A miniszterelnöknek, valamint az 1990 utáni kormánytagoknak a rendszerváltozás előtti állambiztonsági szervezetekhez fűződő viszonyát vizsgáló parlamenti bizottságoknak köszönhetően idén nyáron nincs politikai uborkaszezon. Kérdés viszont,
hogy e testületek közelebb visznek-e a félmúlt jobb megismeréséhez. A szakértők válasza mindenesetre egyértelmű: nem.Medgyessy Péter miniszterelnök június 18-án reggel napirend előtt reagált a Magyar Nemzet aznapi számában megjelent információra. A napilap címlapján közölt dokumentum szerint ugyanis a kormányfő a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a Belügyminisztérium (BM) szigorúan titkos (szt) tisztjeként dolgozott. A Fidesz számára kezdetben kapóra jött a Medgyessy-ügy napirenden tartása, hiszen néhány hétig úgy tűnt, sikerül az eseményeket irányítania, és a kétségtelenül kínos ügyet a kormánnyal szembeni bizalmatlanság növelésére felhasználnia.
A júniusi eseményeket követően azonban a kormánypártok gyors ellentámadásba lendültek: megígérték, hogy mihamarabb új ügynök-, illetve levéltári törvénytervezetet terjesztenek az Országgyűlés elé, és ezzel kutathatóvá válnak azok az iratok, melyek a rendszerváltozás előtt a Belügyminisztérium III. főcsoportfőnökségén halmozódtak fel. Az SZDSZ már 1990 óta hangoztatta azon véleményét, hogy a teljes állomány legyen kutatható - persze csak azok az iratok, amelyek a rendszerváltozás előtti és utáni zűrzavarban nem tűntek el.
Ám az Országgyűlés július közepén befejezte munkáját, a törvénymódosításokra már nem maradt idő - pedig a júniusi botrány kirobbanása után még úgy tűnt, hogy a módosítást néhány hét alatt keresztülviheti a kormánytöbbség. Ez most már szeptemberre (vagy még későbbre) maradt. Júliusban arra azonban még futotta, hogy az Országgyűlés létrehozzon két, a titkosszolgálati múlttal foglalkozó vizsgálóbizottságot. Két volt MDF-es igazságügyi miniszter, Balsai István és Dávid Ibolya kezdeményezésére létrejött "A miniszterelnök titkosszolgálatokkal összefüggő tevékenységének és múltjának tényeit és következményeit vizsgáló bizottság", melynek elnökévé Balogh Lászlót (MDF) választották. Nem sokkal később a Ház két SZDSZ-es képviselő, Zwack Péter és Bőhm András javaslatára egy másik bizottságot is felállított, amely minden, a rendszerváltozás utáni kormányokban politikai (azaz miniszterelnöki, miniszteri, politikai államtitkári) szerepet betöltő személynek "az előző politikai rendszer állambiztonsági tevékenységében való részvételének tényeit és körülményeit" vizsgálja Mécs Imre (SZDSZ) vezetésével.
A Narancs által megkérdezett politikusok és szakértők egyetértettek abban, hogy a Mécs-féle testület a kormánypártok válasza az ellenzéki kezdeményezésre létrejött,
a miniszterelnöki múltat vizsgáló
bizottságra. Egyik forrásunk szerint e lépés politikailag racionális, igaz, hozzátette: teljesen felesleges addig belekezdeni egy ilyen munkába, amíg az Országgyűlés nem fogadja el az új ügynök-, illetve levéltári törvényt.
A tét, a rövid távú politikai érdek persze az, hogy melyik politikai oldal szállítja a napi hírértéket, mely bizottság prezentálja az újabb és újabb leleplezéseket. Múlt hétig úgy tűnt, a csatát a Medgyessy Péter titkosszolgálati múltját vizsgáló testület nyeri: a többszöri ülésezés értelemszerűen többnapi hírrel szolgált. Igaz, néha úgy tűnt, a bizottság munkája mellékvágányon halad: a múlt héten például két napig az volt a legfontosabb kérdés, hogy Pintér Sándor volt belügyminiszter járt-e minisztériumának zöld kupolás, titkos irattárában vagy sem, és ha igen, akkor egyedül vagy társaságban.
A bizottság eddigi működéséről eltérően nyilatkoztak a bizottság tagjai. Csiha Judit (MSZP) szerint a munka első két hetében a tagok "nagyon sok újat" tudtak meg, például arról, hogy "mi volt pontosan egy szt-tiszt feladata a hetvenes években". Bőhm András (SZDSZ) viszont úgy látja: "Lényeges újdonság nem derült ki." Bőhm szerint a bizottságban eddig az volt a legérdekesebb, hogy egyáltalán megkezdhette munkáját, hiszen az előző kormányzati ciklusban egyetlen ellenzéki kezdeményezésű parlamenti bizottság sem jöhetett létre.
A testület ténykedésében a legnagyobb szenzációt Medgyessy Péter múlt csütörtöki meghallgatása jelentette. A kommunikációs szakemberek által felkészített miniszterelnök az ülésen részletesen beszámolt beszervezése körülményeiről, és a III/II. ügyosztályon végzett munkája részleteiről. A háromórás, nyílt ülésen két-három kivételtől eltekintve az ellenzéki képviselők kérdeztek: a kérdések egy része azonban nem csupán az szt-tiszti múlttal foglalkozott, hanem a miniszterelnök előző rendszerbeli szerepét kritizálta. Például az olyanok, hogy meggyőződéssel szolgálta-e Medgyessy a 1990 előtti rendszert, vagy hogy milyen személyes viszonyban állt Grósz Károllyal. A kormányfő válaszaiban lényegében a június 18. óta tartó stratégiát követte: szt-tiszti múltját nem szégyelli, sőt büszke az elvégzett feladatra. A képlet tehát egyértelmű: a jobboldali pártok elítélik Medgyessy Pétert a múlt rendszerben betöltött szerepe miatt, míg a szocialisták lényegében semmi kifogásolnivalót nem látnak ebben.
A meghallgatás eredményességét különbözőképpen ítélték meg a bizottság tagjai. Az egyik fideszes tag, Simicskó István egy múlt pénteki sajtótájékoztatón elmondta: számos részlet tisztázatlan maradt, ezért újra kezdeményezik a miniszterelnök meghallgatását. Balogh László, a bizottság elnöke korábban azt mondta, még nyolcvan kérdést szeretne feltenni Medgyessy Péternek; ezek egy része azért nem hangozhatott el múlt csütörtökön, mert a korábban megkapott titkos iratokon alapulnak. Vagyis az újabb meghallgatás előtt vagy fel kell oldani a dokumentumok titkosságát, vagy zárt ülést kell elrendelni. Lényegében ez volt Simicskó kifogása is, aki azzal érvelt: Medgyessy meghallgatása nem hozhatott eredményt, mivel a titoktartási kötelezettség alól csak a válaszadót mentették föl, a kérdező bizottsági tagokat nem.
A másik ügynökbizottság körüli múlt heti fejlemények azonban überelték még Medgyessy meghallgatását is. Mialatt a testület SZDSZ-es elnöke Horvátországban nyaralt, az itthoni hivatalok dolgoztak:
a Mécs-bizottsághoz
eljutott azoknak a rendszerváltozás óta kormányzati tisztséget betöltő személyeknek a listája, akik 1990 előtt együttműködtek a titkosszolgálatokkal. Az eddig kiszivárgott információk szerint tizenöt kormánytag lehet érintett. Pontos számot lapzártánk idején senki nem tudott mondani, ugyanis a Nemzetbiztonsági Hivataltól, a katonai elhárítástól, a Történeti Hivataltól, a volt III. főcsoportfőnökség jogutódaitól kapott iratokban vannak személyi átfedések. Mindenesetre tartja magát az a nézet, hogy állambiztonsági múlttal rendelkező személy csak Boross Péter fél évet regnáló kormányában nem volt; egyébként jutott belőlük az Antall-, a Horn- és az Orbán-kormánynak is. Egyelőre nem megerősített hírek szerint a legtöbb volt ügynököt, hálózati személyt az Orbán-kabinet tudja felmutatni.
