gond: az uniónak csupán aláírt szándéknyilatkozata van, ami nem több és nem kevesebb egy majdani szövetség kezdő lépésénél. A sok bibi közül a legfőbb bibi pedig az, hogy a szándéknyilatkozatot nem a bejegyzett SZDP-elnök írta alá. Az SZDP jelenleg bejegyzett elnöke ugyanis Sztankovánszky Tibor, főtitkára pedig Bácskai Sándor, akinek - a többi taghoz hasonlóan - ezeréves múltja számos helyen kapcsolódik a hazai szociáldemokráciához. Éppen ezért magukat "történelmi szociáldemokratáknak" hívják, de a száztíz éves párt a Kapolyi vezette MSZDP szervezetében jogfolytonos. Schiller László az SZDP országos titkára volt márciusig, amikor borult a bili: a párt szétszakadt, Schillert elnökké választották.

Végtelen történet

Mint minden rendszerváltás utáni politikai történet, ez is a kommunistákkal kezdődött. Forrásaink úgy emlékeznek, hogy 1990 után a Nyugat hihetetlen sok pénzt ölt abba, hogy e piciny országban nagy és dicsőséges szocdem párt alakuljon. Ennek viszont a kommunisták voltak a legnagyobb ellenzői, akik "úgy akarták magukat átmenteni, hogy közben minket kiszorítanak" - emlékszik vissza az egyik, már a rendszerváltás idején is aktív szociáldemokrata. Az MSZDP az első választás után darabjaira hullott. Annak ellenére, hogy a világ számos országában vezető politikai erő a szociáldemokrácia (bonbonkedvelőknek: van Mongol Szociáldemokrata Párt is), nálunk bukta hátán bukta a szocdem történelem. És akkor még nem beszéltünk Petrasovits Annáról sem, ha emlékszik rá valaki. Pedig a párt az ő vezérlete alatt érte el a rendszerváltás utáni legnagyobb sikerét, hiszen három és fél százalékkal 1990-ben majdnem bekerült a parlamentbe. Négy évvel később ez a szám nem érte el az egyet, ´98-ban pedig már az egytizedet sem. A kudarc utáni belső harcok atomokra zúztak mindenkit, így nem volt véletlen, hogy "kilencven óta abszolút lejtmenet a hazai szociáldemokrácia története". Az önkritikus vallomás Schiller Lászlótól származik, aki elnökhelyettesével, Albrecht Péterrel kerek asztal mögül néz a riporterre és néha az ablakon kívüli alsórákosi délelőttre. Albrecht volt a központi alakja az SZDU-színdarab első felvonásának; a ´98-as önkormányzati választásokon ugyanis az MSZP-fellegvárnak számító Újpesten a szétszakadt helyi MSZP és a Szociáldemokrata Párt közös jelöltjeként indult. Albrecht listáról bekerült a lila-fehér önkormányzatba, és ha ez sikerült egyszer, miért ne sikerülne százszor: össze kéne boronálni végre a szociáldemokratákat.

"Kiderült azonban, hogy két olyan embert nem találunk, akik egy asztalhoz leültetve ne borítanák egymás fejére a korsót három perc múlva" - emlékszik vissza az összetartást mélyen kétségbe vonó tényezőkre Albrecht Péter. A vidéki kirándulások, a kapcsolatfelvételek azonban megtették a hatásukat: három hónap alatt 25 új szervezete alakult a pártnak, így szociáldemokráciában az SZDP kezdte átvenni az MSZDP vezető szerepét. Tavaly már 110 alapszervezet segítette a vezetőség működését. Schiller László szavai szerint a "kapuk nyitottak voltak", ezért az az ötletük támadt: létrehozzák a Szociáldemokrata Uniót, hogy egységként tudják prezentálni a honi szocdemeket a választók előtt.

