"A te mispóhéd (családod, pereputtyod, jiddis - a szerk.), az szokott hazudni" - mondotta a Filozófiai Kutatóintézet december 21-i évzáró buliján az egyik kolléga a másiknak. A másik kolléga Gábor György, az intézet akkori igazgatóhelyettese volt. A szolid iszogatás során, melynek apropóját az év vége mellett Vajda Mihálynak az intézet éléről történő távozása adta, az egyik korábbi igazgató teljesítményéről indult heves vita. Gábor megvédte a volt igazgatót, és visszautasította a fiatalabb, már kapatos kolléga vádjait azzal, hogy ne hazudjon, mire az a fenti módon reagált. A szoba gazdája erre kikergette a férfit azzal, hogy ebben a szobában így senki nem beszél. "Ha kicsit iszik, minősíthetetlen" - mondta az egyik, az esetnél jelen lévő idősebb tag. "Nem antiszemita, csak hülye volt" - mondta egy másik, a fiatal kollégát jól ismerő tudós.
"A kifejezés szerencsétlen, mert alapot ad arra, hogy rosszindulatúan antiszemita megnyilvánulásként értelmezzék, bár én nem annak szántam. Ugyanakkor mindezt belátva, másnap teljes defenzívában levelet írtam Gábor Györgynek, aki úgy nyilatkozott: ha a következő intézeti összejövetelen bocsánatot kérek, akkor az ügyet lezártnak tekinti. A január negyediki értekezleten a következőképpen fogalmaztam: 'A karácsonyi összejövetelen helytelenül viselkedtem. Mindenkitől bocsánatot kérek, akit megbántottam'" - mondta a Narancsnak a fiatal kolléga.
Gábor György ugyanakkor úgy ítélte, ez nem volt bocsánatkérés, ezért a volt igazgatóhelyettes az MTA tudományetikai bizottságához fordult. "Az intézeten kívül mindenki azt mond, amit akar. Ám az MTA kutatóhálózatának közpénzből fenntartott intézetében ilyesmi nem tűrhető el" - vélte.
Tettek rájuk
A Filozófiai Kutatóintézet igazgatóválasztása körüli, tavaly november óta zajló vitáknak azonban nem ez volt az egyetlen érzelmileg túlfűtött pontja. Egy tévéműsorban az egyik tiszteletre méltó közszereplő például váratlanul egy fehér lapot lobogtatott meg, amivel az új igazgató, Boros János ügynökmúltjára célozgatott (aláírt, de visszavonta), és téma volt a korábbi igazgató, Nyíri Kristóf munkásőrsége is. De kezdjük az elején.
Az Akadémia eme intézetét másfél éve a részben Németországban élő Vajda Mihály vezette megbízott igazgatóként. 'sz elején az MTA elnöke Almási Miklós vezetésével egy search committee-t kért föl, hogy tegyen javaslatot olyan személyekre, akik alkalmasak lehetnek az intézet vezetésére. A bizottság több jelöltből a pécsi egyetem filozófia tanszékének vezetőjét, Boros Jánost tartotta a legalkalmasabbnak. Az MTA eseti bizottságot állított fel, melynek elnöke a Corvinus Egyetemen tanító, a jobbközép politikai táborhoz sorolt Lánczi András lett. A bizottság több ülés után 5:0 arányban Gábor Györgyöt tartotta alkalmasnak. Szavazott az intézet is: huszonegyen Gábor, négyen Boros mellett.
Ezt követte az ún. II. osztály, az Akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának Szabó Miklós vezette ülése. Itt a filozófusok mellett történészek, pszichológusok és más humán szakmák képviselői ültek, és kettővel többen szavaztak Borosra. Ám Gábor támogatói szerint ekkor történt az első képtelenség: nem olvasták fel Heller Ágnesnek és Kelemen Jánosnak a támogató levelét, valamint egy harmadik akadémikus - telefonon keresztül megüzent - támogatását.
