Kijózanító pofonok a „modern városoknak”

Orbán, a vidék motorja

  • Magyar Krisztián
  • 2016.11.13 12:10

Belpol

A miniszterelnök sokat ígért a megyeszékhelyeknek, ám kiderült, semmi sem az, aminek látszik. A tavaly indult Modern Városok Programot többször is átszabták, sok beruházás pedig el sem kezdődött. Most a településeknek kell kitalálni, hogyan lehet uniós pénzből megvalósítani mindazt, amivel Orbán kábította őket.

Még 2015-ben indította el a kormány a Modern Városok Programot, amelynek során Orbán Viktor ellátogat minden megyei jogú városba. A miniszterelnök látványos külsőségek közepette a polgármesterrel aláír egy megállapodást, és ígér egy csomó fejlesztést több tízmilliárdos, olykor százmilliárdnál is nagyobb összértékben. Orbán eddig 19 városban járt, már csak Hódmezővásárhely, Győr és a két baloldali vezetésű város, Salgótarján és Szeged van hátra. A beígért fejlesztések összértékét a konkrét és pontos megjelölések hiányában nehéz meghatározni, de nagyjából 1500 milliárd forintról van szó.

Nos, nem kellett sokat várni arra, hogy a többnyire a 2019-es önkormányzati választások előtti időszakra betervezett beruházások egy részéről – és így a programról – kiderüljön: Orbán Viktor vidéki turnéja elsősorban önmagát és a pártját népszerűsíti, szó nincs átgondolt, jól megtervezett gazdaságélénkítő programról. Mi több, néhány bejelentett fejlesztést kormányhatározatban már vissza is vontak Orbánék, és olyanokról is hallani, amelyekről a helyiek úgy vélik, esély sincs arra, hogy határidőre elkészüljenek.

 

„Nekünk, magyaroknak”

A Modern Városok Programban első ránézésre sincs egy olyan szempontrendszer, amely alapján értelmezhető lenne, milyen kritériumok alapján juttat a kormány forrásokat az egyes városoknak – igaz, nemcsak a szempontrendszer, hanem egyelőre a források is hiányoznak. Orbán amúgy majd’ mindenhol útépítést, ipari parkok korszerűsítését vagy létesítését, turisztikai beruházást, városképi fejlesztést harangozott be, vagy valamilyen sportkomplexum – csarnok, uszoda vagy stadion – kialakítását, bővítését helyezte kilátásba. Ezek közül többet már korábban megígértek, sőt néhány esetben már azelőtt megtörténtek az előkészületek, hogy a Modern Városok Program egyáltalán elindult volna.

Arról hivatalosan szinte semmit se lehet tudni, hogy ki döntött az egyes városokban bejelentett támogatásokról, vagy hogy milyen egyeztetési folyamat előzte meg a megállapodásokat. Helyi ellenzéki politikusok szerint sok helyen jóformán senki nem tudott a felhajtás előtt arról, hogy mire készül Orbán Viktor és az adott város vezetése: Miskolcon például máig nem látták azt a szerződést, amelyben rögzítették a részleteket. Így hát maradtak Orbán helyi programadó beszédei, amelyek egyértelmű öntömjénezések voltak és maximum a helyi Fidesz-vezetők népszerűsítését szolgálták. A menetrend általában mindenhol ugyanaz: megérkezik a miniszterelnök, néhány fotó erejéig összefut helyi rajongóival, egyeztet a városvezetőkkel és irány a díszünnepség, ahol bejelenti a fejlesztéseket. A nyilvánosság előtt szinte mindig beszél a városvezetők határozott fellépéséről, arról, hogy a polgármesterek mennyire kiálltak a településekre csábított milliárdokért, meg hogy annak is köszönhetők az újabb támogatások, hogy hasít a magyar gazdaság. Mindenhol elmondja, mennyi adósságtól szabadította meg korábban a kormány a várost, és hogy a magyar gazdaság motorja a vidék. Ehhez általában megvan Orbán válogatott közönsége is, miközben volt olyan helyszín, ahová nem engedtek be egyetlen ellenzéki önkormányzati képviselőt sem. A helyi sajtó sem hozta zavarba kemény kérdésekkel a sajtótájékoztatókon a miniszterelnököt, aki a ceremóniák végén rendre aláírta a megállapodást.

A nyilvánosságra hozott együttműködések döntő többségében gondosan ügyeltek arra, hogy ne szerepeljenek mindenhol pontos összegek és dátumok. Az általában kétoldalas dokumentumok első felében ugyanaz a sablonszöveg olvasható olyan grandiózus megállapításokkal, mint például „a megállapodások célja, hogy ezek a büszke városok a XXI. század nyertesei, a magyar vidék fejlődésének zászlóshajói legyenek, és a jövőben a legsikeresebb és legmodernebb európai városok közé tartozzanak”. Ezt a passzust pedig mintha egy Orbán-beszédből másolták volna ki: „Nekünk, magyaroknak a modern város a magyar várost jelenti, amit a magyar temperamentum és észjárás alakít. Otthonos és családias közösséget, biztonságos környezetet, ahol van munkalehetőség, javulnak az életkörülmények, ahol minden megtalálható, elérhető helyben, ahol megbecsült embernek érezzük magunkat, ahol szépülnek az utcák, a terek, az épületek, ahol pezseg az élet.”

Ezt követően jönnek a konkrét fejlesztések, és a végösszeg mintha azon múlna, melyik városnak nagyobb a lobbiereje, hol tudtak összefésülni minél több olyan programelemet, amelybe már korábban is belekezdtek vagy úgy gondolták róla, hogy szerezhető rá uniós pénz. Így a Modern Városok Program egyelőre nem tűnik másnak, mint olyan ígérethalmaznak, aminek jelentős részéről a kormány sem tudja pontosan, hogy miből és mikorra lehet megvalósítani.

Fogalmuk sem volt

A tavaly márciusban indult programban információink szerint az első önkormányzatokkal még a Belügyminisztérium szerződött, aztán jött képbe a Miniszterelnökség. Az első tizenhárom állomás megállapodásait idén februárban rögzítették egy kormányhatározatban, de pénzt egyelőre csak a 2016-os költségekre különítettek el. Ebben a határozatban szerepel, hogy a végrehajtással a Miniszterelnökséget vezető minisztert, Lázár Jánost bízza meg a kormány. Az ezt követő szerződésekről már városonként jelent meg egy-egy kormányhatározat, amelyekben határidők is szerepeltek a programelemek kivitelezéséről. Aztán egy június végi kormányhatározattal jött az első hideg zuhany: több, korábban a Modern Városok Program megállapodásaiban lefektetett beruházástól elállt az állam (például Veszprémben – erről bővebben később –, illetve fontos közútfejlesztéstől esik el Kecskemét és Szombathely). Ezzel együtt erősödött az a szándék is, hogy a szükséges forrásokat uniós pénzből teremtsék elő a fejlesztésekre. Mindez azoknál az útfejlesztéseknél lesz problémás, amelyek nem csatlakoznak az európai úthálózathoz, ugyanis ezekre nem, vagy csak alig szerezhető brüsszeli támogatás.

Azt, hogy a kormány úgy kezdett pénzt osztani, hogy azt sem tudta, miből finanszírozza a Modern Városok Program költéseit, Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára júniusban a Portfolio.hu-nak is elismerte. És hogy mennyire függ a program az uniós támogatásoktól, jól mutatja Csepreghy eme kijelentése: „a 2017-es költségvetésből már látszik, hogy az lesz az első olyan év, amikor már jelentős, mintegy 1000 milliárd forint feletti a mozgástér a hazai és uniós büdzséből finanszírozott fejlesztésekre”. Ez is arra utal – és ezt több, az adott város gazdálkodására rálátó forrásunk is megerősítette –, hogy jelenleg az uniós források, elsősorban a Terület- és Településfejlesztési Operatív Program pénzeinek átcsoportosítása zajlik annak érdekében, hogy azok eredményeit a Modern Városok Programhoz lehessen társítani majd a szalagok átvágásakor.

A fentiek után talán nem is volt váratlan az a július végi kormányhatározat, amely kimondja: „a Modern Városok Program keretében megvalósuló azon beruházások, amelyek költségei elszámolhatóak valamelyik operatív programban, kizárólag európai uniós alapokból származó támogatások bevonásával valósuljanak meg”. Ugyanitt szerepel, hogy az önkormányzatoknak felül kell vizsgálniuk az uniós forrásból finanszírozható beruházásaikat, és módosítaniuk kell úgy, hogy azokból finanszírozhatók legyenek a Modern Városok Program keretein belül meghatározott fejlesztések, vagy legalább azok jelentős része. Vagyis a kormány ígéreteiből akkor lesz valami, ha a városokkal együtt találnak a bejelentett fejlesztésekre uniós forrást. Ám ezzel egyrészt az a probléma, hogy a települések fejlesztési stratégiáját több helyen az orbáni ígéretekhez kell igazítani, másrészt így nem juthat pénz olyan fejlesztésekre, amelyekre egyébként nagy szükség lenne helyben – hiszen az arra szánt forrásokat be kell áldozni a központi célért.

Egy augusztus végi kormányrendelet szerint akár 102 milliárd forintot is kaphatnak hamarosan a városok, aztán kiderült: a kész tényként kezelt megállapodások minden egyes eleméről bizottság fog dönteni, és egy az EU-s támogatások elbírálásához hasonló rendszert vezetnek be. E rendszer lényege röviden az, hogy az önkormányzatoknak be kell nyújtani az egyes programpontok terveit, a bizottság megvizsgálja, hogy az előterjesztések összhangban állnak-e az együttműködési megállapodásban és a kormányhatározatban foglaltakkal, illetve megfelelnek-e minden törvényi előírásnak. Azt is megnézik, hogy a városok által összeírt feladatok megvalósíthatók-e a megjelölt határidőkre, és annyi pénzből, amennyit az előterjesztők kértek. Be kell mutatni, hogy az adott „projekt európai uniós forrásból történő finanszírozhatóságát megvizsgálták”, továbbá meg kell jelölni az igénybe venni kívánt európai uniós forrásokat. A bizottság ezek után megnézi, rendelkezésre állnak-e a források, és megvannak-e a szükséges nyilatkozatok. Ha minden rendben, az önkormányzatok kapnak egy támogatói okiratot, és akár harminc napon belül hozzájuthatnak a pénzhez.

Ahol már most ráfáztak

Nagyjából másfél év alatt, Orbán első, sop­roni látogatásától az augusztusi kormányhatározatig gyakorlatilag annyi történt, hogy a felelőtlenül kiszórt ígéreteit a kormány megpróbálta egy valamennyire működtethető keretbe rendezni. Ennek, mint arra utaltunk már, az az ára, hogy több városnak le kellett mondani néhány fejlesztésről, sőt mivel gyakorlatilag az egész program uniós forrásokra épít, az önkormányzatoknak pályázniuk kell arra, amit már a zsebükben érezhettek. Vagyis számos ígéret nem akkorra vagy nem úgy fog megvalósulni, ahogyan azt Orbán Viktor diadalmasan bejelentette turnéján.

Bár még korántsem tartunk a Modern Városok Program szerződéseinek tényleges megvalósítási szakaszában, már most kijelenthető, hogy a hercehurca egyik legnagyobb vesztese Veszprém. A városnak megígért fejlesztések közül többet is visszamondott az állam, ráadásul úgy, hogy az elmaradó beruházások a többire is hatással lehetnek. (Ennek fényében különösen nehéz értelmezni Havasi Bertalannak, a miniszterelnök sajtófőnökének azon augusztusi kijelentését, miszerint „minden, a miniszterelnök által aláírt Modern Városok-megállapodás maradéktalanul teljesítésre kerül”.) Az Aranyosvölgy felett tervezett új völgyhíd és az ehhez kapcsolódó, a város belső elérhetőségét javító közútfejlesztés lenullázása azért is fájó a helyieknek, mert egy több mint tíz éve húzódó fejlesztésről van szó. A viaduktot 2003-ban megtervezték és a nyomvonalat is kisajátították, ezután indult a komédia: amikor a szocialisták voltak hatalmon, akkor a Fidesz sürgette az építkezés megkezdését, a 2010-es kormányváltás után pedig az MSZP. Ezután jött Orbán Viktor, de ígéretei elszálltak a széllel, így a völgyhídén kívül a 8-as és a 82-es út közötti összekötő szakasz állami támogatásának a lehetőségét is megvonták. A tavaly elveszített időközi országgyűlési választás kampányában a kormányfő egyik legnagyobb ígérete egy új városi uszoda volt: azt éppen az összekötő úton lehetett volna könnyen megközelíteni.

Nagykanizsán is történtek furcsaságok az­óta, hogy Orbán Viktor tavaly nyáron aláírta a szerződést a várossal. Nemrég kiderült, hogy a kormányfő egyik ígérete jelentős önköltséget ró a városra, hiszen nem az állam vette meg az ipari park kialakítására szánt területeket, hanem a kanizsai önkormányzatnak kellett kifizetni értük 114,7 millió forintot idén nyáron azért, hogy pályázatot tudjon benyújtani a terület fejlesztésére. A miniszterelnök a bejelentéskor így fogalmazott: „A magyar állam meg fogja vásárolni azokat a területeket, tehát nem Nagykanizsa városának költségvetéséből, hanem a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből megvásárolja azokat a területeket, amelyekből ipari parkokat fogunk létrehozni.” A helyieket érzékenyen érintette az is, hogy a várost déli irányban elkerülő út mégsem épül meg 2018-ban. Erre egy apró módosításból jöhettek rá: míg a Modern Városok Programban aláírt első szerződés pontjait rögzítő kormányhatározatban az szerepel, hogy a kormány „a város iparfejlesztési céljait támogatva egyetért a déli elkerülő út megvalósításával, és felhívja a nemzeti fejlesztési minisztert és a nemzetgazdasági minisztert, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a fejlesztés 1. ütemeként a Nagykanizsa délkeleti elkerülő út megvalósítására”, egy későbbi (júniusi) kormányhatározatban törölték a határidőt, továbbá a miniszterek feladata nem a megvalósítás, hanem az elkerülő út „előkészítése”.

Egyszer csak megépítik

Arra, hogy számos helyszínen a korábbi ígéreteket porolta le a kormány, jó példa Miskolc, Kaposvár és Eger. A borsodi megyeszékhelyen a miniszterelnök azt is bejelentette, hogy a Kassa és Miskolc közötti autópálya magyar szakaszát elkészítik. Ez az útépítés Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején is szóba került, de nem történt érdemben semmi, majd 2012-ben is beszélt erről Robert Fico szlovák kormányfővel; akkor abban maradtak, hogy Magyarország is úgy felgyorsítja az építkezést, hogy az a lehető leghamarabb odaérjen a határra. Ehhez képest még mindig semmi, miközben a szlovákok elkészültek; mindenesetre Orbán megint a szavát adta. Hasonló az Egert az M3-as autópályával összekötő út ügye is, amelyet szintén bevettek a Modern Városok Programba úgy, hogy ennek az elkészítését több ciklus óta ígérik a különböző színekben politizáló polgármesterek és honatyák. 2007-ben az MSZP-s Nagy Imre, aki akkor éppen országgyűlési képviselő volt, azt mondta: a város gazdasági fejlődésének elengedhetetlen feltétele, hogy közvetlen összeköttetése legyen a sztrádával, ezért közel egy évtizede lobbiznak a megvalósításáért. Az akkori baloldali kormány kijelentette, hogy az „idén lezárulnak az Egert és az M3-as autópályát közvetlenül összekötő út előkészítő munkálatai. Az út építése jövőre kezdődik és 2010-ig befejeződik”. Aztán csönd, igaz, a beruházás folyamatosan téma maradt, a jelenlegi, kormánypárti polgármester is többször megígérte e fejlesztést, országgyűlési képviselőként még interpellálta is a saját kormányát. Akkor azt a választ kapta Fónagy János államtitkártól, hogy legkésőbb 2014-re kész lesz az út. Így jutottunk el odáig, hogy Orbán tavalyi látogatásakor 2018 lett a céldátum, és ezt rögzítették is egy kormányhatározatban – amelyet nemrég egy újabb határozatban módosítottak 2020-ra. Eger egyébként azon megyeszékhelyek egyike, ahol egész jól állnak a legtöbb programelem előkészítésével, vagy már a megvalósítással.

Orbán Viktor előszeretettel jelenti be közösségi közlekedési csomópontok fejlesztését olyan megyeszékhelyeken, ahol már hosszú évek óta tervezik ezt, csak éppen pénzt nem adott ezekre senki. Kaposváron 2011 februárjában Szita Károly polgármester aláírt egy megállapodást, amelynek értelmében kialakítanak egy közlekedési központot. Ebbe sok más mellett beleálmodtak egy üvegalagútban közlekedő vonatot is, meg több tízmilliárd – akár 50 milliárd – forintot is. Akkor arról volt szó, hogy a kivitelezés 2012-ben vagy 2013-ban elindulhat. Természetesen túl sok minden nem történt, viszont Szita Károly a 2014-es országgyűlési választások hajrájában ismét kampányolhatott ezzel a tervvel, amelynek a megvalósítása 35 milliárd forintba fog kerülni. Újra jött Orbán, aki pimf 12 milliárdos közlekedési központot ígért, sőt a későbbi kormányhatározatban ebből is csak 10,5 milliárd forint maradt.

A Modern Városok Program során átgondolatlanul bejelentett fejlesztések és támogatások utólagos visszametszéséről több megyei jogú város fideszes politikusaival is beszélgettünk. Voltak, akik úgy tartják, komoly támadási felületet nyújt minden elhalasztott vagy határidőre nem megvalósuló beruházás. Igaz, a többségük szerint a sok szalagátvágás és a látványos fejlesztések ellensúlyozhatják az emiatti elégedetlenkedést, hiszen lesznek azért a Modern Városok Program keretében befejezett beruházások, amelyek átadását a 2019-es önkormányzati választások kampányára időzítették.

Mi jut a baloldali városoknak?

A fideszes vezetésű Hódmezővásárhely és Győr mellett a két baloldali megyeszékhely, Salgótarján és Szeged maradt ki eddig a Modern Városok Programból. A Miniszterelnökségen érdeklődtünk, hogy Orbán Viktor várhatóan mikor látogat e városokba, de lapzártánkig nem kaptunk választ, ahogyan a szegedi önkormányzat sem reagált megkeresésünkre. A salgótarjáni városvezetés arról tájékoztatta lapunkat, hogy májusban és júniusban is tárgyaltak Csepreghy Nándor parlamenti államtitkárral és Héjj Dávid miniszterelnöki biztossal egy lehetséges szerződésről, azóta többször is egyeztettek telefonon és e-mailben. A nógrádi megyeszékhelyen elképzelhetetlennek tartják, hogy kimaradjanak a programból: ez egyértelműen azt jelentené, hogy politikai okok miatt szenvednének hátrányt, amiből, vélik, hatalmas botrány lenne.

A többség hárít vagy hallgat

Bár számos megyei jogú várost megkerestünk, hogy megtudjuk, hogyan állnak a be­ígért fejlesztésekkel, lapzártánkig sok helyről két hét alatt sem érkezett válasz. Akik reagáltak, néhány kivételtől – Békéscsaba, Eger, Szombathely – eltekintve nem kaptunk érdemi információkat. Előfordult, hogy a programot dicsérő cikkek linkjeit küldték át, vagy hogy néhány soros összegzésben jelezték, náluk minden a legnagyobb rendben van. Kaptunk olyan szöveget (Nagykanizsáról), amely szinte ugyanaz volt, mint amit korábban a helyi ellenzéki önkormányzati képviselőknek is elküldtek, amikor azok érdeklődtek az aktuális helyzetről. Kértük az aláírt szerződések másolatát, de azt is csak néhány helyről küldték el.

Neked ajánljuk