Voltak viszont, akik szerették zárni az ajtót. Az SZDP-ben többen ellenezték a SZDU-ról szóló háttéregyeztetéseket. Schiller szerint azok, akik "annyira jobboldali beállítottságúak voltak, hogy már nem lehetett velük együtt dolgozni". (Független forrásaink szerint a Bácskai-vonal egyben a szocdemek Fidesz-vonala is.) Az elkerülhetetlen szakadás bekövetkezett: az idei, március végi SZDP-kongresszust már úgy hívta össze Schiller és Albrecht, hogy azt a hivatalban lévő SZDP-elnök, Sztankovánszky Tibor ellenezte. A kongresszus megválasztotta Schiller Lászlót elnöknek, aki azonban hivatalosan még mindig nincs bejegyezve; papíron még mindig Sztankovánszky vezeti a pártot. (A párt alapszabályzata értelmében az összehívás jogos volt, mivel az alapszervezetek több mint harminc százaléka gyűlni akart.)

Dugó

"Schillerék felmérték, hogy késhet a saját párton belüli helyzetrendezés, ezért későbbi működési területüknek az uniót nézték ki." Ez már Kapolyi László MSZDP-elnök következtetése, aki aláírta ugyan az áprilisi szándéknyilatkozatot, de a Narancsnak folyamatosan hangsúlyozta, hogy ez még nem jelent pártot, új szervezetet, csupán az egységesítés egyik első állomásaként kell értelmezni. A helyzet azonban az, hogy az unió gondolatát kezdetben mindenki a sajátjaként kezelte.

"A bírósági döntésig legitim SZDP-elnöknek tartom magam" - jelentette ki Schiller László, ezt viszont többen kétségbe vonják. Schiller volt az első, akivel a riporter interjút készített, és a beszélgetés után úgy tűnt, hogy az SZDU létezése és működése tiszta sor: elindult egy kezdeményezés, amelynek a végén a közös akaratból összehozott Szociáldemokrata Unió áll. Aztán, mint egy elszabadult csille, jött Kapolyi.

Kapolyi László a Narancsnak úgy fogalmazott, hogy "a szándéknyilatkozatot úgy tekintik, mint amit az SZDP részéről egy olyan csoporttal írtak alá, amelynek a vezetője Schiller László". Kapolyi azt is kijelentette, hogy ezért "az MSZDP nincs benne az unióban", mert ha osztódik az SZDP, akkor az üzenet falsul üzen: nem az egységet, hanem a szétforgácsolódást legalizálják.

A szándéknyilatkozat jogilag valóban nem jelenti az unió létrejöttét. Ennek szervezeti keretei nem alakultak ki egészében, de hogy bonyolultabb legyen az ügy: az ügyvivő testület felállt és végezte a dolgát, "például a képviselő-választás előtti jelöltmeghallgatásokat" - adott betekintési lehetőséget a grémium életébe Tóth László, a SZIM elnöke. Az ügyvivő testület munkájában július közepéig az MSZDP küldöttei is részt vettek, utána azonban egyre kevesebben ültek be az értekezletekre. Schiller szerint Kapolyiékat ezek után felszólították: döntsék el, hogy jönnek-e, vagy nem jönnek, mert utána nélkülük tolják tovább a szekeret. Schiller hozzátette: Kapolyi "nagy dugó a szociáldemokrácia üvegében", vagyis ő áll elsősorban az egységes szolciáldemokrata párt útjában. Schiller ezt azzal indokolta, hogy "ha egy szándéknyilatkozatot aláírt egy párt, akkor annak szellemi értékét kell figyelembe venni, és nem pedig azt, hogy ez most jogilag rendezve van, vagy sem". Schiller egyébként kétségbe vonta, hogy az MSZDP hezitálna: véleménye szerint az MSZDP-tagok java támogatja az unió gondolatát, mondjon Kapolyi, amit akar.