"Titkos szavazás volt, mert jelentős véleményeltérések voltak. Akik jelen vannak az ülésen, és szavazati joggal bírnak, azok szavaznak, és kész. Ha az osztályelnök úgy döntött volna, hogy megszavaztatja az osztállyal, hogy a levélben szavazást elfogadják-e, akkor az ülésre lepecsételt levélben kellett volna elküldeniük a szavazatukat a jelen nem lévőknek. Ezt azonban senki sem kezdeményezte" - mondta a Narancsnak Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese. Gábor támogatói szerint azonban ez a fórum nem is volt releváns, hiszen az intézeti filozófusok többsége, sőt a Gáborral korábban heves vitába keveredett Lánczi András is Gábort támogatta. A "szakma" többségének támogatása után pedig egyértelmű, hogy Gábort kellett volna kinevezni. A II. osztályon belül működő filozófiai bizottság szótöbbséggel szintén Gábort tartotta alkalmasabbnak. Azt, hogy a különféle fórumok miért egyik vagy másik jelöltet támogatták, nem tudtuk rekonstruálni: az ülések jegyzőkönyvei titkosak, ahogy legtöbb esetben a bizottságok tagjait is titoktartási nyilatkozat köti. Arra pedig, hogy laikusként vessük össze Boros és Gábor listáit, nem vállalkoztunk. Boros jó szervező, a nemzetközi szakma legnagyobbjait Pécsre csábította már, nagyobb a külföldi idézettsége. Gábor kilenc, kiemelkedő minőségű könyvet írt, 31 éve dolgozik az intézetben, tudja, mire van szükség - érvelnek a rivális fanklubok.
Sztálin és a törvény
Mindenesetre az utolsó, az elnöknek javaslatot tévő legmagasabb fórum, az Akadémiai Kutatóintézetek Tanácsa (AKT) november 23-i ülése Borost javasolta elnöknek. Ez felügyeli a kutatói munkát, és finanszírozási kérdésekben is dönt. Nonszensz, hogy a túlnyomórészt természettudósokból, biológusokból, kémikusokból álló fórum (van benne zenetudós, történész, de még három kormánytag is) döntött a filozófusok belügyéről - érvelnek Boros ellenzői.
Az ülésen felszólalt az Akadémia elnöke is. Pálinkás József nem ejtette ki ugyan a két jelölt nevét, de azt mondta: a tudományos munka külvilág felé való fölmutatásához szükség van arra, hogy bizonyítani lehessen a tudományos tevékenységet. "Ezt a társadalomtudósoknak is meg kell valósítaniuk" - fogalmazott Pálinkás. Azt is szóvá tette, hogy az eseti bizottság javasolta személy pályázatában "nincs tényleges tudományos adat, csak publicisztika feltüntetve".
Gábor és hívei szerint ezzel Pálinkás durván beavatkozott a döntésbe, kvázi eligazította természettudós társait, hogyan is kell szavazni, akik persze inkább az atomfizikus elnökre, mint a filozófusokra hallgattak. "Lepublicistázta" Gábort, nem említve, hogy több könyvet is írt, és nyomást gyakorolt a jelen lévő tagokra.
Csépe Valéria értetlenül áll az egész előtt. "Nyomásgyakorlás titkos szavazás esetén? A tudós kollégák nincsenek tisztában a vonatkozó szabályokkal. Az igazgatót az elnök nevezi ki, és ő menti föl. Pont. Az elnök az AKT javaslatára dönt, ők pedig Borost javasolták. Boros az MTA doktora, Gábor nem. Boros több nyelven publikál, Gábor nem. Önmagában a két jelölt publikációs listáját érdemes összevetni. Amitől Gábor persze még ragyogó elme."
Csépe szerint az elnök részt vehet és részt is szokott venni az AKT ülésein. Felszólalását befolyásolásnak nevezni képtelenség. Diktatúrát, sztálinizmust emlegetni, amikor a folyamatban mindenki véleményt nyilváníthatott, ugyancsak képtelenség.
Tény, hogy a szakmát nem volt kötelező megkérdezni: a Politikatudományi Intézet szintén nagy port kavart igazgatóválasztása során például erre nem is került sor. Több intézetnél még az eseti bizottság szavazása is elmaradt.
A procedúra során mindkét fél azt vetett be, amit tudott. Nyíri Kristóf, az intézetet 1995-2005 között vezető igazgató például a Népszabadságban egy újabb kérdéssel bővítette a filozófusok vitáját. Nyíri szerint baj van a munkatársak teljesítményével, és nem automatikusan indokolható, hogy az ország felsőoktatási intézményeiben működő több tucat filozófiai tanszék mellett szükség van-e az intézetre.
