Az embercsempészipar fogyóeszközei

Csak a sofőr ül

Belpol

Úgy tudta, ukrajnai háborús menekülteken segít – ezzel védekezett nemrég egy sofőr, akit a kocsijában kis-ázsiaiakkal, afrikaiakkal tartóztattak fel a rendőrök Szeged mellett. A magyarországi embercsempészet a nagy halaknak évi 5–8 milliárd forintot hoz. Ők ritkán buknak le, a kocsiban talált határsértőket visszakísérik a kerítés túloldalára. A sofőrökre azonban 2–5 év börtön vár.

Ukrajnából április 30-án, szombaton 13 747 legális menekült lépett Magyarország területére. Közülük 584-en kértek és kaptak ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást, amely harminc napig érvényes. A háborús országból szombaton 881-en érkeztek Budapestre vonattal.

Őket lehet látni a pályaudvaron – afrikai, közel-keleti embere­ket már rég nem. Déli menekültválság nincs, illetve épp akkor van, amikor a kormány úgy akarja. Pedig továbbra is sok olyan ember próbál eljutni Nyugat-Európába Magyarországon át, akinek legálisan nincs erre lehetősége.

 

Tinóru és hálózsák az erdőből

Azt, hogy miként próbálnak keresztüljutni a határkerítésen, és milyen az, amikor nem sikerül, meg lehet nézni a rendőrség videófelvételein (vagy el lehet olvasni lapunkban: Félelem és akciós létra Horgoson, Magyar Narancs, 2021. november 25.). Akik létrával vagy vastag kesztyűben, munkavédelmi bakancsban mászva, esetleg a határ más, kerítéssel nem védett részén átjutnak valahogy, nem indulnak el vaktában, nem vonulnak az országút mellett, mint régen. Mobiltelefonjuk segítségével, a megadott GPS-koordináta alapján éjjel is megtalálják azt a félreeső helyet, ahová az embercsempész vagy annak megbízottja küldte őket. A mobilra megkapják üzenetben annak az autónak a képét, amelyik értük jön.

Akik a magyar–szerb határhoz közeli erdőkbe járnak gombát gyűjteni, mindig ugyanazokon a tisztásokon találnak eldobott hálózsákot, kabátot; olyan holmikat, amelyekről az átjutottak azt gondolják, már nem lesz rá szükségük, mert mindjárt kocsiba ülnek. Pedig ekkor még egyáltalán nem biztos, hogy nyert ügyük van. Egy autó feltűnő, és már nem csak magyar – és a segítségül küldött osztrák – rendőrök, polgárőrök, katonák figyelik a forgalmat.

Egy tavaszi határozatában a kormány a mezőőrség megerősítését is támogatta a déli határszakaszon. Március 29-én Mórahalmon öt új mezőőrt mutattak be sajtótájékoztatón. A tudósítások szerint ők „ettől a naptól kezdve hivatalosan is részt vesznek a migrációs nyomás enyhítésében”. Naponta telefonál a rendőröknek a hivatásos vadásztól a gazdálkodóig mindenki, aki ragaszkodik a rendhez, nyugalomhoz, vagy akinek kára származott abból, hogy a kerítés megépítése előtt határsértők jöttek a bevetett földön át, lyukat ütve a fóliasátorra is keresztben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.