Orbán Viktor ismét a Karmelitában fogadta a boszniai Szerb Köztársaság oroszbarát elnökét

  • narancs.hu
  • 2023. október 2.

Belpol

A miniszterelnök reméli, hogy Bosznia-Hercegovina előrelépést ér el az európai integrációs folyamatban.

Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a Karmelita kolostorban fogadta Milorad Dodikot, a boszniai Szerb Köztársaság elnökét – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke.

Orbán Viktor a találkozón megint arról beszélt, hogy Magyarország Bosznia-Hercegovinára és a Szerb Köztársaságra tiszteletbeli szomszédjaként tekint, Magyarország és a boszniai Szerb Köztársaság közti kapcsolatok pedig továbbra is kiválóak. A miniszterelnök hangsúlyozta, a Nyugat-Balkán stabilitásának megőrzése rendkívül fontos Magyarország és az Európai Unió biztonsága szempontjából, ezért a magyar kormány határozottan ellenzi a szankciókkal történő nyomásgyakorlást Bosznia-Hercegovina, illetve a boszniai szerbek esetében is, amely Orbán szerint inkább a feszültségek eszkalálódásához vezethet. 

Orbán Viktor reményei szerint a következő időszakban Bosznia-Hercegovina további előrelépést ér el az európai integrációs folyamatban.

A cél szerinte az, hogy a 2024 második félévében esedékes magyar EU-elnökség időszakában a nyugat-balkáni térség integrációja kiemelt figyelmet kapjon az Európai Unióban.

A 444.hu emlékeztetett, Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság bővítéspolitikáért felelős biztosa, akit épp Orbánék delegáltak, májusban túlzott oroszbarátsága miatt figyelmeztette Dodikot, aki akkor épp Moszkvába készült, hogy a gazdasági együttműködésről tárgyaljon Vlagyimir Putyinnal, és a legmagasabb rangú állami kitüntetést, a boszniai Szerb Köztársaság Érdemrendjét adja át neki.

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, bosznia-hercegovinai szövetségi ügyészsége augusztusban vádat emelt Milorad Dodik ellen, mert a politikus nem hajlandó figyelembe venni a nemzetközi közösség főképviselőjének döntéseit, ami hat hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel büntethető. Orbán Viktor legfontosabb boszniai szövetségese legutóbb az augusztus 20-ai diktátortalálkozón járt Budapesten, hogy megcsodálja a tűzijátékot.

(Címlapképünk forrása: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.