De nyilvánosságra kerülhetnek-e az adatok - azaz az érintett volt kormánytagok névsora? A Narancs által megkérdezett szakértők ellentmondásosan nyilatkoztak erről. Halmai Gábor alkotmányjogász szerint már az is kérdéses, hogy a bizottság létrehozása törvényes volt-e. Az adatvédelmi törvény szerint ugyanis személyes adat csak akkor kezelhető, ha az érintett engedélyt ad rá, vagy ha az Országgyűlés egy törvénnyel elrendeli azt. Halmai szerint még az is előfordulhat, hogy a bizottság működésének jogosságát az Alkotmánybíróság utóbb megkérdőjelezi - persze csak akkor kerülhet erre sor, ha valaki indítványozza ezt. Ám ha továbblépünk a bizottság létrejöttének körülményein, Halmai szerint az érintettek listája nyilvánosságra hozható, természetesen csak azután, hogy a titkosítást feloldották. Ennek oka egyszerű: az állami szervek munkatársainak neve, beosztásuk megnevezése nyilvános adat; vagyis nemcsak a minisztériumi főosztályvezetők nevét lehet nyilvánosságra hozni, hanem a minisztériumnak dolgozó titkos ügynökök nevét is.
Hack Péter jogász, egyetemi oktató szerint az adatokat csak akkor lehet nyilvánosságra hozni, ha elfogadják az új ügynöktörvényt. A volt SZDSZ-es képviselő úgy véli, hogy a Mécs-féle bizottság működése egyértelműen káros, mivel nem járul hozzá a múlt feltárásához. "A politikusok nem tudják, hogy mit csinálnak" - mondta lapunknak, hozzátéve: a komolyabb múltfeltáró folyamatot felcserélik rövid távú politikai érdekeik kedvéért. Hack Péter szerint ha a kormánypártoknak annyira fontos lenne a múlt megismerése, még a törvényhozási szünet előtt dönthettek volna a szükséges törvénymódosításokról, és kutathatóvá tették volna az egykori III. főcsoportfőnökség iratait; s így elkerülhető lett volna a nyári bizottság-ellenbizottság formáció. Az adatvédelmi kérdések mellett azonban más fontos kérdések is vannak: Hack szerint mindenképp el kell kerülni az ügynöklistázást, vagyis a sokszor össze nem tartozó nevek egymás mellé helyezését: "Nem kerülhet egymás mellé egy olyan személy neve, akit 1956-ban kényszerrel beszerveztek, majd 1959-ben kiszuperáltak, és egy olyané, aki 1989-ig meggyőződéssel súgott be." Fontos továbbá, hogy mindenkinek meg kell adni a védekezés jogát. Hack Péter kifejtette: a politikai elit ellenérdekelt abban, hogy az ország közvéleménye tisztán lásson végre e kérdésben: ha a leleplezések tovább folytatódnak, és kiderül, hogy a jobboldalon is vannak érintettek, a Fidesz számára értelmetlenné válik a múlt baloldalon álló erőire való örökös hivatkozás. A volt képviselő szerint a nevek nyilvánosságra hozatala sértené az eddig átvilágított kormánytagok jogait. A jelenleg hatályban lévő ügynöktörvény értelmében ugyanis az érintett nevét nem hozzák nyilvánosságra, ha posztjáról lemond. Elméletileg tehát előfordulhatott, hogy miniszterek vagy államtitkárok azért mondtak le az elmúlt években, mert az átvilágítóbírák megállapították érintettségüket: "Ha voltak ilyen személyek, úgy ők ígéretet kaptak erre a törvényalkotótól, velük szemben mindenképp méltánytalanság lenne egy mostani nyilvánosságra hozatal" - mondta Hack a Narancsnak.
A Mécs-bizottság munkájának eredményessége attól is függ, hogy egyáltalán
megvannak-e még
megfelelő mennyiségben a volt titkosszolgálati iratok. A nyolcvanas- kilencvenes évek fordulóján ugyanis a BM irattárából rengeteg ügynökkarton eltűnhetett, vagy megfelelő nyilvántartás nélkül más szervekhez kerülhetett. Vagyis az egykori III. főcsoportfőnökség ma különböző helyeken (Információs Hivatal, Nemzetbiztonsági Hivatal, Történeti Hivatal, Katonai Biztonsági Hivatal) tárolt iratai nagy valószínűséggel erősen hiányosak, és ezek alapján nem állapítható meg egyértelműen, mely kormánytagnak milyen szerepe volt a rendszerváltozás előtti titkosszolgálatok munkájában.