Elfekvő professzorok
Nyírihez hasonlóan több volt igazgató beszélgetőtársunk is célzott rá, hogy több kollégának nincs meg a nagydoktorija. Egyik beszélgetőtársunk szerint többen úgy vélik, hogy kevés munkával is el lehet lébecolni. A többség keveset publikál, és azt is magyar nyelven teszi. Nyírinek ez volt a baja Gábor Györggyel is: hogy tudniillik még a rendszerváltás előtt publikált utoljára idegen nyelven. Sajnos azonban magát Nyíri professzort is elragadták az érzelmei: még a jelölési folyamat elején fölhívta Gábort, hogy ne induljon a pályázaton, mert a II. osztály úgysem szavazza meg, és így csak az igazgatóhelyettesi állását kockáztatja. A beszélgetést követő sms-eket Gábor egyértelmű zsarolásként értelmezte, és kérte Nyírit, hogy lépjen vissza a szakmai bírálattól, amire fölkérték.
"Nem fenyegettem Gábort, de kétségtelenül hülye voltam, és etikátlan, hogy fölhívtam. Ezért is léptem vissza a referátumtól. Átvitt értelemben érveltem az állásával, hiszen ha valamiért meghiúsul az igazgatóválasztás, az intézet léte kerül veszélybe. Nyilvánvaló volt, hogy mivel Gáborra nemigen hivatkoznak külföldön, a II. osztály el fogja utasítani. A mostani sajtótámadások miatt részben ez is a helyzet" - mondta a Narancsnak Nyíri.
Az ellentábor nemcsak azzal vágott vissza Nyírinek, hogy no lám, végre coming outolt mint Pálinkás fülbesúgója, de előjöttek munkásőrmúltjával is, sőt azt is tudni vélték, hogy kilóra megvette egy mobilcég. A még ezeknél is ízléstelenebb belső levelezések taglalása helyett vessünk egy újabb pillantást az előzményekre.
Tavaly nyáron Pálinkás József levélben fordult Vajda Mihály akkori igazgatóhoz, amelyben - tehát Nyíri sugallatára - a tudományfilozófiai kutatások erősítését szorgalmazta, és létszámcsökkentést javasolt, mégpedig a munkatársak teljesítménye alapján. Az elnök enyhe bírálattal tette szóvá, hogy Vajda Mihály részben Németországban él, ezért szükség van egy állandó helyettesre.
"Én válaszul világossá tettem, hogy az intézmény állományához ne merjen hozzányúlni. A teljesítményeket pedig belülről lehet csak megítélni; nincs olyan, hogy mérhetővé tétel" - érvel Vajda Mihály, aki Pálinkás levelére válaszul elbocsátotta az elnök által javasolt (egyébként nyugdíjas korú) kollégát, majd később Gábor Györgyöt nevezte ki igazgatóhelyettesnek. Az MTA vezetése azért is szorgalmazott változtatásokat, mert a többi intézethez képest szerintük a filozófusok kevesebb bevételt termelnek, kevés pályázatot nyernek. Csépe Valéria szerint ez az egyedüli intézmény, amely a rezsijét és bérét nem gazdálkodja ki magának. Boros támogatói szerint Gábort azért támogatta a többség, mert sokan attól félnek, hogy a Nyíri-boynak tartott pécsi tanszékvezető Boros rendet tenne az intézetben.
"A magyar filozófusszakma nem nagyon színvonalas, befelé forduló, a publikációk a kevésbé nívós külföldi lapokban jelennek meg. Ha például a pszichológusszakmával vetjük össze, a filozófusoké világviszonylatban elmaradottnak mondható" - vélte egy, az eseményeket távolabbról figyelő filozófus forrásunk. ' viccnek nevezte a mostani ádáz vitát, mert másfél éve még Heller és Nyíri egymással vállvetve hozták ki alkalmas intézeti vezetőnek Boros Jánost.
Úgy tudjuk, az akadémiai vezetők nem nézték jó szemmel, hogy Boros, ahelyett, hogy kiegyezett volna Gábor Györggyel, első munkanapján megvált tőle mint helyettesétől. A mostani vitával mindenesetre a filozófusok kihúzták a gyufát az MTA vezetésénél; azt a kissé fenyegető mondatot is hallottuk, hogy a közgyűlés akár meg is szüntetheti az intézetet, ha nem sikerül konszolidálni a belső viszonyokat.
