Vége Áder János államfői mandátumának

Odatámasztotta a párt

Belpol

Május 10-én lejár Áder János második köztársasági elnöki mandátuma. A pártját hajdan nemegyszer a hátán cipelő, Orbánnal akár konfliktust is vállaló vezetőből a NER-be végül légmentesen belesimuló és államfőként is az orbáni politika fegyelmezett végrehajtója lett. Áder politikai pályaíve.

Áder János csaknem három évtizede tölt be vezető párt- és állami pozíciókat. A kezdetektől fontos alakítója volt a Fidesz – és az ország – arculatának. Nem csak aktív, de passzív, államfői korszakában is: az ő két államfői ciklusa alatt bontakozott ki a maga teljességében a NER. Neki köszönhetjük a Fideszre szabott választási törvényt például, amelyet még európai parlamenti képviselőként rakott össze. Az általa összekalapált fundamentumot aztán úgy fazonírozta tovább az országgyűlési kétharmad, ahogyan azt aktuális érdeke kívánta (például gyorsan reagáltak az ellenzéki koordinációra azzal, hogy érdemben lehetetlenné tették számukra a külön listákon indulást).

Tán igaz se volt…

Ádert régóta foglalkoztatták a választási szabályok. A rendszerváltozás hajnalán a Nemzeti Kerekasztal ezzel foglalkozó szakbizottságának a póttagja volt. „Akkor még a pártban nem volt komolyabb, meghatározó szerepe – mondja a régmúlt idők egyik tanúja –, megbízható, munkaképes, teherbíró fiú, jogot végzett, odaküldték. Igazában a négy­igenes népszavazás idején lépett elő. Tirts Tamás volt a Fidesz részéről a kampányfőnök, de katasztrofálisan ment neki. Elsősorban az SZDSZ hasított, és egy idő után azt éreztük, hogy nagy baj lehet a Fidesszel majd az országgyűlési választásokon, ha nem tud ütőképesen, vidéken is szervezetten föllépni. Áder lett a kampányfőnök, ami valószínűleg döntő volt a Fidesz túlélése szempontjából.”

Áder segített a Fidesz-csoportok megerősödésében. „A Fidesz akkor még inkább kedves fiatal fiúk és lányok társasága volt – idézi fel Áder egyik akkori párttársa –, az, hogy párt lett belőle, ami neki tud futni egy választásnak, nemcsak Orbán és Kövér érdeme volt, hanem Áderé is. Alapvetően jogi érvekkel operált: elmagyarázta, hogy mi a Fidesz, és hogy a választás miért fontos feladat. Tudott szigorú is lenni, de arra senki nem emlékszik, hogy üvöltözött volna. Nem volt bulizós típus, pedig a Fidesz mégiscsak egy ifjúsági szervezet volt. Áder komolyan vette a Fideszt az első pillanattól kezdve, amiben az is közrejátszott, hogy többekkel – például Kövérrel – együtt néhány évvel idősebb volt a tagok zöménél, tehát volt valamilyen plusztekintélye.”

Ádernek egyre nagyobb lett a renoméja, Orbán és a többiek látták, hogy nélküle a Fidesz nem állna össze. Mind intenzívebben foglalkozott szervezeti kérdésekkel, s ha kellett, ő ment vidékre rendet tenni, akár feloszlatni és újraalapítani a helyi szervezetet. Mint pártszervező futott be, kvázi pártigazgatói szerepet vitt, ideológiai kérdésekkel kevésbé foglalkozott. „Áder János, a Fidesz kampányfőnöke a kopogtatócédulákkal kapcsolatos anomáliákért a kormányt okolta. Egyrészt azért, mert időben nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, másrészt mert takarékossági okokból az ajánlási szelvényeket a posta helyett kézbesítőkre bízták.” Ez 1990 februárjában történt. 2022-ben viszont, amikor a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) emberei szállították házhoz a szavazólapokat, udvariasan megvárták a kitöltését, sőt ha kellett, „segítettek” is benne, Áder egyetlen szót sem szólt. A határon túli magyarok szavazati jogáról 1993 szeptemberében pedig ezt mondta pártja vezérszónokaként: „Miért nem támogatjuk ezt a javaslatot? Nem támogatjuk azért, mert elvileg sem tartjuk helyesnek, hogy Magyarország legfontosabb belpolitikai kérdéseiben olyanok is döntsenek, akik nem élnek Magyarországon, akik nem adófizető polgárai az országnak, és akik a két választás között semmilyen formában sem tudják az általuk választottakkal kapcsolatos véleményüket elmondani, ráadásul sokuknak semmilyen kötődése nincs is már az országhoz. Nem támogatjuk a választójog kiterjesztését azért sem, mert sokkal nehezebben ellenőrizhető a választások tisztasága.”

Amikor a 2010-es évek elején nekilátott a választási törvénynek, ugyanezek a problémák fennállottak, de ekkor ez már nem számított. Sőt később a törvény aktuális módosításait államfőként szó nélkül szignózta, így például a levélszavazatok sajátos megkülönböztetését lehetővé tévő passzusokat is.

?der J?nos ell?togatott az I. Nemzetk?zi Term?szetfilm Fesztiv?l

 
Jómadarak
Fotó: Máthé Zoltán/MTI

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.