A jelenlegi állás szerint megvan a politikai akarat az új állambiztonsági Történeti Levéltár létrehozására, amelyben egyesíthetnék az egyelőre szerteszét lévő anyagokat. Hack Péter azonban ennél még többet javasol: szerinte létre kellene hozni egy úgynevezett "truth commission"-t, amely az állambiztonsági szervezetek múltját vizsgálná elismert és független szakértők vezetésével. Hasonló testület alakult Dél-Afrikában a feketéket elnyomó apartheidrendszer bukása után a kilencvenes években: az intézmény jelentősen hozzájárult a múltbeli események feldolgozásához és az elmúlt rendszer szereplőivel való kiegyezéshez. "Ha nálunk is létrejönne egy ilyen bizottság, egyértelműen fel lehetne tárni, hogyan működtek a rendszerváltozás előtti titkosszolgálatok. Így végre meg lehetne semmisíteni azokat a mítoszokat, amelyek körüllengik a III. főcsoportfőnökséget. A feltáró munka után a múltat nem lehetne többé hétköznapi politikai célokra felhasználni" - érvelt a volt SZDSZ-es képviselő. Szerinte egy ilyen bizottság felállítását mihamarabb el kellene kezdeni: "Mára bebizonyosodott: az elmúlt tizenkét év nem gyógyította be a múlt sebeit. Épp ezért sosem késő ezt a munkát elvégezni" - tette hozzá Hack Péter.
Hétfőn az ellenzéki tagok -a múlt héten kiszivárgott információkmiatt - kezdeményezték a bizottság munkájának felfüggesztését, és azt javasolták, hogy a bizottság államtitoksértésgyanúja miatt tegyen feljelentést ismeretlen tettes ellen. Úgy vélik, a kiszivárgott információk miatt hiteltelenné és komolytalanná válik a bizottsági munka. Mécs Imre elnök szerint a napvilágot látott számok viszont nem államtitkok, így tehát államtitoksértés sem történhetett. Mivel a javaslat nem ment át, az ellenzéki képviselők kivonultak az ülésről. A bizottság végül zárt ülésen, csak a kormánypárti tagok részvételével ismerkedett meg az érintettek nevét tartalmazó titkos iratokkal. Lapzártánk után, szerdára várható az adatvédelmi biztos, Péterfalvi Attila állásfoglalásának közzététele, amely választ adhat arra, hogy nyilvánosságra hozhatók-e a testület tudomására jutott személyes adatok. Az ombudsmani iroda egyik munkatársa lapunk kérdésére elmondta: az ajánlás nem kötelező érvényű, vagyis a bizottságnak nem kell figyelembe vennie. Ez annak ellenére is így van, hogy személyesen Mécs Imre kérte az állásfoglalást.
Hétfői hírek szerint a testület
nyilvánosságra akarja hozni
a neveket tartalmazó listát. Erről Mécs szerint a bizottság létrehozásáról szóló határozat rendelkezik, amely előírja, hogy a jelentésnek nyilvánosságra kell kerülnie. Ezen a héten csak egy dolog tűnik biztosnak: a miniszterelnöki múltat vizsgáló bizottság várhatóan jövő csütörtökre befejezi munkáját, a Mécs Imre vezette bizottság viszont szeptember végéig akár mindennap szolgálhat új szenzációkkal. A jelek szerint ezen a nyáron a bizottsági csatát a kormánypártok nyerik.
Csurdi Gábor
Bizottsági aktamező
A H/434-es számú országgyűlési határozattal - három nem ellenében 349 igen szavazattal - felállított, a rendszerváltás utáni kormánytagok korábbi állambiztonsági tevékenységét vizsgáló bizottság koncepciójával és munkájával kapcsolatos kritikákról lapunk Mécs Imrét is megkérdezte. A vizsgálóbizottság SZDSZ-es elnöke a bizottság működésének értékelését a hétfői események - az ellenzéki tagok kivonulása - jegyében azzal kezdte, hogy a paritásos alapon működő (azonos számú kormánypárti és ellenzéki képviselőből álló) vizsgálóbizottságok munkáját súlyosan veszélyezteti, hogy azt kivonulásával bármelyik fél megbéníthatja, és ezért meggondolandó a vonatkozó szabályok módosítása. (A vizsgálóbizottság intézményét a Horn-kormány hozta létre, de az elmúlt négy évben - gyakorlat híján - nem alakulhatott ki idevágó tapasztalat.) Az ellenzéki tagok most éltek e lehetőséggel - magyarázta Mécs, hozzátéve, hogy már kezdettől fogva próbálkoztak egyéb módon is obstrukcióval: az első ülésen például órákon át az általános vitában hangoztatott ellenzéki kifogásokat ismételgették. Eme, a jelentés publikálása körüli vita eredményeként született az a kompromisszum, hogy a bizottság állásfoglalást kér az adatvédelmi ombudsmantól, és csak a jelentés elkészülte után dönt annak nyilvánosságra hozataláról.
