Hat csúcsintézmény szabályozná a kulturális intézményeket egy törvénytervezet szerint – számolt be a Telex. Az elmúlt hetekben már több portálon – például a Qubiton – keresztül szivárogtak ki információk arról, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztériumban készülnek valamire. Azt már eddig is lehetett tudni, hogy a tervezett átfogó kulturális törvény célja a központosítás és egységesítés, valamint a vármegyei hatókörű városi intézmények egy-egy csúcsszervezet alá kerülhetnek a jövőben.
Csák János miniszter az Indexnek azt mondta, a szabályozás „a működési feltételeket egyszerűsíti. Egységesít és transzparenssé teszi a folyamatokat. Három követelmény van: milyen elvárásoknak kell megfelelnie infrastrukturálisan, módszertanilag és személyileg egy-egy intézménynek; milyen folyamatos képzésben kell részesülniük az ott lévőknek; és milyen módon választódnak ki az intézmények vezetői.”
A Telex szerint a kultúra központosításának legkézzelfoghatóbb része az anyagban, hogy az állami és/vagy önkormányzati tulajdonban lévő intézményeknek és szervezeteknek egy felettük álló szervnél is lesz egy jóváhagyási körük. A múzeumoknak, kulturális intézményeknek vagy színházaknak eddig is le kellett adniuk a beszámolójukat és az üzleti tervüket a fenntartójuknak, de az új terv szerint azokra még meg kell érkeznie egy bólintásnak a
- a városi múzeumoknál a Nemzeti Múzeumtól;
- a városi könyvtáraknál az Országos Széchényi Könyvtártól;
- a városi színházaknál a Nemzeti Színháztól;
- a városi táncszervezeteknél a Nemzeti Táncszínháztól;
- a városi komolyzenei szervezetnél a Nemzeti Filmharmonikus Zenekartól;
- alkotóművész szervezetnél a Petőfi Kulturális Ügynökségtől.
Ezeknek a csúcsszervezeteknek a stratégiai és üzleti tervet, beszámolót és a fejlesztési feladatokat is le kell adniuk a fenti intézményeknek. A lap megjegyzi, jelenlegi formájában ez a törvénytervezet azt mondja ki, hogyha tegyük fel, a Nemzeti Színház javítana valamit az egyik városi színház tervében, azt az intézménynek el kell fogadnia. Már ha továbbra is állami forrásokhoz jutna, ami egy városi színház esetében elengedhetetlen a fennmaradáshoz.
Az anyagokat február 15-ig kellene leadniuk az intézményeknek, ami nemcsak plusz adminisztrációs terhet rak az intézmények dolgozóira, de sok helyen életszerűtlen, a gazdasági társaságként működő intézmények esetében pedig egyenesen lehetetlen, hogy ezek a beszámolók, tervek már februárban elkészüljenek.
A tervezet része a Nemzeti Könyvkultúra Kuratórium létrehozása, amely szintén a minisztérium iránt teljesen lojális szervezet lenne, hiszen az elnöke maga a miniszter lenne, a tagjait pedig a miniszter nevezné ki. A tanácsadó testületként működő szerv azt felügyelné, hogy „minőségi, értékalapú” könyvek kerüljenek minden ötezer fő alatti település könyvtáraiba. Vagy ahogy a szöveg nevezi a kisebb települések művelődési házait: a közösségi terekbe.
Ezt a kuratóriumot egy későbbi kormányrendelet szabályozná, így sokat még nem lehet tudni erről a testületről. De a lap egyik forrása úgy fogalmazott, nem nehéz benne azt a szándékot feltételezni, hogy ezeken a településeken a mezei látogató ne ütközhessen bele, mondjuk, a Meseország mindenkié kötetbe, vagy a kormány kultúrpolitikájával kritikus szerző művébe.
A témával a Magyar Narancs is foglalkozott a közelmúltban.