Tóth László, a SZIM elnöke lapunknak szintén megerősítette: formállogikailag tényleg nincs unió, így "csak abba kapaszkodunk, ami biztos". Tóthék "bíznak abban, hogy megtalálják a közös hangot", de hozzátette: "ha a szerveződés nem jön össze, akkor visszájára fordulhat a dolog." Vagyis ahelyett, hogy egy párt lenne, több szocdem párt lesz, mint valaha. Fenyves Zoltán, a KSZDP elnöke nem látja legyűrhetetlen akadálynak, hogy Schiller nem bejegyzett elnökként szignált. Fenyves szerint a szocdem eszmék olyan erősek, hogy felülemelkednek a papíros problémákon. Tóth kijelentette: támogatják az egységes fellépést, bár "nem vagyunk tisztában azzal, hogy az uniót mennyire a szociáldemokráciáért, és mennyire csak egyes politikusok saját céljaiért hozták létre".

Tóth érvelését alátámasztja az a tény, hogy Schillerék januárban, tehát a szándéknyilatkozat aláírása és az SZDP-n belüli váltás előtt már levédették a "Szociáldemokrata Unió" elnevezést. Sőt Schiller elmondása szerint tízen a hazai emberállományból már az év elején megalakították az SZDU-t. Summa summarum: van egy SZDU, amit januárban alakítottak, de eddig egy szó sem hangzott el róla, és van egy SZDU, amelynek csupán a szándéknyilatkozata létezik, viszont mindenhol úgy hirdették, hogy ez az az egységes tömörülés, amelynek tagjai a haza meghatározó szocdem pártjai. Innentől kezdve pedig az sem világos, hogy akkor a plakátkampány például kinek szólt, kinek a nevében kit akart megnyerni, és kinek akarta bemagyarázni, hogy ebben a szervezetben biz´a benne vannak a Laciék is meg a Zoliék is, meg mindenki, aki szocdemnek vallja magát.

A Nagy Bumm

Egy biztos. Szombaton ülés lesz. Információink szerint többen nagyot fognak koppanni, a politológusok pedig újabb jegyzetfüzetet nyithatnak.

Forrásaink ugyanis arról számoltak be, hogy megalakul az Új Baloldal nevezetű formáció, amelyben a Schiller vezette SZDP mellett még hat vagy hét kisebb párt jelenti a magot. Ezek közül a Keresztényszociális Unió, a Civil Demokrata Unió, a Magyar Jövő Pártja csenghet ismerősen, de ezek is csak a bírósági bejegyzéseket végző titkárnőknek. Az új név új szervezetet is takar: tehát megszűnik a Szociáldemokrata Unió; a dolog rosszul sült el, és ezért nincs már ereje sem a szónak, sem az ötletnek. Ez azonban azoknak ad majd igazat, akik úgy gondolták, hogy az SZDP puccsszerűen megválasztott vezetői lavíroznak folyamatosan. Schiller és Albrecht tagadták, hogy az SZDU nevében be akarták darálni a többieket, az viszont tény, hogy többször megemlítették: "Minket egyetlenegy dolog érdekelt: a minél jobb szereplés érdekében gyakorlatilag egyesíteni a szervezeteket." Schiller úgy tájékoztatta a Narancsot, hogy mostanáig a 176 egyéni képviselőjelöltből 92-t már megtaláltak, és "biztos vagyok benne, hogy a többi is meglesz".

Arcok és nevek

Az unió a baloldalon kíván alternatívát állítani, ahol ugye Horn Gyulán kívül az MSZP a legnagyobb erő. (A továbbiakban az unió és az esetleges Új Baloldal formáció közé egyenlőségjelet teszünk. Mivel az unió tevékeny vezetői hozzák létre a választási szövetséget, feltételezzük: a politikai célok nem változnak, a tagok pedig maradnak.) Ehhez azonban egyelőre csak ismeretlen politikusokat tudnak társítani.

Mint a logó: kialakulatlan a kép, kialakulatlan a struktúra. Az SZDU egyelőre arctalan. Helyesebben arc, az van - csak éppen ismeretlen, vagy éppen túl sok minden jut róla az ember eszébe. A párt vezetőinek bevallása szerint Magyarországon csupán két olyan embert találtak, akit szívesen megnyertek volna politikai ambícióiknak. Természetesen neveket nem árultak el, de a hiábavaló arckeresés kapcsán megjegyezték, hogy "sajnos, manapság azok az ismert arcok, akik az elmúlt tíz évben a politikában már jól megmutatták magukat". Ez pedig azért szűkíti le a mozgásteret, mert "csak tiszta múltú és feddhetetlen embereket" szeretnének csatasorba állítani. Az uniónak azonban van két médiasztárja, akik révén több szavazatra is számít a szervezet.