Az ellenzéki bizottsági tagok kivonulásának Répássy Róbert fideszes képviselő által hangoztatott okairól (elsősorban a kiszivárogtatások kivizsgáltatásának leszavazásáról) Mécs Imre csak annyit közölt: ha vizsgálatot indítanak vagy feljelentést tesznek, azzal éppen hogy elismerték volna a nem hivatalos úton nyilvánosságra került adatok - így az egyes kormányok érintett tagjainak száma vagy a felmerült nevek - helytállóságát, és maguk sértik meg az adatvédelmi törvényt. (Ez a kifogás végső soron szintén jelentheti némely megjelent információ pontosságának közvetett elismerését.) A horvátországi nyaralásból megejtett telefonhívásáról (Répássyék szerint hiba volt nem NATO-tagországból telefonon intézni az államtitkokat érintő ügyeket) a szabaddemokrata képviselő kijelentette: pusztán annyi történt, hogy megbízta a bizottság titkárságának vezetőjét, hogy vegye át a Történeti Hivatalból és a Nemzetbiztonsági Hivatalból megérkezett zárt borítékokat, bontsa fel azokat, és a nevek felolvasása nélkül tudassa vele, hogy hány személy találtatott érintettnek. Mécs szerint az iratokat ezután a titkos ügyiratkezelés szabályai szerint iktatták, páncélszekrénybe zárták, ő pedig a távirati iroda útján nyilvánosságra hozta az érintettek éppen aktuális számát (16); semmi okot nem lát tehát a lemondásra.
A bizottság működésével két alapvető probléma van: az adatok pontosságának és a nyilvánosságra hozhatóságának a kérdése. A kutatási lehetőségekkel és a bizottság elé kerülő adatok megbízhatóságával kapcsolatos fenntartásainak a téma szakértője, Kenedi János három hete az ÉS-ben megjelent, Mécs Imrének szóló nyílt levelében adott hangot. A bizottság elnöke erre lapunknak úgy reagált: van egy konkrét munka, amit minden aggály dacára muszáj előbb "operacionalizálni", majd elvégezni, és a felmerült problémákat az új ügynöktörvények kialakításakor lehet és kell orvosolni. A bizottsági jelentés publikálása a jelenleg hatályos 1994-es átvilágítási és az adatvédelmi törvény alapján mind az érintettek (például az Antall-kormány tagjaira vonatkozó visszamenőleges hatály), mind a (vizsgált, a III/III-as osztályon jóval túlmutató) tevékenységi kör miatt törvényellenes lenne. Mécs Imre a helyzetet "elég zagyvának" értékelte, mert, mint mondta, az egyes törvényekben alapjogok és érdekek feszülnek szembe egymással. Szerinte a legfontosabb vonatkozó szöveg az az alkotmánybírósági határozat (60/1994), amely kimondja: a közszereplők korábbi, a jogállamisággal ellentétes tevékenységének adatai közérdekűek. Arra, hogy az Antall-kormány érintett tagjai a jogszabály hiányában nem választhatták a későbbi átvilágítási törvény azon opcióját, hogy érintettségük megállapítása esetén lemondanak a pozíciójukról, és így múltjuk homályban marad, továbbá hogy az ezzel a lehetőséggel később esetleg élő politikusok választása, így az egész átvilágítási törvény a bizottsági jelentés publikálásának hatására értelmetlenné és nevetségessé válik, Mécs azt válaszolta: nem volt kötelező államtitkárnak lenni.
Miklósi Gábor
