Interjú

„Fájdalmat csillapítunk”

Friesz Anna, Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület; Lukács Miklós, Magyar Hospice-Palliatív Egyesület

Belpol

Miért nem támogatja jobban a kormány az otthoni szakápolást és hospice-ellátást? És miért nem jobb a szakma érdekérvényesítő képessége?

Magyar Narancs: „A jelenlegi finanszírozás a szolgálatok – az otthoni szakápolás és hospice-ellátás – végét jelenti, több tízezer beteg ellátását lehetetleníti el, miközben éppen az a cél, hogy ez az ellátási forma tehermentesítse a kórházakat. El tudják képzelni, mi történne, ha közel 70 ezer beteg mind, egyszerre megjelenne az ellátásért a kórházakban? Katasztrófa, ami emberek életébe kerülne” – írták nemrégiben közösen jegyzett, segélykiáltásnak is beillő sajtóközleményükben. Hogyan jutottunk idáig?

Friesz Anna: Az otthoni szakápolási szolgáltatás 1996 óta, a hospice-ellátás 2004 óta működik az ország egész területén vállalkozási formában, hasonlóan a háziorvosi rendszerhez az alapellátás részeként. A tevékenységet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozza, ennek egysége az otthoni szakápolásban a vizit, az otthoni hospice-ban az ellátási nap. 2017 óta nem történt változás a finanszírozásban. A területen dolgozók kimaradtak az egészségügyi dolgozók béremeléséből. A szakdolgozóink megélhetési problémák miatt kénytelenek más területen elhelyezkedni, emiatt egyre komolyabb szakemberhiánnyal küzdünk. Az évek óta változatlan vizitdíj nincs arányban az ellátandó feladatok költségeivel és az inflációval. A létbizonytalanság hatá­rán vagyunk, mivel már alig tudjuk kigazdálkodni a béreket, az utazási, fenntartási költségeket és az eszközök beszerzését. Az év végi kasszamaradvány-felosztásból is kimaradtunk, a mi maradványunkat más terület kapta.

Lukács Miklós: Égető gond a finanszírozás fejlesztésének, a reálértékhez igazításának elmaradása, a Covid-pandémia miatti teljesítménycsökkenés és az ezt áthidalni próbáló, az eredetileg is alacsony bevételek felváltása a még alacsonyabb átlagfinanszírozással. A járványban a Covid-betegek ellátására átirányított dolgozók visszatérése bizonytalan, miközben a kivizsgálások, halaszthatónak vélt műtéti beavatkozások elmaradása, az onkológiai ellátás humánerőforrás-hiánya az igényeket jelentősen fokozza.

MN: Mit értenek azon, hogy az otthoni szakápolás és hospice-ellátás a magyar egészségügy mostohagyereke?

Friesz Anna: Az egészségügyön belül a legalacsonyabb költségvetésű kassza a miénk, jelentéktelennek tűnik, és soha nem volt gazdája. Akik felelősek lennének a terület működéséért, fejlesztéséért, nem ismerik. Ráadásul gyakran összekeverik a tartósan beteg vagy fogyatékkal élők otthoni, családtag által végzett ellátásával, gondozásával. Egyedül a NEAK – az ellenőrzései miatt – kapott az elmúlt években pontos betekintést a területeinken folyó szakmai munkáról.

Lukács Miklós: A magyar egészségügyben számos előremutató programot indítottak, amely a „home care”, az otthoni ápolás egyes területeit is érinti, de nem vált célcsoporttá sem az otthoni szakápolás, sem az otthoni hospice-ellátás. A főállásban itt dolgozók nem részesültek a többi területhez hasonló béremelésben. A betegek otthoni ellátását adottnak veszik, sem a dolgozók bérezése, sem a működési költségek, például az üzemanyagnorma nem közelítenek a realitásokhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.