Az első Karancsi Tibor, aki önálló entitás, és csak a véletlen műve, hogy azokban a bekezdésekben szerepel a leginkább, ahol Pallag László neve is felbukkan. A Viharsarok védelmezőjeként és az olajbűnözés elleni harc szimbolikus alakjaként élő és dolgozó Karancsit Magyarország "pozitív hősének" tartják az unióban. Olyan embernek, aki "mindig ki merte mondani, hogy a főnökei elárulták a becsületet". "Na, mi ezt szeretnénk megjeleníteni a pártban" - mondta Schiller. Karancsi Tibor a Narancsnak elmondta, hogy "esze ágában sem volt politikával foglalkozni". Az igaz, hogy "folyamatos igazságkeresés hajtotta", de tegyük a szívünkre a kezünket: ebből még tényleg nem következik, hogy valaki a köz nevében beszéljen a közért. Karancsi szerint van igény a politizálásukra, mert az SZDU végre a kisemberekhez is el szeretne jutni, akik érzik ezt, és támogatják őket. Ezt Karancsi az unió "jó elképzeléseinek tudja be, nem pedig annak, hogy ő centrumfigura lenne".

Erre Növényi Norbert sem gondolt. Az egykori olimpiai bajnok birkózó és világbajnok kickboxer baráti szálon jutott el a gombolyag görgetőihez, és mert úgy érezte, "hogy most gátlástalan emberek kerültek pozícióba Magyarországon, és ezen változtatni kell". Az SZDU "megalakulásakor" több újság is cikkezett arról, hogy Növényi Norbert - rövid ideig - a Fantom Kft.-ben cégtársa volt a több mint két éve agyonlőtt Seres Zoltánnak, és többen céloztak Növényi diszkós-éjszakai múltjára is.

"Az embert nem szeretheti mindenki. Van, aki szeret engem, van, aki nem. Azokat ölelem szívesen, akik szeretnek. És azokat is szívesen, akik utálnak, mert annál jobban fog szeretni a többi" - válaszolt teljes nyíltsággal a vádakra Növényi, aki megjegyezte: az SZDU az a párt, ahol az emberek csak azzal foglalkoznak, amihez értenek.

Az SZDU stratégiája szerint a kampánycélokra beérkező adományokat nem plakátokra és nem nagygyűlésekre költik majd. A lóvét tovább akarják passzolni a rászorulóknak, ezzel is kinyilvánítva, hogy az emberközpontú politizálás hívei.

A szocdem sztorinak senki sem látja a végét. Vannak, akik a radikális változás lehetőségét látják a pártban, amely - hitvallása szerint - kiáll a tisztességért, és szeretne új arcokat bevonni a munkába. Az SZDU-matematika szerint: ha 2002-ben minden jelöltjük csak ezer szavazatot kap, akkor már három és fél százalékon állnak. És ennél még a Fidesz sem kívánhatna többet.

Barta Balázs

Mi lesz a baloldalon?

Az SZDU kiindulópontja szerint "az MSZP nem képes lefedni a baloldal teljes spektrumát", ezért létjogosultságuk megkérdőjelezhetetlen. Arra a felvetésre, hogy az unió esetleg a jobboldali koalíció - jelesül a Fidesz - megosztó tevékenységének az eredménye, tagadó választ kaptunk. Schiller véleménye szerint azokat a szavazókat gyűjtik majd be, akik zsigerből gyűlölik a jobboldali retorikát, viszont nem szimpatizálnak az MSZP-vel sem.

