Interjú

„Fájdalmat csillapítunk”

Friesz Anna, Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület; Lukács Miklós, Magyar Hospice-Palliatív Egyesület

Belpol

Miért nem támogatja jobban a kormány az otthoni szakápolást és hospice-ellátást? És miért nem jobb a szakma érdekérvényesítő képessége?

Magyar Narancs: „A jelenlegi finanszírozás a szolgálatok – az otthoni szakápolás és hospice-ellátás – végét jelenti, több tízezer beteg ellátását lehetetleníti el, miközben éppen az a cél, hogy ez az ellátási forma tehermentesítse a kórházakat. El tudják képzelni, mi történne, ha közel 70 ezer beteg mind, egyszerre megjelenne az ellátásért a kórházakban? Katasztrófa, ami emberek életébe kerülne” – írták nemrégiben közösen jegyzett, segélykiáltásnak is beillő sajtóközleményükben. Hogyan jutottunk idáig?

Friesz Anna: Az otthoni szakápolási szolgáltatás 1996 óta, a hospice-ellátás 2004 óta működik az ország egész területén vállalkozási formában, hasonlóan a háziorvosi rendszerhez az alapellátás részeként. A tevékenységet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozza, ennek egysége az otthoni szakápolásban a vizit, az otthoni hospice-ban az ellátási nap. 2017 óta nem történt változás a finanszírozásban. A területen dolgozók kimaradtak az egészségügyi dolgozók béremeléséből. A szakdolgozóink megélhetési problémák miatt kénytelenek más területen elhelyezkedni, emiatt egyre komolyabb szakemberhiánnyal küzdünk. Az évek óta változatlan vizitdíj nincs arányban az ellátandó feladatok költségeivel és az inflációval. A létbizonytalanság hatá­rán vagyunk, mivel már alig tudjuk kigazdálkodni a béreket, az utazási, fenntartási költségeket és az eszközök beszerzését. Az év végi kasszamaradvány-felosztásból is kimaradtunk, a mi maradványunkat más terület kapta.

Lukács Miklós: Égető gond a finanszírozás fejlesztésének, a reálértékhez igazításának elmaradása, a Covid-pandémia miatti teljesítménycsökkenés és az ezt áthidalni próbáló, az eredetileg is alacsony bevételek felváltása a még alacsonyabb átlagfinanszírozással. A járványban a Covid-betegek ellátására átirányított dolgozók visszatérése bizonytalan, miközben a kivizsgálások, halaszthatónak vélt műtéti beavatkozások elmaradása, az onkológiai ellátás humánerőforrás-hiánya az igényeket jelentősen fokozza.

MN: Mit értenek azon, hogy az otthoni szakápolás és hospice-ellátás a magyar egészségügy mostohagyereke?

Friesz Anna: Az egészségügyön belül a legalacsonyabb költségvetésű kassza a miénk, jelentéktelennek tűnik, és soha nem volt gazdája. Akik felelősek lennének a terület működéséért, fejlesztéséért, nem ismerik. Ráadásul gyakran összekeverik a tartósan beteg vagy fogyatékkal élők otthoni, családtag által végzett ellátásával, gondozásával. Egyedül a NEAK – az ellenőrzései miatt – kapott az elmúlt években pontos betekintést a területeinken folyó szakmai munkáról.

Lukács Miklós: A magyar egészségügyben számos előremutató programot indítottak, amely a „home care”, az otthoni ápolás egyes területeit is érinti, de nem vált célcsoporttá sem az otthoni szakápolás, sem az otthoni hospice-ellátás. A főállásban itt dolgozók nem részesültek a többi területhez hasonló béremelésben. A betegek otthoni ellátását adottnak veszik, sem a dolgozók bérezése, sem a működési költségek, például az üzemanyagnorma nem közelítenek a realitásokhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.