A Pegasus-botrány és az Orbán-kormány

Besurranók

Egymásra mutogatnak, titkolóznak, terelnek a kor­mány­tagok a Pegasus-botrányról. Fogunk-e valaha tisztán látni abban, hogy bevetették-e a Pegasust magyar állampolgárok, politikusok, közéleti személyiségek, újságírók ellen?

Egy nemzetközi újságírócsapat tárta fel, hogy az NSO izraeli cég Pegasus nevű kémszoftverével figyeltek meg többek között magyar újságírókat, közéleti személyiségeket, ügy­védeket, politikusokat. Sajtóhírek szerint a szoftvert Magyarország az akkori izraeli miniszterelnök, Benjámin Netanjahu 2017-es látogatása után szerezhette meg, s a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok a Direkt36 információi szerint 2018-tól kezdték használni a Pegasust.

„A rendszerváltás óta nem volt ilyen jelentőségű titkosszolgálati-kormányzati botrány. Az eddig rendelkezésre álló információk szerint a kormány bel- és hatalompolitikai célok miatt figyeltetett meg és hallgattatott le többek között politikusokat, újságírókat, ügyvédeket. Az ismertté vált célszemélyek esetében csak kreáltan merülhet fel nemzetbiztonsággal vagy terrorelhárítással összefüggő kockázat” – mondta a Magyar Narancsnak Gulyás József volt SZDSZ-es parlamenti képviselő, aki hét éven át volt tagja az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának, és 2009 őszén a romagyilkosságok nemzetbiztonsági vonatkozásait vizsgáló bizottság vezetőjeként is tevékenykedett. (Lásd: „Erre nincs felmentés”, Magyar Narancs, 2013. szeptember 26.) Meglátása szerint a kiszemelt megfigyeltek legérzékenyebb adataihoz is hozzáfértek a szolgálatok, mert a Pegasus nemcsak lehallgathatóvá teszi a telefonokat, de a kémszoftver működtetői számára láthatóvá a személyes levelezéseket, az összes csatolt dokumentumot, fájlt, mappát, képanyagot is. Gulyás szerint a nyilvánosságra került nevek kapcsán nem igazolható, hogy miért kerültek a célkeresztbe, hiszen esetükben nyilvánvalóan fel sem merülhet terrorfenyegetésben vagy bűnszervezetben való érintettség, márpedig az izraeli cég által hirdetett, és állítása szerint szerződésbe foglalt kikötések csak ilyen célra engedik bevetni a terméket. Nem tudható az sem, hogy a feltört telefonokból kinyert adatokat kik és mire használták.

 

Ki adta az engedélyt?

De kik vethették be itthon a szoftvert? Magyarországon törvény szerint jelenleg összesen négy úgynevezett polgári nemzetbiztonsági szolgálat működik: a Szijjártó Péter külügy­miniszter által felügyelt, és a külföldre vonatkozó, külföldi eredetű információkkal és tevékenységekkel foglalkozó Információs Hivatal (IH); a Pintér Sándor belügyminiszter felügyelte, belföldi tevékenységet folytató Alkotmányvédelmi Hivatal (AH); a szintén Pintér alá tartozó Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NSZ), amely szolgáltatást végez más szervek számára, és biztosítja a szükséges különleges technikai eszközöket és anyagokat; valamint a Magyarország nemzetbiztonsági, bűnügyi és terrorfenyegetettségi helyzetét elemző, szintén a belügyminiszter felügyelte Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK). A nemzetbiztonsági szolgálatokra vonatkozó törvény nem pontosítja, hogy a szükséges technikai rendszereket és eszközöket kinek kell beszerezni, de titkos információgyűjtést a TIBEK-en kívül mindegyik folytathat. Czukor József, Orbán Viktor biztonsági és külpolitikai tanácsadója, aki 2018 februárjában személyesen tárgyalt Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, a sajtóhírek szerint kulcsszereplő lehetett a Pegasus szoftver beszerzésében, és 2018 októberétől két évig az IH vezetőjeként tevékenykedett.

Tóth Károly volt MSZP-s országgyűlési képviselő négy cikluson keresztül volt a törvényhozás nemzetbiztonsági bizottságának tagja, és valamennyi kényes ügy (olajügyek, brókerbotrány stb.) vizsgálóbizottságában is benne volt (lásd: „Nem arra szerződtem, hogy szeressenek”, Magyar Narancs, 2010. május 20.). Az ő eddigi tapasztalatai alapján a megfigyeléseknek több megrendelője lehetett, de csak az igazságügyi miniszter vagy a bíróság adhatta ki rá az engedélyt (erre később még visszatérünk). A végrehajtást szerinte egyértelműen a technikai eszközök beszerzéséért és működtetéséért felelős NSZ végezhette, ez ugyanis a protokoll.

„A technikai lebonyolítást a szakszolgálat csinálja, az építi be a lehallgatóberendezéseket, töri fel a zárakat, és belföldön az AH, külföldön az IH rendelheti meg ezeket” – mondja Kőszeg Ferenc volt SZDSZ-es képviselő, 1990 és 1998 között a nemzetbiztonsági bizottság tagja, 1995 és 1998 között alelnöke, aki részt vett az 1995-ös nemzetbiztonsági törvény előkészítésében is. Az eddigi információk alapján úgy látja, az izraeli cég akár a távolból is telepíthette a szoftvert, és elvégezhette ezeket a lehallgatásokat a magyar megrendelő igényei szerint – a titkos eszközök alkalmazásának ilyen kiszervezése viszont még aggályosabb lenne nemzetbiztonsági szempontból.

„Jogilag olyan széles keretek között van meghatározva a feladatkörük, hogy ez a megfigyelés belefér akár az IH, akár az AH feladatkörébe is” – mondja Remport Ádám, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) Magánszféraprojektjének jogi munkatársa. Ez alapján a kormányból Pintér és Szijjártó rendelkezhetne a legtöbb információval az ügyről, Szijjártó azonban azt állította, hogy az IH vezetőjének tájékoztatása szerint ebben az ügyben nem folytattak együttműködést sem az izraeli, sem más szolgálatokkal, a szóban forgó szoftvert nem használják, és arra vonatkozó megállapodást sem kötöttek.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk