A természet ismét megviccelte a sorsverte magyarságot: a télre váratlanul tavasz következett, a nép pedig csak ez alkalomra várt, hogy az utcára tódulva végre megmutassa magát a világnak. Azt gondolnánk, a kikelet eljövetelével fokozott termelésre áll be szervezetünk saját vegyi kombinátja is, de ennek egyelőre csekély jelét látni - a magyarság gondolatai továbbra is nagyjából Pandora és Medgyessy Péter körül forognak, ami a fantáziatevékenység módfelett alacsony szintjére utal. Sajnálatos módon e benyomásunkat csupán megerősítették a polgári körök várbéli rendezvényén megtapasztaltak, ráadásul arra is rá kellett jönnünk, milyen nyomasztó bír lenni, amint vagy kéttucatnyi súlyos, regresszíven torzult személyiség mintegy belenyúl egymás aurájába.
Vár, lekvár
Sokan élnek közöttünk, akik számára egy iskolai november 7. az ántivilágból nem csupán homályos emlék, hanem eleven erő és igazodási pont: legalábbis ez jutott eszünkbe, amint a Mátyás-templom melletti, zsúfolásig megtelt placcon hirtelen felharsant az "Utat a zászlónak!" kiáltás Kerényi Imre torkából, s a tömeg utat is engedett az említett tárgynak, mely nem csupán vászon és bot, továbbá Szörényi Leventének, aki szintén nem. Ez csak a felvezető, hiszen a polgári közönség körében méltán népszerű hoppmester sorra a színpadra szólította az ún. nemzeti konzervatív oldal neves celebrity-jelöltjeit, az ez évi ún. Szabadság-díj kandidáltjait. A felvonultak láttán kénytelenek vagyunk belátni, hogy a színes társasági és pletykalapok merítése sajnos nem elég széles, továbbá semmiképpen sem reprezentatív. Kerényi szándékoltan afféle eposzi enumerációt imitált: a kiválasztott szerencsések ábécésorrendben lépnek a színpadra, s foglalják el helyüket. A két saját '56-os (Balázs-Piri László és Wittner Mária) mint alfa és ómega között felvonul mindenki Bayertől Torkos Matildig, s lehetőséget kap egy maximum néhány perces szabadon választott szellemi gyakorlat bemutatására. Rögvest feltűnik, milyen sokan öltöztek Petőfinek (amúgy a delikvensek ilyenkor öntudatlanul szegény, megboldogult Görbe János jelmezét imitálják a Feltámadott a tenger című egykor népszerű, amúgy erősen sematikus történelmi zsánerfilmből), Pilhál György és Szentmihályi Szabó Péter eleven Petőfi-parafrázisa különösen megdöbbentő, de ez semmi ahhoz képest, hogy Pörzse Sándor viszont kábé Bakfark Bálintnak öltözött, amit még kollégái is kiröhögtek. Ebben a közegben kifejezetten üdítő Kiszely Gábor Ernyei Bélát idéző, keresett dekadenciája, továbbá Chrudinák Alajos, aki az idők múltával mind kevésbé hasonlít Kadhafira.
Törő, betörő
A felvonultatott produkciók keretét megszabja a rendezői instrukció: a közönségnek rövid expozé alapján memorizálnia kell, mitől is híres az adott celebrity, a konkrét személyhez mintegy kötődő járulékos információk rögzítéséhez pedig pont megfelelő egy eposzi jelző. Ennek szellemében megismerhettük az embert, aki elűzte Újhelyi Istvánt, plusz lebuktatta Eötvös Pált ("Teller a mi oldalunkon áll!" - jelentette be ugyanő nagy ováció közepette, pedig szegény Ede már nem áll sehol, mivel éppen pihen, six feet under), egy másikat, aki leleplezte a D-209-est, egy harmadikat, akit ahatárról űztek vissza az olájok, a negyediket, aki minden kormánytagra tud egy kínrímet, továbbá a zászlóvivő kislányt, aki kikérte magának, hogy részben rasszista volna (ebben speciel igaza van - olyan ugyanis nincs, hogy egy gatya csak részben szaros), meg az eleddig ismeretlen operaénekest, Kerényi személyes felfedezettjét, aki felülmúlhatatlanul intonálta a "Söjtöri példa" című alkalmi poémát. Számos verset fogadhattunk be, részben deklamált, részben gitárral súlyosbított formában. Az alkalmazott költemények némelyikét témaválasztásuk alapján a "Más dugja a régi babám" típusba sorolnák a folkloristák, ehhez jön még a "Hazám, hazám", továbbá Reményik Sándor kódoltan fajvédő költeménye a vegyes házasság hátrányairól (áttételesen ez is az előző altípusba tartozik). És volt Medgyessy, Kovács, Lampert, Lendvai, Toller, Hiller hihetetlen mennyiségben; ezek után megerősödni látszik ama benyomásunk, hogy számos honfitársunknak recskázás közben is a kormány jár az eszében.
Hitler, szalonna
A produkcióhoz persze publikum is szükségeltetik. A csöves rockfesztiválokat idéző hangulatot erősíti, hogy Kerényi alkalmanként barkát ajándékoz a hallgatóság szemrevalóbb tagjainak, gyakorta szóba elegyedik a szellemnek öltözött, idétlenül vihogó Benkóczy Zoltánnal, utóbbi pedig személyre szóló üzenettel egy-egy üveg bort ad át a fellépőknek (az écát mindehhez az MSZP valamelyik Juhásza szolgáltatta, akinek elszólása szerint Orbán kiengedte a szellemből a palackot). Közben előttünk egy talpig farmerbe öltözött középkorú polgártárs gyermeki örömmel szajkózza a kedvenc lapjaiból memorizált neveket és nyelvi fordulatokat - ám túlbuzgóságában félreérti Sz. Sz. Péter szellemes "Heil Hiller" fordulatát, s váratlanul a Führert kezdi éltetni. A Seszták - Siklósi - Szentmihályi-Szabó hármastól végleg lefáradva (S. Ágnestől például megtudhattuk, hogy fiának tíz éve nap mint nap nekiszegezik a kérdést: hogy tudsz együtt élni a fasiszta anyáddal?) menekülőre fogjuk, a hátunk mögött Tőkéczki éppen viccbe kezd. Reménykedünk, hogy régi kedvencünk, a "Petőfi és a jegesmedve sakkoznak egy jégtáblán" következik (medve: huszár f6, sakk - Petőfi: Szabadság, szerelem, e2 kell nekem), de nem. Már nem érjük meg, amint meglepő szcenikai megoldásként leleplezik és elűzik a kommunizmus szellemét, s azt sem, amint Szörényi Levente - kínos baki után - Bayer Zsoltnak adja a Szabadság-díjat, a végül sikeresen külföldre távozott Döbrentei pedig, csalódást keltve, csak a harmadik. Távoztunkban felmérjük a nemz. konzervatív könyvdílerek kínálatát: Bosnyák Zoltán, Fiala Ferenc, Marschalkó Lajos, a hungarista supergroup mellett sok-sok Wass Albert, más semmi izgalmas. Mellettünk fiatal neogót lány léptet kutyával, a mellére tűzött kokárda pompásan harmonizál a válltáskáján virító pentagrammal.
