Az embercsempészipar fogyóeszközei

Csak a sofőr ül

Belpol

Úgy tudta, ukrajnai háborús menekülteken segít – ezzel védekezett nemrég egy sofőr, akit a kocsijában kis-ázsiaiakkal, afrikaiakkal tartóztattak fel a rendőrök Szeged mellett. A magyarországi embercsempészet a nagy halaknak évi 5–8 milliárd forintot hoz. Ők ritkán buknak le, a kocsiban talált határsértőket visszakísérik a kerítés túloldalára. A sofőrökre azonban 2–5 év börtön vár.

Ukrajnából április 30-án, szombaton 13 747 legális menekült lépett Magyarország területére. Közülük 584-en kértek és kaptak ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást, amely harminc napig érvényes. A háborús országból szombaton 881-en érkeztek Budapestre vonattal.

Őket lehet látni a pályaudvaron – afrikai, közel-keleti embere­ket már rég nem. Déli menekültválság nincs, illetve épp akkor van, amikor a kormány úgy akarja. Pedig továbbra is sok olyan ember próbál eljutni Nyugat-Európába Magyarországon át, akinek legálisan nincs erre lehetősége.

 

Tinóru és hálózsák az erdőből

Azt, hogy miként próbálnak keresztüljutni a határkerítésen, és milyen az, amikor nem sikerül, meg lehet nézni a rendőrség videófelvételein (vagy el lehet olvasni lapunkban: Félelem és akciós létra Horgoson, Magyar Narancs, 2021. november 25.). Akik létrával vagy vastag kesztyűben, munkavédelmi bakancsban mászva, esetleg a határ más, kerítéssel nem védett részén átjutnak valahogy, nem indulnak el vaktában, nem vonulnak az országút mellett, mint régen. Mobiltelefonjuk segítségével, a megadott GPS-koordináta alapján éjjel is megtalálják azt a félreeső helyet, ahová az embercsempész vagy annak megbízottja küldte őket. A mobilra megkapják üzenetben annak az autónak a képét, amelyik értük jön.

Akik a magyar–szerb határhoz közeli erdőkbe járnak gombát gyűjteni, mindig ugyanazokon a tisztásokon találnak eldobott hálózsákot, kabátot; olyan holmikat, amelyekről az átjutottak azt gondolják, már nem lesz rá szükségük, mert mindjárt kocsiba ülnek. Pedig ekkor még egyáltalán nem biztos, hogy nyert ügyük van. Egy autó feltűnő, és már nem csak magyar – és a segítségül küldött osztrák – rendőrök, polgárőrök, katonák figyelik a forgalmat.

Egy tavaszi határozatában a kormány a mezőőrség megerősítését is támogatta a déli határszakaszon. Március 29-én Mórahalmon öt új mezőőrt mutattak be sajtótájékoztatón. A tudósítások szerint ők „ettől a naptól kezdve hivatalosan is részt vesznek a migrációs nyomás enyhítésében”. Naponta telefonál a rendőröknek a hivatásos vadásztól a gazdálkodóig mindenki, aki ragaszkodik a rendhez, nyugalomhoz, vagy akinek kára származott abból, hogy a kerítés megépítése előtt határsértők jöttek a bevetett földön át, lyukat ütve a fóliasátorra is keresztben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.