Az MSZP viszont nem tud mit kezdeni a feltörekvőkkel. A Narancsnak az egyik szocialista országgyűlési képviselő úgy kommentálta az SZDU létrejöttét, mint a "vak és a béna" összeállását, amiből "alapvetően nem lehet semmi". Albrecht Péter szerint baráti beszélgetéseken kívül nincs kapcsolat a két párt között. "A helyzetet kölcsönösen értékeltük, és kölcsönösen nem értettünk egyet" - emlékezett vissza az elnökhelyettes az egyeztetések leginkább konstruktív elemeire. A Narancs több, neve elhallgatását kérő MSZP-s politikustól úgy értesült, hogy az SZDU semmilyen szinten nem játszik szerepet a szocialista párt terveiben. "Az MSZP erőből politizál, és úgy véli, mindenkinek be kell állnia mögé, mert ő az egyetlen reményteljes baloldali formáció" - mondta az egyik forrás, elismerve, hogy a Nagy Testvér nem szereti a kistestvért, és maximum csak a retorika szintjén képes vele együttműködni. Többen még ezt is kétségbe vonták, sőt többen az együttműködésre irányuló kérdést sem értették, mert nem tudták azonosítani a szervezetet.

Az MSZP indokával, amely szerint nincs hely a baloldalon, az általunk megkérdezett politológusok maximálisan egyetértenek. Tóth Gy. László szerint téves az a hipotézis, hogy Magyarországon van még olyan csoport, amelyet sikerrel célozhat meg az SZDU. A miniszterelnök főtanácsadója szerint az SZDU akarva-akaratlanul megosztja a baloldalt, de olyan parányi mértékben, hogy nem lesz politikailag releváns szerepük. Ágh Attila úgy véli, az SZDU pont akkor akar bejutni a parlamentbe, amikor az elmúlt tíz évben erre a legkisebb esélye van. "A választók nem tudnak kire gondolni, a semmiből jövő politikusoknak csak akkor lesz esélyük, ha válsághelyzet van." Erre most nem lehet számítani - folytatta a politológus -, aki szerint az is téves elképzelés, hogy a bizonytalanok szavazataiból tudnak majd begyűjteni.

"Magyarországon minden párt erre utazik. Lassan olyan ez már, mint a Holdon telket venni" - illusztrálta a helyzetet Ágh Attila.

Pártnapló

A hazai szociáldemokrata párt 1890-ben alakult. Az új formáció követte az európai trendet: az általános polgári jogok meghonosítását, a munkásvédő törvények bevezetését és az ingyenes oktatást követelte, illetve az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog bevezetéséért szállt harcba. Az MSZDP a Tanácsköztársaság után elítélte Kun Bélát és Szamuely Tibort, de a fehérterror akcióit is. A párt 1922-től 1944-ig indulhatott a választásokon, és képviselői ott ültek a parlamentben is. A Szociáldemokrata Párt 1945 után a koalíciós kormányokban is részt vett, de a kommunistákhoz való viszony mindvégig megosztotta a pártot: a jobb- és a balszárny közti harc egyre fokozódott. Az 1947-es választások után a Magyar Kommunista Párt átkényszerítő akciókba kezdett: meg akarták akadályozni, hogy a "kommunistaellenes elemek" egymáshoz bújjanak a szociáldemokrata lepel alatt. A kommunisták a drasztikus beolvasztást választották: 1948. június 18-án erőszakkal egyesítették a két pártot Magyar Dolgozók Pártja néven.

A pártot ´56 októbere ébresztette nyolcévi álmából. A forradalmi megmozdulásokba a szociáldemokraták is bekapcsolódtak: különböző neveken nemzeti, forradalmi és munkástanácsokban tevékenykedtek. A Szociáldemokrata Párt 1956. október 30-án újjáalakult, elnökévé a legendás vezetőt, Kéthly Annát választották. Nagy Imre koalíciós kormányában három szociáldemokrata politikus is dolgozott: Kéthly Annán kívül Kelemen Gyula és Fischer József.

Az orosz megszállás alatt néma csönd. A rendszerváltás utáni első szociáldemokrata párt 1989. november 21-én alakult meg.

szerző
Barta Balázs
publikálva
2001/39. (09. 27.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra