Magyar Narancs: Még mindig jó döntésnek tartja, hogy nem szavazták meg a felhatalmazási törvény sürgősségi tárgyalását?
Dobrev Klára: Az említett törvény értelmében a magyar kormány mindenfajta kontroll nélkül hozhat olyan intézkedéseket is, amelyeknek semmi közük a koronavírus-járvány elleni védekezéshez. Ez példa nélküli a mai európai demokráciákban. Persze, minden demokratikus országban vannak olyan szabályok, amelyek rendkívüli helyzetekre vonatkoznak, és ezek mindig az átlagosnál nagyobb mozgásteret biztosítanak a kormánynak, de mindenhol van ezek felett valamiféle demokratikus kontroll. Szerintem józan demokrata ma Magyarországon és Európában nem szavazhat meg egy ilyen törvényt.
MN: Úgy sem, ha tudják, hogy a kormány egy héttel később úgyis megszavaztatja a maga kétharmados többségével?
DK: Vannak helyzetek, amelyekben az ember mérlegeli, hogy mi a politikai ára és haszna annak, ha egy-egy lépést megtesz, de a felhatalmazási törvény megszavazása olyan elvtelenség lett volna, amit nem engedhet meg magának a demokratikus ellenzék. Ebben nagyon is egységesen léptünk fel. Ráadásul nem látjuk azt sem, miért lenne egy ilyen törvény indokolt. Az Orbán-kormány a maga kétharmadával amúgy is bármilyen döntést meghozhat, ráadásul minden héten ülésezik a parlament, így nincs is szükség alternatív döntéshozatalra. A parlamenti munka jelenlegi nehézségeit máshol is meg tudták oldani a demokrácia leépítése nélkül. Az Európai Parlamentben például online folyik a képviselői munka, de vannak olyan helyek is, ahol a pártok megállapodtak abban, hogy arányosan csökkentik a parlamenti frakciók létszámát.
MN: Hogyan kezeli a magyar kormány a járványt?
DK: Én azt látom, hogy a kormány munkáját végig a kapkodás és a sodródás jellemezte. Orbán pár nappal a felhatalmazási törvény benyújtása előtt a rádióban még azt hangoztatta, hogy a koronavírus távolról sem olyan veszélyes Magyarországra, mint a migráció. A veszélyhelyzetet is félszívvel hirdette ki, hiszen utána kétszer is elment egészen lényegtelen külföldi utakra. Eleinte a kormány nem akart adatot szolgáltatni arról, hány tesztet végeznek az országban, de a nyomásnak engedve mégis megtette. És a kapkodásra vezethető vissza az is, hogy leült végül tárgyalni az ellenzéki pártokkal az iskolabezárásokról – annak ellenére, hogy még aznap reggel is kizárta ennek lehetőségét.
MN: Mit tehet ilyen helyzetben az ellenzék?
DK: Egy ellenzéki pártnak kötelessége támogatni minden olyan kormányzati intézkedést, amely ténylegesen segíti a vírus elleni fellépést. Támogatjuk például az iskolabezárásokat vagy a hitelmoratórium bevezetését. De minden olyan alkalommal fel fogunk szólalni, amikor rossz vagy kifejezetten káros döntést hoz a kormány – például amikor elveszi az önkormányzatok forrásait, vagy amikor Európában egyedül a magyar kormány az, amely nem hajlandó széles körben bérpótló támogatást adni, csupán csökkenteni a munkaidőt, miközben pontosan látjuk, hogy itt dolgozók százezrei kerülnek az utcára és olyan helyzetbe, hogy nem tudják már a napi bevásárlásaikat sem elintézni.
MN: A katás vállalkozókat legalább megsegítették, amennyiben most nem kell adót fizetniük, így több pénz maradhat a zsebükben.
DK: Egy olyan adót engednek el, ami egyébként be se folyt volna: teljes iparágak állnak le, és a vállalkozások jelentős részének ebben az időszakban nincs semmilyen bevétele. Ha egyáltalán nincs bevétel, akkor egy ilyen lépés nagyon kicsi segítség. A bérpótló támogatás ellenben azt tenné lehetővé, hogy a cégek ne menjenek tönkre, és képesek legyenek a válság elmúltával újraindulni. Európa legtöbb országában az állam támogatásként kifizeti a foglalkoztatottak bérének 40, 60 vagy akár 90 százalékát is. Ezzel elejét veszik annak, hogy a gyengélkedő vállalkozások elbocsássák vagy fizetés nélküli szabadságra küldjék az alkalmazottaikat. Orbán Viktor eddigi kijelentései arról árulkodnak, hogy egyelőre nem ismerte fel a probléma súlyát. A részmunkaidőben foglalkoztatottaknak eddig beígért támogatás nem lesz képes kezelni a naponta négyezerrel növekvő számú munkanélküliek drámai szociális, foglalkoztatási, jövedelmi gondjait.
MN: Milyen konkrét javaslataik vannak még?
DK: A DK honlapján számos javaslatot találni – például a keresetpótló támogatást és a családi pótlék emelését is. Mivel drámaian nőttek a megélhetési költségek, a nyugdíjasoknak is segítségre lenne szükségük. Erre arcpirító az a válasz, hogy most nem kaptok semmit, de talán majd egy év múlva. Az egészségügyben tartós bérrendezésre lenne szükség, nem pedig egyszeri támogatásra, és folytathatnám. Európai parlamenti képviselőként pedig ezeknek a forrásoldalát is hangsúlyoznám: 2000 milliárd forintnyi forrása van most a magyar kormánynak a járvány elleni küzdelemre, ami az Európai Parlament döntése alapján mehetne az egészségügybe és bérpótló támogatásra is. Ennek egy része friss pénz – hiszen a kötelező visszafizetéseket elengedte az unió –, a másik fele pedig olyan uniós támogatás, amely szabadon átcsoportosítható. Felháborító, hogy a magyar kormány ebben a helyzetben nem hajlandó az előre megtervezett beruházásokról lemondani.
MN: Önök mennyire látnak rá az Operatív Törzs működésére?
DK: Semennyire. Európában példátlan módon az ellenzéket Magyarországon teljesen kihagyják az egyeztetésekből, ezért azokra az információkra vagyunk mi is kénytelenek hagyatkozni, amit a sajtóból szerzünk. Illetve rengeteg információt kapunk azoktól az orvosoktól, ápolónőktől, egészségügyi dolgozóktól vagy rendőröktől, akik nyilvánosan nem merik vállalni a véleményüket – hiszen tudjuk, hogy ennek Magyarországon következményei lennének az állásukra vagy egzisztenciájukra nézve. Tőlük próbáljuk meg folyamatosan gyűjteni azokat az ötleteket, elképzeléseket, amelyeket aztán beépítünk a javaslatainkba. Felhasználjuk az európai példákat is – a kollégák jelentős része azon dolgozik, hogy összeszedje azokat a jól bevált gazdasági, szociális és egészségügyi lépéseket, amelyeket a világ más pontjain hoztak.
MN: A Városházán milyen most a helyzet?
DK: Intenzív és szoros együttműködés van az ellenzéki pártok között, ami azért is fontos, mert ez előrevetíti egy 2022 utáni kormányzás sikerét is. A főpolgármester minden lépését egyeztetések előzték meg. A kormány egészen őrült, önkormányzatokat sújtó intézkedései – például a gépjárműadó elvonása – ellen is közös fellépés várható a következő napokban, hetekben. Ez óriási érvágás az önkormányzatoknak egy olyan helyzetben, amikor azokat éppen erősíteni kellene. A Demokratikus Koalíció javaslata szerint legalább 500 milliárd forintos rendkívüli szociális alapot kellene létrehozni az önkormányzatok számára, hiszen a jelenlegi helyzetben ők látják, hogy kinek nincs pénze kiváltani a gyógyszert vagy megvenni az élelmiszert, és ők tudnának erre konkrét válaszokat is adni. Ehhez képest a kormány ellehetetleníti például azt is, hogy az önkormányzatok teszteket vásároljanak az egészségügyi dolgozók vagy a háziorvosok számára. Korábban a miniszterelnök megpróbálkozott az önkormányzati jogok teljes elvételével, de látva a magyar és nemzetközi felháborodást, ettől visszatáncolt. Most a pénzügyi ellehetetlenítéssel próbálja meg kiélni az októberi választások óta magában édesgetett bosszút. Csak hát ezzel emberek tízezreinek életét is veszélyezteti.
MN: Hogyan ítéli meg az európai reakciókat?
DK: Orbán mindig azt hiszi, hogy vannak olyan helyzetek, amikor suttyomban bevezethetnek újabb antidemokratikus lépéseket. Ez történt tavaly az európai parlamenti választások előtt is, amikor úgy gondolták, hogy a nagy választási kampányban nem fog feltűnni senkinek, hogy Brüsszelt ellenségnek kikiáltó kampányt indít. De tévedett. Nem lehet ezeket a lépéseket elsunnyogni, hiszen az előbb említett eset vezetett ahhoz, hogy felfüggesztették az Európai Néppártban (EPP). Most azt látom, hogy a koronavírus-járvány idején megint lépéseket tesz a diktatórikus rendszerének a megszilárdítása felé. Erről szól a felhatalmazási törvény, és erről szól az önkormányzatok ellehetetlenítése vagy épp az újonnan elfogadott színháztörvény. Azt tudom neki mondani, hogy ezeket igenis észreveszik, és az ellenzéki európai parlamenti képviselők kifejezetten sokat dolgoznak azon, hogy Orbánnak egyetlen ilyen lépése se maradjon észrevétlen. Ezenkívül azt is látjuk, hogy Orbán az eddigieknél is nagyobb ellenállásba ütközik – az EPP-ben és az EU intézményeiben is.
MN: Lesznek komolyabb uniós retorziók?
DK: Orbán jó úton van afelé, hogy teljesen elszigetelődjön Európában. Ennek az első jele az volt, hogy felfüggesztették a Fidesz EPP-tagságát. Ráadásul úgy néz ki, hogy a következő hétéves pénzügyi ciklusban nem kaphat európai uniós pénzt olyan ország, ahol nem tartják tiszteletben a jogállamiságot – ez többek között a magyar kormány elmúlt tízéves tevékenysége miatt került be a jogszabályokba. Ebben szinte teljes egyetértés van az Európai Parlamentben és a Tanácsban is. Mi már nagyon régóta mondjuk, hogy fel kell függeszteni az Orbán-kormánynak azt a jogát, hogy a pénzek elosztásáról döntsön, hiszen jelen helyzetben rokonokhoz és csatlósokhoz megy az uniós források jelentős része. Helyette lehetővé kellene tenni, hogy a magyar önkormányzatok, civilek és kutatóintézetek közvetlenül Brüsszelhez forduljanak. Hiszen maga a pénz, amit majd megszavaznak, Magyarországnak jár, nem pedig az Orbán-kormánynak. Nem Magyarországgal van baja senkinek az EU-ban, hanem a magyar kormánnyal. Azt látom, hogy egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy ez valósággá váljon.
MN: Mi lesz Európával a járvány után?
DK: Számos kutató hívta fel a figyelmet arra, hogy a jövőben hasonló globális járványokra kell készülnünk. Ezeket helyi szinten nem lehet megállítani – csak a mainál sokkal erősebb nemzetközi együttműködés mellett van esély erre. A múlt héten tettem egy javaslatot a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének frakciójában, hogy javasoljon az Európai Parlament egy egészségügyi uniót a járványok kezelésére – azaz legyen európai hatáskör a járványkezelés. Az EU-nak lenne egy egészségügyi tartaléka – lennének védőruhák, tesztek, orvosi eszközök, gyógyszerek, amelyek felett Brüsszel rendelkezne. Ezenkívül lenne az Európai Uniónak saját mozgósítási terve és hatásköre arra, hogy járvány kitörésekor orvosokat és gyógyászati eszközöket csoportosítson át oda, ahol nagyobb szükség van rájuk. Fontos lenne továbbá, hogy legyen az Európai Uniónak joga arra, hogy például a különböző közlekedési eszközök vagy útvonalak korlátozása esetén a lakosság számára nélkülözhetetlen áruk – például élelmiszerek vagy orvosi eszközök – szállítását saját hatáskörben megoldja. Az Európai Egyesült Államok nem egy üres lózung – a szorosabb együttműködés, a feladatok közös ellátása ugyanis előbbre visz minket, és lehetőséget ad arra, hogy felkészültebben nézzünk szembe a jövőbeli járványokkal. Ugyanez vonatkozik a gazdasági problémákra is, amelyeket szintén együtt lehet a leghatékonyabban orvosolni. Az EU és a tagállamai az elmúlt hetekben 2770 milliárd euró költségvetési átcsoportosítást hajtottak végre a járvány leküzdése érdekében – ez elképesztő gazdasági beavatkozás. Most arról szól a vita, hogy legyenek-e közös úgynevezett koronakötvények, azaz a jobban érintett országok ne adósodjanak el, hanem vállaljunk közösen kezességet a hitelek egy részéért, hiszen így olcsóbb és egyszerűbb is a gazdasági hatások kezelése. Erről a vita még folyik, de az elmúlt héten Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke bejelentett egy 100 milliárd eurós közös európai bértámogatási alapot, ez akár az előszele is lehet a koronakötvényeknek. Szóval, miközben egyes szereplők – például a magyar kormány – azon vannak, hogy gyengítsék az EU-t, megjelennek azok a tervek és konkrét lépések, amelyek azt mutatják meg, hogy egy erősebb Európa hogyan tudja a jövőben felvenni a harcot a válságokkal.
