Besurranók

Egymásra mutogatnak, titkolóznak, terelnek a kor­mány­tagok a Pegasus-botrányról. Fogunk-e valaha tisztán látni abban, hogy bevetették-e a Pegasust magyar állampolgárok, politikusok, közéleti személyiségek, újságírók ellen?

Egy nemzetközi újságírócsapat tárta fel, hogy az NSO izraeli cég Pegasus nevű kémszoftverével figyeltek meg többek között magyar újságírókat, közéleti személyiségeket, ügy­védeket, politikusokat. Sajtóhírek szerint a szoftvert Magyarország az akkori izraeli miniszterelnök, Benjámin Netanjahu 2017-es látogatása után szerezhette meg, s a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok a Direkt36 információi szerint 2018-tól kezdték használni a Pegasust.

„A rendszerváltás óta nem volt ilyen jelentőségű titkosszolgálati-kormányzati botrány. Az eddig rendelkezésre álló információk szerint a kormány bel- és hatalompolitikai célok miatt figyeltetett meg és hallgattatott le többek között politikusokat, újságírókat, ügyvédeket. Az ismertté vált célszemélyek esetében csak kreáltan merülhet fel nemzetbiztonsággal vagy terrorelhárítással összefüggő kockázat” – mondta a Magyar Narancsnak Gulyás József volt SZDSZ-es parlamenti képviselő, aki hét éven át volt tagja az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának, és 2009 őszén a romagyilkosságok nemzetbiztonsági vonatkozásait vizsgáló bizottság vezetőjeként is tevékenykedett. (Lásd: „Erre nincs felmentés”, Magyar Narancs, 2013. szeptember 26.) Meglátása szerint a kiszemelt megfigyeltek legérzékenyebb adataihoz is hozzáfértek a szolgálatok, mert a Pegasus nemcsak lehallgathatóvá teszi a telefonokat, de a kémszoftver működtetői számára láthatóvá a személyes levelezéseket, az összes csatolt dokumentumot, fájlt, mappát, képanyagot is. Gulyás szerint a nyilvánosságra került nevek kapcsán nem igazolható, hogy miért kerültek a célkeresztbe, hiszen esetükben nyilvánvalóan fel sem merülhet terrorfenyegetésben vagy bűnszervezetben való érintettség, márpedig az izraeli cég által hirdetett, és állítása szerint szerződésbe foglalt kikötések csak ilyen célra engedik bevetni a terméket. Nem tudható az sem, hogy a feltört telefonokból kinyert adatokat kik és mire használták.

 

Ki adta az engedélyt?

De kik vethették be itthon a szoftvert? Magyarországon törvény szerint jelenleg összesen négy úgynevezett polgári nemzetbiztonsági szolgálat működik: a Szijjártó Péter külügy­miniszter által felügyelt, és a külföldre vonatkozó, külföldi eredetű információkkal és tevékenységekkel foglalkozó Információs Hivatal (IH); a Pintér Sándor belügyminiszter felügyelte, belföldi tevékenységet folytató Alkotmányvédelmi Hivatal (AH); a szintén Pintér alá tartozó Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NSZ), amely szolgáltatást végez más szervek számára, és biztosítja a szükséges különleges technikai eszközöket és anyagokat; valamint a Magyarország nemzetbiztonsági, bűnügyi és terrorfenyegetettségi helyzetét elemző, szintén a belügyminiszter felügyelte Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK). A nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó törvény nem pontosítja, hogy a szükséges technikai rendszereket és eszközöket kinek kell beszerezni, de titkos információgyűjtést a TIBEK-en kívül mindegyik folytathat. Czukor József, Orbán Viktor biztonsági és külpolitikai tanácsadója, aki 2018 februárjában személyesen tárgyalt Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, a sajtóhírek szerint kulcsszereplő lehetett a Pegasus szoftver beszerzésében, és 2018 októberétől két évig az IH vezetőjeként tevékenykedett.

Tóth Károly volt MSZP-s országgyűlési képviselő négy cikluson keresztül volt a törvényhozás nemzetbiztonsági bizottságának tagja, és valamennyi kényes ügy (olajügyek, brókerbotrány stb.) vizsgálóbizottságában is benne volt (lásd: „Nem arra szerződtem, hogy szeressenek”, Magyar Narancs, 2010. május 20.). Az ő eddigi tapasztalatai alapján a megfigyeléseknek több megrendelője lehetett, de csak az igazságügyi miniszter vagy a bíróság adhatta ki rá az engedélyt (erre később még visszatérünk). A végrehajtást szerinte egyértelműen a technikai eszközök beszerzéséért és működtetéséért felelős NSZ végezhette, ez ugyanis a protokoll.

„A technikai lebonyolítást a szakszolgálat csinálja, az építi be a lehallgatóberendezéseket, töri fel a zárakat, és belföldön az AH, külföldön az IH rendelheti meg ezeket” – mondja Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-es képviselő, 1990 és 1998 között a nemzetbiztonsági bizottság tagja, 1995 és 1998 között alelnöke, aki részt vett az 1995-ös nemzetbiztonsági törvény előkészítésében is. Az eddigi információk alapján úgy látja, az izraeli cég akár a távolból is telepíthette a szoftvert, és elvégezhette ezeket a lehallgatásokat a magyar megrendelő igényei szerint – a titkos eszközök alkalmazásának ilyen kiszervezése viszont még aggályosabb lenne nemzetbiztonsági szempontból.

„Jogilag olyan széles keretek között van meghatározva a feladatkörük, hogy ez a megfigyelés belefér akár az IH, akár az AH feladatkörébe is” – mondja Remport Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Magánszféraprojektjének jogi munkatársa. Ez alapján a kormányból Pintér és Szijjártó rendelkezhetne a legtöbb információval az ügyről, Szijjártó azonban azt állította, hogy az IH vezetőjének tájékoztatása szerint ebben az ügyben nem folytattak együttműködést sem az izraeli, sem más szolgálatokkal, a szóban forgó szoftvert nem használják, és arra vonatkozó megállapodást sem kötöttek.

Pintér Sándor képviselői írásbeli kérdésekre viszont úgy fogalmazott, hogy „Magyarországon a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított állami szerveket kormányzati és kormányzattól független intézmények rendszeresen ellenőrzik”, és hogy „2010. május 29. óta a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok illegális megfigyelést nem folytattak és nem folytatnak”. Kerestük a BM-et, hogy segítsenek értelmezni a nyúlfarknyi nyilatkozatot, de nem kaptunk választ, Pintér ugyanakkor kimondottan nem tagadta a Pegasus használatát (mely leplezett eszköznek minősül), csak azt állította, hogy nem alkalmazták törvényellenesen.

 

Szabad keze van

Fotó: MTI/EPA/AFP pool/John Thys 

Minden törvényes volt?

„El kellene fogadni, hogy ebben a történetben legalább egy ember igazat mond. Pintér Sándor azt nyilatkozta, ha volt megfigyelés, az törvényes volt. Most azt kell megkeresni, ki és mire adott engedélyt. Emlékeim szerint Pintér nem szeret kiszolgáltatott helyzetben lenni, csak a törvény formai betartásával tesz bármit. Ha megtörtént a megismert személyek megfigyelése, azt a szakszolgálatok engedélyek birtokában tették” – hangsúlyozza Tóth Károly.

A kormány valóban védekezhet azzal, hogy mindent törvényesen csinált. Remport Ádám szerint Magyarországon ma annyira tág keretek között van lehetősége a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a jogszerű megfigyelésekre, hogy szinte nem is lehet elrendelni úgy megfigyelést, hogy az törvényellenes legyen. „Az más kérdés, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének ezek a lehallgatások nem felelnek meg, tehát nem nevezhetők jogszerűnek, csak törvényesnek” – mondja, hozzátéve, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) 2016-ban vizsgálta is a TEK megfigyelési jogosultságait, valamint a jogrendszerbe épített garanciákat, és megállapította, hogy a garanciák nem érvényesülnek megfelelően, gyakorlatilag nincs független ellenőrzés. A jogszabályok pedig azóta sem változtak, a titkos információgyűjtés elrendeléséhez elég annyi indoklás, hogy az szükséges a szolgálatok feladatának ellátásához, és az adott információ nem szerezhető be más forrásból. „Hogy ez a szükségesség fennáll-e, arról az igazságügyi miniszter dönt, illetve egyes meghatározott esetekben bíró. De hogy a miniszter hogyan dönt, azt nem ellenőrzi senki” – mutat rá Remport. A strasbourgi bíróság szerint ugyan megengedett, hogy viszonylag tágan értelmezzék a titkosszolgálati kompetenciákat, de ebben az elrendelés független mérlegelése lenne a kulcsfontosságú, vagyis az, hogy a magánszféra sérelme arányos-e a nemzetbiztonsági érdekekkel.

„Az külön érdekes, hogy Varga Judit azt nyilatkozta, nem is ő dönt az engedélyekről, hanem az államtitkára, Völner Pál. Ha ez formálisan is így működik, az jogellenes is” – teszi hozzá a TASZ szakértője arra utalva, hogy a miniszter a Telexnek úgy fogalmazott, „az engedélyek ki vannak szervezve aláírásra Völner államtitkár úrnak”. „Varga azt is mondta, hogy ő csak a jogszabályi kellékek meglétét ellenőrzi, azt pedig a szolgálatok dolga megítélni, hogy nemzetbiztonsági szempontból indokolt-e a megfigyelés. Ha ez igaz, az azt jelenti, hogy szerinte eleve nem is lehetséges érdemi kontroll a titkosszolgálatok felett. Egészen elképesztő, hogy a papíron sem független igazságügyi miniszter még deklarálja is, hogy eleve alkalmatlan a nemzetbiztonsági megfigyelések tartalmi megítélésére – pedig elvileg ez lenne a garancia arra, hogy csak a szükséges esetekben alkalmazzanak megfigyelést.”

Az, hogy az igazságügyi miniszter adhat engedélyt bizonyos megfigyelésekre, lehallgatásokra, nem a Fidesz politikájából következik – húzza alá Kőszeg Ferenc. „Az 1995-ös nemzetbiztonsági törvény e tekintetben nem változott. Nagyon sokat vitatkoztunk annak idején a garanciákról, és sok mindent sikerült is elfogadtatni, amit az SZDSZ nevében javasoltam, de nagyon sok olyan engedélyköteles megfigyelés van, amit egy bíró nem tud engedélyezni, csak ha fennáll valamilyen konkrét törvényellenes cselekmény gyanúja. Ha egy diplomata Magyarországgal kapcsolatban információkat gyűjt, akár államtitkot képező információkat, a munkáját végzi: ki lehet utasítani, de büntetőeljárás nem indítható ellene. Következésképpen egy bíró, aki azt mérlegeli, fennáll-e valamilyen bűncselekmény gyanúja, nem tud dönteni. A törvény szövegét 2006-ban a parlament módosította, de az engedélyező személye nem változott. Az EJEB pedig – egy másik törvénnyel kapcsolatban – kimondta ugyan, hogy a titkos megfigyelést egy a kormánytól független személynek vagy szervnek kell engedélyeznie, de a jogszabály módosítására nem került sor.”

Kőszeg szerint nehéz azt mondani, hogy a szolgálatok túllépték volna a hatáskörüket, mert bár 1995-ben ilyen technikai lehetőség még nem létezett (a szolgálatok a telefonvonalat hallgatták le, vagy a lakásban helyeztek el lehallgatót), a Pegasus esetében is olyasfajta lehallgatásról van szó, ami egyszerűen attól lesz jogszerű, hogy az igazságügyi miniszter engedélyezte.

Tóth Károly szerint épp ezért valamennyi olyan engedélyt látni kell, ami egy-egy célszemély megfigyelését lehetővé tette: meg kell nézni, milyen gyanú és milyen ok(ok) miatt rendelték el, mert az az általános indok, hogy „nemzetbiztonsági kockázatot jelent” az adott személy, nem elegendő. „Ha mindez megvan és tiszta a kép, akkor lehet feltenni a konkrét és jó kérdéseket. De az is érdekes, ha az ilyen engedélyeket nem adják ki” – hangsúlyozta. Tóth is úgy véli, hogy viszonylag könnyen kiadható egy megfigyelésre szóló engedély, ám attól az még nem törvényes. Alapos, konkrét és alátámasztott gyanú szükséges hozzá. Véleménye szerint a politikai felelősség és a büntetőjogi teher azé, aki kiadta a törvénytelen engedélyt, a szakszolgálatok pedig ebből a szempontból végrehajtók – és mindent precízen dokumentálnak, amivel egyrészt védik magukat, másrészt egy esetleges vizsgálat során – akár ötven év múlva is – jól nyomon követhető, hogy mi történt.

Gulyás József egyetért azzal, hogy a politikai, szakmai és büntetőjogi felelősség elsőrendűen azokat a döntéshozókat terhelheti az ügyben, akik utasítást adtak a megfigyelésre, és az erről szóló dokumentumokat aláírták, ám véleménye szerint az NSZ és az AH sem szimpla végrehajtó. A nemzetbiztonsági célhoz kötöttség pontos meghatározása, szakmai megalapozása a szolgálatok dolga, ezért az alapvető jogokat sértő, és nyilvánvalóan szakmailag sem indokolható, vagyis a titkos­szolgálatok jogállami szerepfelfogásába ütköző politikai megrendelés végrehajtását szerinte vissza kellett volna utasítaniuk.

„Panyi Szabolcs újságíróval vagy Gémesi György polgármesterrel, és a többi ismertté vált személlyel szemben kiberfegyver bevetése a terrorfenyegetésre, bűnüldözési vagy súlyos nemzetbiztonsági kockázatra hivatkozással aligha merülhetett fel, legfeljebb csak kreáltan, ahogy azt A tanú című filmből már ismerjük” – mondja Gulyás. Emellett egészen elképesztőnek tartja, hogy Aszódi Attila, a Paksi Atomerőmű bővítéséért felelős volt kormánybiztos és államtitkár is felkerült a kémszoftver célszemélyeinek a listájára. Aszódi átesett nemzetbiztonsági átvilágításon, ráadásul az ő esetében kényes pozíciójára tekintettel a nemzetbiztonsági védelme is indokolt volt. A volt kormánytag a biztonsági és környezethatósági előírások szigorú betartása mellett állt ki azzal a Süli János tárca nélküli miniszterrel szemben, aki viszont – sajátos módon az orosz Rosz­atom beruházói érdekeivel összhangban – lazított volna a feltételeken. „Aszódi felettese, Süli – ha némiképp leegyszerűsítve is – az orosz beruházó érdekében lépett fel, mégsem őt, hanem Aszódi megfigyelését kezdeményezték a megismert információk szerint. Ez is bizonyíték arra, hogy itt minden fordítva történt” – állítja Gulyás József.

 

A demokratikus ellenőrzés kiiktatása

A törvény szerint a szolgálatok tevékenységének parlamenti ellenőrzését a nemzetbiztonsági bizottság végzi, amelynek mindig ellenzéki képviselő az elnöke, és ahol az érintett miniszternek évente legalább kétszer be kell számolni a szolgálatok általános működéséről. A bizottság kérhet tájékoztatást az engedélyezési eljárásról, kivizsgálhat konkrét panaszokat, felkérheti az illetékes minisztert egy vizsgálat lefolytatására, és úgynevezett „ténymegállapító vizsgálatot” is végezhet. Ennek során betekinthet a nemzetbiztonsági szolgálatok nyilvántartásában lévő, az adott ügyre vonatkozó iratokba, meghallgathatja a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársait. Alapvetően azonban minden döntéséhez legalább többségi egyetértés kell, jogellenes tevékenység esetén „a titkos információgyűjtés során belföldön alkalmazott módszerre” vonatkozó információk kiadásához pedig kétharmados többség. A nemzetbiztonsági bizottságban viszont jelenleg ugyanúgy kormánypárti többség van, mint a parlamentben; a Pegasus-ügy miatt hétfőre összehívott rendkívüli ülést a kormánypárti képviselők bojkottálták is, így az határozatképtelenség miatt elmaradt.

„A hétfői, meghiúsult bizottsági ülés után – mondta lapunknak Stummer János, a bizottság jobbikos elnöke – elvi lehetőség még volna arra, hogy az őszi ülésszak előtt újból kezdeményezzük a grémium ülését, erre azonban kevés esélyt látok. A nemzetbiztonsági bizottság elnökeként arra van felhatalmazásom, hogy a parlamenti ülésszakok ideje alatt hívjam össze a grémiumot. Ezt az őszi ülésszak kezdetén, szeptemberben meg is fogom tenni.” Hozzátette, a szeptemberi ülésre kezdeményezi, hogy a napirenden szerepeljen az NSZ éves jelentésének megtárgyalása is, ennek keretében pedig szót ejthetnek majd a Pegasus-ügyről, feltehetik a kérdéseiket. Az előre meghatározott napirend szerint hallgatja majd meg a bizottság Pintér és Szijjártó mellett Benkő Tibor honvédelmi minisztert is.

Tóth Károly arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzetbiztonsági törvény nemcsak a döntéshozóknak ad több lehetőséget a megfigyelések elrendelésére, hanem a bizottságnak is arra, hogy utánajárjon, mi történt. „Akkor lennék nyugtalan, ha a magyar kormány nem szerezte volna be ezt a kémszoftvert, mert a mai világban erre szükség van. Önmagában azért nem érdemes bírálni a kormányt, mert vettek egy ilyen programot. Az más kérdés, hogy pontosan mire használták, de ezt ma még megnyugtató módon nem tudjuk. De ennek a megismerése nem maradhat el” – figyelmeztet az egykori szakpolitikus. Az eddigi sajtóinformációk és nyilatkozatok alapján állítólag oknyomozó újságírók és ellenzéki politikusok megfigyelésére használták a Pegasust, ám úgy látja, ezt egyelőre bizonyítékokkal nem támasztották alá.

„Együgyű kérdésre csak együgyű válasz lesz majd. Az egyik legfontosabb tapasztalatom, hogy a szakszolgálatok csak azt a nemzetbiztonsági szakpolitikust segítik – legyen az kormánypárti vagy ellenzéki –, akiről tudják, hogy kikért minden dokumentumot, utánajárt, aminek lehet, mindent elolvasott. Neki segíteni fognak, hogy feltegye a jó kérdéseket” – bizakodik Tóth, aki az eddigi nyilatkozatokból azt szűrte le, hogy a megfigyelési ügyben megszólaló politikusok többsége még nem olvasott el minden szükséges dokumentumot. „Remélem, legalább tettek rá kísérletet, és kérték az anyagok kiadását.”

Ha van ilyen szándékuk, akkor komoly anyagra számíthatnak: Tóth szerint lehet az akár ötezer oldal is, de ezt a munkát nem lehet megspórolni. Úgy véli, hamarabb mennek el a kormánypárti képviselők is a nemzetbiztonsági bizottság ülésére, ha látják, hogy az ellenzékiek sok dokumentumot átnéztek, és valós kérdéseik vannak. Ráadásul ebben az esetben nem tudhatják, mit ismernek és mit nem a szemben ülő ellenzéki bizottsági tagok. „Egy formálisan létrejövő nemzetbiztonsági bizottsági ülés – érdemi adatok és konkrét kérdések nélkül – nem visz semerre” – hangsúlyozza. Végül Demeter Ervin korábbi példájára emlékeztet: Demeter ellenzéki politikusként és a nemzetbiztonsági bizottság tagjaként addig követelt dokumentumokat a szolgálatoktól, míg ki nem adták neki. Ezt követendő példának tartja a jelenlegi bizottsági tagok számára.

Stummer János azt mondta, a bizottságba delegált ellenzéki parlamenti képviselők teljes körű vizsgálatot akarnak, ehhez pedig minden szükséges anyagot, feljegyzést, dokumentumot kikérnek. „Dolgozunk és mindent elolvasunk, hogy tisztán lássunk” – hangsúlyozta lapunknak a bizottság jobbikos elnöke.

Gulyás József szerint az ellenzéki politikusoknak akkor is napirenden kell tartani az ügyet folyamatos kezdeményezésekkel, akár parlamenten kívüli vizsgálóbizottság felállításával, ha a kormánypártok obstruálnak a parlament nemzetbiztonsági bizottságában, és ellehetetlenítik a nemzetbiztonsági szolgálatok jogállami kontrollját. Szükséges tisztázni, járt-e a Pegasus és más kémszoftverbeszerzések ügye a nemzetbiztonsági bizottság előtt, és ha igen, mikor és milyen előterjesztéssel. Egy ilyen beszerzést ugyanis a bizottság elé kell vinni. Gulyás rossz előjelnek tekinti, ha az ellenzéki bizottsági tagok arra sem emlékeznek, hogy az elmúlt években mire bólintottak rá.

„Azért nem lehet ezt az ügyet Watergate-botránynak nevezni, mert – szemben az Egyesült Államokkal – rövid távon nem látok esélyt arra, hogy az ügy súlyához mérten arányos következménye lenne a dolognak, vagyis kormányzati szinten bárki belebukjon. De jelezni szeretném, hogy amikor a romagyilkosság ügyében elégedetlen volt a nemzetbiztonsági bizottság a Nemzetbiztonsági Hivatal belső vizsgálati jelentésével, akkor ténymegállapító bizottságot hoztunk létre, amelynek jogosultsága volt szinte mindenbe belenézni. Így a lehallgatások elindítási, jóváhagyási folyamatába, jegyzőkönyvekbe, a belső utasításokba, és meghallgatásokat kezdeményeztünk a legalsó szolgálati szinttől a miniszterekig. Akkor ez ott előrevitte az ügyet” – emlékeztet Gulyás. Most ilyesmire – a fideszes obstrukció miatt – nyilván nem lesz lehetőség. Így viszont azt a kérdést kell feltenni, van-e értelme annak, hogy az ellenzék asszisztáljon a látszathoz, vagy­is úgy csináljon, mintha működne a hazai titkosszolgálatok felett a törvényességi kontroll. „Ezt állította Varga Judit, Gulyás Gergely és Pintér Sándor, de ezt nem kellene alátámasztani látszattevékenységgel” – figyelmeztet Gulyás.

 

Nehéz körülmények

Gulyás kitért arra a nyugtalanító összefüggésre is, hogy a kémszoftver beszerzése és működtetése több milliárd forintot emészthetett fel. Szerinte „alsó hangon 4,5–5 milliárd forintról beszélünk”. Eközben például a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat éves költségvetése közel 15 milliárd forint, vagyis ebbe ez az extra költség nem fér bele. Sajnos nem ismert, hogy az Állami Számvevőszék milyen alapossággal folytat törvényességi ellenőrzést a szolgálatok gazdálkodásáról, de Gulyás szerint itt is volna keresnivaló. „Nem vagyok naiv, tudom, hogy a titkosszolgálatok fedőcégekkel is dolgoznak, ám teljeskörűen nem vonhatják ki magukat a törvényességi kontroll alól. Mivel bizottsági ülést ebben a tárgykörben kormánypárti obstrukció miatt nem tartanak, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke több formális, válaszokat kikényszerítő kezdeményezéssel is élhet. Nem kell hozzá különleges bátorság, hogy tegye a dolgát.”

„Aki azért bírálja a nemzetbiztonsági bizottság ellenzéki képviselőit, mert állítólag nem tudják, hogy az izraeli kémszoftver közbeszerzése szerepelt-e a bizottság ülésén, az tév­úton jár” – mondta Stummer János, hozzátéve, hogy egyrészt a kormány máig nem ismerte el, volt-e ilyen beszerzés, másrészt a bizottság elé kerülő előterjesztések az esetek többségében nehezen beazonosíthatók. „Sokan emlékezhetnek még a Puskás Arénába tervezett alagút ügyére. Ebben az esetben volt egy nyúlfarknyi előterjesztés, amiből semmi nem derült ki, majd amikor a bizottsági ülésen szóba került ez a téma, akkor a kormánypárti képviselők sem voltak hajlandók semmit elárulni. Egyáltalán nem volt világos, miről szól az előterjesztés. Ekkor borítottam ki a bilit, és mondtam azt, hogy így nem lehet ügyeket intézni. Országos hír lett belőle” – idézte fel Stummer. Szerinte ezért szükséges egy mindenre kiterjedő vizsgálat, és ezért lenne fontos ebben az ügyben is ténymegállapító bizottság létrehozása.

A parlamenti bizottság mellett az alapvető jogok biztosának és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnak (NAIH) lehet még ellenőrzési joga az ügy felett, de mint Remport Ádám megjegyezte, a NAIH-nak és az ombudsmannak csak nagyon sok megkötéssel van hozzáférése a nemzetbiztonsági szolgálatok irataihoz. „Ha a technológiát vagy az együttműködő személy azonosságát lehet megállapítani az iratokból, nem is nézhetnek bele, és hogy van-e ilyen információ, azt a szolgálatok maguk döntik el. Ilyenkor a NAIH és az ombudsman legfeljebb az adott szolgálatot irányító miniszterhez fordulhat, hogy vizsgálja ezt felül, vagyis éppen ahhoz, aki lehet, hogy saját maga rendelte el a megfigyelést” – teszi hozzá. Szerinte ideális esetben bármilyen megfigyelés engedélyezését bírói engedélyhez kellene kötni, illetve kellene egy olyan szerv, amely folyamatában is képes ellenőrizni a szolgálatok tevékenységét. Itt is elsősorban a bíróság bevonása lehet indokolt, de az ellenőrzés adott esetben elképzelhető máshogyan is: akár parlamenti bizottság, akár egy külön erre létrehozott független szerv formájában.

Jelenleg viszont a helyzet az, hogy még a nemzetbiztonsági bizottság sem tudott összeülni, Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos pedig csak a kéthetes szabadsága után hajlandó foglalkozni az üggyel. Kozma Ákos alapjogi ombudsmant is megkérdeztük arról, hogy fogják-e vizsgálni a megfigyelések jogosságát, és hogy felvet-e alapjogi aggályt az újságírók, közéleti szereplők megfigyelése. Kozma sajtófőnöke útján azt közölte, hogy az érintett személyek személyes adatainak védelmét a NAIH látja el, a parlamenti ellenőrzést pedig a nemzetbiztonsági bizottság, „vagyis ezt a feladatot a törvényhozás nem az alapvető jogok biztosa hatáskörébe utalta”.

>> A lapszám tartalomjegyzékéhez ide kattintva juthat el. >>