Pegasus-ügy: a BM segített értelmezni Pintér válaszait

Megkérdeztük a minisztériumot, mire gondolt a miniszter, amikor a Pegasus-ügyről nyilatkozott. Nem feltétlenül jutottunk közelebb a megoldáshoz. 

Egy nemzetközi újságírócsapat tárta fel, hogy az NSO izraeli cég Pegasus nevű kémszoftverével figyeltek meg többek között magyar újságírókat, üzletembereket, kormánykritikus közéleti szereplőket. A Magyar Narancs e heti számában annak próbáltunk utánajárni, hogy ki és milyen keretek között vethette be a programot a hazai célpontok ellen.

A kormánytagok vagy felteszik a kezüket, vagy egymásra mutogatnak, Pintér Sándor belügyminiszter viszont nem tagadta a program használatát. Képviselői írásbeli kérdésekre úgy fogalmazott, hogy „Magyarországon a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított állami szerveket kormányzati és kormányzattól független intézmények rendszeresen ellenőrzik”, és hogy „2010. május 29. óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak”.

Kerestük a Belügyminisztériumot (BM), hogy segítsenek értelmezni a nyúlfarknyi nyilatkozatot, a válaszok azonban hetilapunk lapzártáját követően érkeztek meg.

Azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi is számít "leplezett eszköznek", és hogy mely állami szervek jogosultak ezek használatára, a BM a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény hatodik részét ajánlotta figyelmünkbe, valamint a jogszabály értelmező rendelkezéseit és a kommentárját. 

A jogszabály úgy fogalmaz, hogy "a leplezett eszközök alkalmazása olyan, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok, a levéltitok és a személyes adatok védelméhez fűződő alapvető jogok korlátozásával járó, a büntetőeljárásban végzett különleges tevékenység, amelyet az erre feljogosított szervek az érintett tudta nélkül végeznek".

A BM által hivatkozott törvény azonban csak a büntetőeljárásban használt leplezett eszközökről rendelkezik, és ki is mondja, hogy "nem érinti a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség terrorizmust elhárító szerve által a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény alapján bűnüldözési feladataik végrehajtása céljából folytatott titkos információgyűjtést".

A törvény szövege egyébként a leplezett eszközök közé sorolja a titkos megfigyelést, az észleltek technikai eszközzel rögzítését, titkosan együttműködő személy igénybevételét, fizetési műveletek megfigyelését, a büntetőjogi felelősségre vonás elkerülésének kilátásba helyezését (egyfajta vádalkut), a sértett hozzájárulásával történő megfigyelést (például zaklatás, fenyegetés esetén), az álvásárlást, fedett nyomozó alkalmazását, fedőokirat, fedőintézmény és fedőadat felhasználását, információs rendszer titkos megfigyelését, titkos kutatást, hely titkos megfigyelését, küldemény titkos megismerését, és a lehallgatást is.

A büntetőeljárások esetén ezek egy része engedély nélkül is végezhető, egy részéhez ügyészi, más részéhez pedig bírói engedély szükséges, de – bár Pintér és a BM erre nem tért ki – a nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett titkos információgyűjtések egy részénél elég, ha az igazságügy-miniszter, vagyis Varga Judit rábólint (aki szerint az engedélyek "ki vannak szervezve aláírásra" az államtitkárának). 

Rákérdeztünk arra is, hogy Pintér kikre gondolt, milyen kormányzati és kormányzattól független intézmények ellenőrzik az érintett szerveket. Válasza szerint 

"kérdése igen tág", 

– ahogy maga Pintér megfogalmazása is az volt –, de azt írták, hogy a kormányzati szervek közül a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium, és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, míg a kormányzattól független szervek közül

"az Országgyűlés és illetékes szakbizottságai; az adott eljárást folytató vagy annak felügyeletét ellátó – ügyészi, bírói – szerv; az Állami Számvevőszék; az alapvető jogok biztosa, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság"

 végzi az ellenőrzést.

Ahogy viszont arra a Magyar Narancs friss számában olvasható cikkünkben is rámutatunk, a parlamenti ellenőrzést biztosító nemzetbiztonsági bizottság a fideszes képviselők bojkottja miatt egyelőre nem tudott összeülni, Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos egyelőre szabadságon van, Kozma Ákos alapjogi ombudsman sajtófőnöke pedig azt válaszolta a kérdéseinkre, hogy

"ezt a feladatot a törvényhozás nem az alapvető jogok biztosa hatáskörébe utalta".

A BM válasza szerint az ellenőrzések gyakorisága egyébként a jogszabályokban foglaltak alapján általában egy év, de annál sűrűbb is lehet. Az Országgyűlés illetékes szakbizottságai ellenőrző funkciójukat jellemzően üléseikhez igazodva gyakorolják – tették hozzá. 

Rákérdeztünk arra is, hogy Pintér Hohn Krisztina és Ungár Péter LMP-s képviselőknek azt írta, hogy a minisztérium "egy - eddig ismeretlen szervezet által - nemzetközileg gerjesztett botrányt feltételez, melynek középpontjában nem Magyarország titkosszolgálatai állnak". Erre a minisztérium kommunikációs főosztálya csak annyit írt: 

"A miniszter kijelentése nyilvánvalóan nem igényel magyarázatot. Kérdéseire a hasonló nemzetközi esetek figyelemmel kisérése adhatja meg a választ."

További részletek arról, hogy melyik kormánytag és hogyan élhetett vissza amúgy is szinte korlátlan felhatalmazásaival, s hogy hogyan lenne lehetséges a titkosszolgálatok demokratikus kontrollja, a Magyar Narancs július 29-i számában olvashatók!