Nem kellett ahhoz az Európa Kulturális Fővárosa (EKF) cím, hogy Pécs felkerüljön a világtérképre; a városnak a legnagyobb közép-európai lakatlan épület tulajdonosaként jóval 2005-ös győzelme előtt bérelt helye volt a Guinness Rekordok Könyvében.
Majdnem Amerika
Az 1948 után a feketeszén, majd uránérc kiaknázására a városba telepített emberek a város lakosságát néhány év alatt az eredeti 80 ezerről 150-160 ezerre duzzasztották, és bár a kommunista utópiában eredetileg szerepelt 200-230 ezer főt sohasem érték el, komoly lakhatási problémák keletkeztek. Az ötvenes évek közepén kezdődött el a város nyugati felén a költői nevű Uránváros tervezése és építése, s ehhez csatlakozott a hetvenes évek elején a "Lvov kertváros" névre hallgató panelrengeteg Pécs déli részén.
Az átalakuló városkép új, tájékozódási pontként használható magas épületeket is megkívánt, hiszen az mégsem járta, hogy egy "munkásvárosban" továbbra is a templomtornyok uralják a látképet. A hetvenes években a munkaverseny jegyében sorra épültek az ország legkülönbözőbb részein a "magasházak": vidéki viszonylatban Gyöngyös és Szolnok büszkeségét veri az akkori városi főépítész, Gömöry János irányította pécsi kiadás.
Pécsnek abban az időben saját panelgyára volt. A gyár fejlesztőgárdája egy jugoszláviai túra során ismerkedett meg az úgynevezett "IMS" technológiával, amely az ötvenes évekbeli Egyesült Államokból indult, és Jugoszláviában Branko Zsezselj fejlesztette tökélyre. Az egymáshoz feszített vasbeton szerkezetre épülő földrengésbiztos technológia felkeltette a helyi építészek érdeklődését is, akik számára a város stratégiai pontjába tervezett Magasház egyúttal a szakmai ambíció jelképe is lett.
Az összes vidéki magasházat túlszárnyaló, 84 méter magas épületet 1976-ban adták át, és 1977-ben kezdődött a beköltözés. Az épület a maga 900 lakójával sziget volt a városban: az alsó szinten orvosi rendelő és posta állt a helyiek rendelkezésére, fölöttük kezdődtek a lakások, és a kínálatot legfelül egy VIP-fogadóterem tette teljessé. A Magasházban elsősorban fiatal, kisgyermekes családok, valamint egyedülálló nyugdíjasok kaptak lakást. Az összképet a Pécsi Nemzeti Színház színészei gazdagították: olyan későbbi hírességek töltötték itt csikóéveiket, mint Kulka János vagy Lang Györgyi. Az egyik volt lakó visszaemlékezése szerint, aki fiatal házasként költözött a házba, az élet lényegesen jobb volt itt, mint bármelyik panelben: a tágas lakások mellett négy lift és portaszolgálat fokozta az itt élők kényelmét, néhány perc alatt elértek bölcsődébe, óvodába, általános iskolába. A Magasházban élni bizonyos mértékig kiváltságnak számított.
A magasháziak szép élete néhány nappal 1989 karácsonya előtt vett radikális fordulatot, amikor egy rutinvizsgálat a tartószerkezet kritikus mértékű korrodálódását állapította meg. A példa nélküli esetet a szakmai vizsgálatok alapján egy kivitelezői szarvashiba okozta: a minél gyorsabb munkavégzés érdekében a betonba olyan kötésgyorsító anyagot kevertek, amely magába szívta a nedvességet, és elrozsdásította a betonszerkezetbe foglalt acélhúrokat. A vizsgálat sokkoló eredményei miatt a városi tanács az épület kiürítése mellett döntött.
Egészen Magyarország
A magasháziak utolsó karácsonya és szilvesztere meglehetősen sajátosan alakult. A Dunántúli Napló korabeli tudósítása szerint például megtiltották a zongorák és a páncélszekrények bevitelét az épületbe, ám a helyieket a zongoraimport tilalmánál sokkal inkább zavarta, hogy szilveszterkor nem táncolhattak, nehogy egy hevesebb mozdulat következtében összeomoljon az épület. Az első szabad országgyűlési választás izgalmai helyett az ittenieket a lakásgondjaik foglalták le 1990 első hónapjaiban, miután januárban megkezdődött az épület szisztematikus kiürítése.
A legjobban azok jártak, akik képesek voltak beruházni egy szövetkezeti lakásba, nekik ugyanis korlátozott választási lehetőségeket is felkínáltak. Sokaknak viszont csak szükséglakások jutottak, mégpedig Pécs már akkor sem túl barátságos részén, a Meszesen, amely a bányászat összeomlása után gyors ütemben gettósodott. A március végére teljesen kiürített Magasház egykori lakói ekkor még nem tudták, hogy többé nem térhetnek vissza korábbi otthonukba.
Az 1990 őszén felálló SZDSZ- Fidesz-vezetésű első pécsi önkormányzat egyik prioritása természetszerűleg a Magasház-ügy rendezése lett, mint ahogyan az őt követő újabb négynek is. A városvezetésnek hamar rá kellett jönnie, hogy önerőből nem képes az épület megerősítésére és újból lakhatóvá tételére; így került a képbe 1993-ban az osztrák érdekeltségű IMMO Kft., amely ingyen megkapta az épületet, cserébe pedig elvégezte volna a megerősítését és felújítását, és két szintet átadott volna az önkormányzatnak.
A katasztrofálisan végződött ingatlanügylet részeként a Magasházhoz hozzácsapták a szomszédos parkot is, ahová az osztrák befektetők mélygarázst terveztek. A környékbeli lakók egy része attól tartott, hogy játszóterük sérülhet az építkezés miatt, és a tiltakozó mozgalom élére egy emelkedőben lévő politikus, Szili Katalin állt. A későbbi házelnök és köztársaságielnök-jelölt minden bizonnyal nem sejtette, hogy másfél évtizeddel később részben emiatt a mozgalom miatt dózerolják le a védeni kívánt játszóteret.
A következő években nehezen követhető jogi dzsungelharc kezdődött az épület körül, amely csendben rohadt tovább: 1995-ben már volt érvényes építési engedély is, ám a tiltakozó mozgalom jegyében megfellebbezték, és 1998-ban végleg elutasították. Az osztrák befektetőnek elege lett a pécsi viszonyokból és túladott az IMMO-n, amely a Baranyagaszt Rt. tulajdonába került. Miután a munka csak nem akart megindulni az egyre rozzantabb házon, a város elkezdte visszaperelni az épületet az aktuális tulajdonostól, a szomszédos parkot magába foglaló telek pedig önálló életre kelt, mivel azt még 1997-ben eladta az IMMO. A tulajdonos hezitálása érthető volt: az épület állapotának romlásával párhuzamosan egyre nőttek a költségek, és valójában senki sem tudta, hogy a felújítás után mit lehet kezdeni a házzal, amelynek üzemeltetési költségei horribilisek lettek volna.
A perek végén az ekkor már Toller László vezette önkormányzat elégedetten dőlhetett hátra: újra a város tulajdonában volt az előző évtized során teljesen amortizálódott Magasház, amelynek statikai megerősítése is égető fontosságúvá vált. Az akkori polgármester 1993-as poénja, mely szerint a Magasház olyan, mint a kismacska, mindig visszatér, prófétainak bizonyult. A 2003 végére befejezett statikai megerősítés 450 milliójába fájt a városnak, majd az épület történetének újabb abszurd fordulataként Toller László átadta a lakatlan, de már legalább nem életveszélyes épületet a galamboknak. Egyes vélemények szerint ez hiba volt: mert bár a speciális technológia miatt a Magasház lebontása nehéz és költséges folyamat, ennél az sem került volna sokkal többe.
Komoly befektetői szándék a megerősítés ellenére sem mutatkozott a Magasház iránt, így kapóra jött, hogy a Pécsi Tudományegyetem (PTE) súlyos kollégiumi helyhiánnyal küszködött. Adta magát az ötlet: legyen belőle diákszálló. A város megszabadult volna a teljesen használhatatlan épülettől, míg a PTE jelentősen növelhette volna férőhely-kapacitását.
Az építkezés az akkori SZDSZ-es oktatási tárca által kedvelt PPP (private-public partnership) konstrukcióban valósult volna meg: egy magánbefektető végrehajtja a beruházást, majd az egyetem visszabérli az épületet, és állja az üzemeltetési költségeket. A nagy öszszeborulást 2004 végén a kísértetházban tartott sajtótájékoztatón jelentették be az illetékesek, az öröm azonban nem tartott sokáig: Lénárd László akkori rektor már a PPP megoldással sem értett egyet, ám a kiskaput az tette be, amikor tanulmányokat készítettek az épület üzemeltetési költségeiről, amelyek becslésük szerint pár éven belül padlóra küldték volna az amúgy is rossz anyagi helyzetű egyetemet.
Magyar Bálint 2006-os távozása után az oktatási tárca már nem érdeklődött különösebben az ügylet iránt, Toller László majdnem ezzel egy időben elszenvedett balesete pedig a város számára tette sokadrangú kérdéssé a Magasházat. Az épület 2007 tavaszán a változatosság kedvéért újra az önkormányzat kezébe került, miután érdemi előrelépés hiányában a kollégium felhúzását megnyerő PORR Magasépítési Kft. elállt a biznisztől.
A kollégiumprojekt bukása után az "önkormányzati negyed" elképzelés tartotta egy darabig lázban a városvezetést és a helyi közvéleményt: a koncepció értelmében mind az önkormányzati, mind a regionális közigazgatási hivatalokat itt helyezték volna el. A beruházásra a Wallis egyik leányvállalata, a WPR Furmint Kft. jelentkezett be, ám Pécsett keveseket ért meglepetésként, hogy végül ebből sem lett semmi. Az egyik probléma a helykihasználással volt: a reménybeli tulajdonos kikötötte, hogy csak abban az esetben vág bele az építkezésbe, ha a bérelhető helyek 70 százaléka biztosan elkel, és az önkormányzat a maga részéről a Magasház 20 százalékát bérli. A városvezetés ezt már csak azért sem tudta teljesíteni, mert a kormányzat részéről nem mutatkozott különösebb igény, hogy áthelyezzék ide az állami szerveket. A cég sem vállalta a szükséges számú parkolóhely megépítését, így ezt a csőd felé tántorgó önkormányzatnak kellett volna finanszíroznia.
A pécsi idegen
Az újabb bukta után a városvezetés taktikát váltott, és egy stratégiai ingatlancsomag részeként kezdte árulni az épületet, amely lényegében Pécs ingatlanvagyonának még megmaradt, értékelhető részét tartalmazta. Tóth Bertalan akkori alpolgármester szerint nem volt más választás: vagy sikerül pénzt szerezni, vagy fizetésképtelenné válik a város. A pécsi imákat a spanyol érdekeltségű Gruppo Milton hallgatta meg (bővebben lásd: Simlizni nem lehet, Magyar Narancs, 2008. szeptember 25.): a cég 5,2 milliárdot adott az ingatlancsomagért, ebből 410 milliót ért a Magasház. A Grupo Milton a Balatonring zaklatott történetében játszott szerepe miatt vált országosan ismertté, és többen azt is tudni vélik, hogy a spanyolok valójában magyarok. Mindez a pécsi önkormányzatnál senkit sem érdekel: a lényeg az, hogy a kismacskát jó messze dobta a város, és miután 2009 elején az utolsó részletet is elutalta a befektető, már nem is mászik vissza az ablakon.
A Magasház megújulása ennek ellenére egyelőre várat magára. A Milton modern felhőkarcolóvá alakítaná az épületet, tovább növelve a magasságát, és exkluzív panoráma-étterem, luxusapartmanok, illetve irodák kapnának benne helyet. Bár az épület külső átalakítását első körben a kulturális fővárosi évre ígérték, a pécsiek ennek nem sok jelét látják. A cégnél szóban és írásban is érdeklődtünk arról, hogy mikor várható az építkezés megkezdése, ám lapzártánkig nem kaptunk választ.
A pécsi látképet több mint harminc éve uraló, egyre borzalmasabban kinéző Magasház felhasználásával csupán egyetlen alkalommal, 2005-ben próbálkozott egy helyi művészeti csoport egy fényfestés keretében. A pécsiek többsége megpróbál tudomást sem venni az épületről. A kulturális fővárosi évben több helyi csoportosulás is bevonta volna művészeti projektjeibe az épületet, ám a Pécs2010 Menedzsmentközpontból származó információink szerint a tulajdonosok ehhez nem járultak hozzá.
Ha a Magasház megújítása nem sikerült is, a szomszédos park eldózerolása annál inkább: az évtizedes Pécs-IMMO-meccs mellékhatásaként a telek kikerült az önkormányzat kezéből, és egy befektető az önkormányzat bénázását kihasználva egy társasház felhúzásába kezdett a környéken lakók heves tiltakozása ellenére. Ámbár a látképnek ez már nem árt.
KatasztrófafilmA hivatalos verziók mellett az elmúlt húsz évben számos alternatív megoldási javaslat is született a Magasház problémájára. Az egyik Körömi Attila volt fideszes önkormányzati és országgyűlési képviselőé volt: a Magasházat fel kell ajánlani egy hollywoodi katasztrófafilm számára, majd a befolyó haszonból kell kezdeni valamit az épülettel. A politikus Andy Vajnát szemelte ki a feladatra, ám a projekt nem jutott tovább az ötletelésen. Meixner András volt szocialista alpolgármester a kulturális bizottság elnökeként 2003-ban azzal sokkolta a kulturális fővárosi cím megpályázására készülő helyi civileket, hogy felvetette: rendezzék meg a kulturális fővárosi évet a Magasházban, ahol elférne egy 600-1000 fős koncertterem, egy konferenciaközpont, egy szálloda, bónuszként pedig egy-egy étterem, szauna és uszoda. A bizarr terv érdeklődés hiányában hamvába holt. |
*
Helyesbítés
A lapunk február 18-i számában megjelent Pécsi Magasház - Két évtized rohadás című írásunkban téves az az állítás, hogy a Pécsi Magasház építését Gömöry János, a város főépítésze felügyelte volna. Gömöry János valójában az épület felhúzása után néhány évvel lett Pécs főépítésze.
Elnézést a pontatlanságért.
