Interjú

„Fájdalmat csillapítunk”

Friesz Anna, Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület; Lukács Miklós, Magyar Hospice-Palliatív Egyesület

Belpol

Miért nem támogatja jobban a kormány az otthoni szakápolást és hospice-ellátást? És miért nem jobb a szakma érdekérvényesítő képessége?

Magyar Narancs: „A jelenlegi finanszírozás a szolgálatok – az otthoni szakápolás és hospice-ellátás – végét jelenti, több tízezer beteg ellátását lehetetleníti el, miközben éppen az a cél, hogy ez az ellátási forma tehermentesítse a kórházakat. El tudják képzelni, mi történne, ha közel 70 ezer beteg mind, egyszerre megjelenne az ellátásért a kórházakban? Katasztrófa, ami emberek életébe kerülne” – írták nemrégiben közösen jegyzett, segélykiáltásnak is beillő sajtóközleményükben. Hogyan jutottunk idáig?

Friesz Anna: Az otthoni szakápolási szolgáltatás 1996 óta, a hospice-ellátás 2004 óta működik az ország egész területén vállalkozási formában, hasonlóan a háziorvosi rendszerhez az alapellátás részeként. A tevékenységet a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) finanszírozza, ennek egysége az otthoni szakápolásban a vizit, az otthoni hospice-ban az ellátási nap. 2017 óta nem történt változás a finanszírozásban. A területen dolgozók kimaradtak az egészségügyi dolgozók béremeléséből. A szakdolgozóink megélhetési problémák miatt kénytelenek más területen elhelyezkedni, emiatt egyre komolyabb szakemberhiánnyal küzdünk. Az évek óta változatlan vizitdíj nincs arányban az ellátandó feladatok költségeivel és az inflációval. A létbizonytalanság hatá­rán vagyunk, mivel már alig tudjuk kigazdálkodni a béreket, az utazási, fenntartási költségeket és az eszközök beszerzését. Az év végi kasszamaradvány-felosztásból is kimaradtunk, a mi maradványunkat más terület kapta.

Lukács Miklós: Égető gond a finanszírozás fejlesztésének, a reálértékhez igazításának elmaradása, a Covid-pandémia miatti teljesítménycsökkenés és az ezt áthidalni próbáló, az eredetileg is alacsony bevételek felváltása a még alacsonyabb átlagfinanszírozással. A járványban a Covid-betegek ellátására átirányított dolgozók visszatérése bizonytalan, miközben a kivizsgálások, halaszthatónak vélt műtéti beavatkozások elmaradása, az onkológiai ellátás humánerőforrás-hiánya az igényeket jelentősen fokozza.

MN: Mit értenek azon, hogy az otthoni szakápolás és hospice-ellátás a magyar egészségügy mostohagyereke?

Friesz Anna: Az egészségügyön belül a legalacsonyabb költségvetésű kassza a miénk, jelentéktelennek tűnik, és soha nem volt gazdája. Akik felelősek lennének a terület működéséért, fejlesztéséért, nem ismerik. Ráadásul gyakran összekeverik a tartósan beteg vagy fogyatékkal élők otthoni, családtag által végzett ellátásával, gondozásával. Egyedül a NEAK – az ellenőrzései miatt – kapott az elmúlt években pontos betekintést a területeinken folyó szakmai munkáról.

Lukács Miklós: A magyar egészségügyben számos előremutató programot indítottak, amely a „home care”, az otthoni ápolás egyes területeit is érinti, de nem vált célcsoporttá sem az otthoni szakápolás, sem az otthoni hospice-ellátás. A főállásban itt dolgozók nem részesültek a többi területhez hasonló béremelésben. A betegek otthoni ellátását adottnak veszik, sem a dolgozók bérezése, sem a működési költségek, például az üzemanyagnorma nem közelítenek a realitásokhoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.