Évekkel ezelőtt még sehol nem volt a World Wide Webnek nevezett grafikus felhasználói felület, amikor először bukkantam egyszerre két nővel önfeledten szeretkező kutyát ábrázoló képre a hálózaton. Egy hálózati beszélgetőcsatornán árulta el valaki a lelőhelyet, és az akkori sávszélesség mellett majdnem fél órába került, mire letöltöttem az amerikai szerver valamelyik eldugott alkönyvtárából. Megérte, még a NASA legfrissebb műholdképeinél is izgalmasabb volt. Hamarosan kiderült, hogy számos hálózati fórum foglalkozik a téma legkülönbözőbb aspektusaival. Bizonyos beszélgetőcsatornákon az effajta képek és házilag összebarkácsolt pornónovellák csereberéje zajlik, megint másokon dugni is lehet, persze csak virtuálisan, ami egy karakteres felületen annyit tesz, hogy az ember beírja a terminálablakba angolul (a közönség főleg amerikaiakból áll), hogy exterminátor (tegyük fel, hogy ezt az álnevet használom) rámosolyog angyalkára, és amennyiben ezután az angyalka visszamosolyog üzenet jelenik meg a képernyőn, exterminátor odamegy angyalkához, mélyen a szemébe néz, lassan kigombolja a blúzát, szájával óvatosan ingerelni kezdi angyalka bal mellbimbóját, majd amennyiben a political correctness szellemében minden lépése után beleegyezésre utaló reakció (például angyalka rózsaszín nyelvecskéjével hosszan végigszánt exterminátor izzadó hónalján stb.) érkezik, végül exterminátor letépi angyalka selyembugyiját, és harciasan meredező szerszámával mélyen beléhatol. Az azonos csatornán figyelő többiek ilyenkor biztatásuknak adnak hangot, vagy maguk is akcióba lépnek, optimális esetben sok résztvevős, vad és gátlástalan virtuális orgia alakul ki. Ennek a játéknak aztán megvan a hetero, homo, pedofil, gerontofil, nekrofil és bestiális változata is, bár a dolognak felesleges túlzott jelentőséget tulajdonítani, hiszen a részt vevő nők, gyermekek, kutyák és földönkívüliek túlnyomó többsége középosztálybeli fehér férfi az Egyesült Államokból, aki a kikapcsolódásnak ezt a bizarr formáját választja munkaidő előtt, alatt és után.
Aztán megjelent a World Wide Web, és a pornográfia sokkal kevésbé kreatív formái tűntek fel az Interneten. Online pornóújságokról van szó, jobb esetben exkluzív, rosszabb esetben innen-onnan összelopkodott képekkel, nem jobb és nem rosszabb, mint egy hasonló kiadvány papíron. Az ilyen területek általában csak jelszóval érhetők el, a jelszavakért pedig fizetni kell, a februárban életbe lépett új amerikai médiatörvény mégis megpróbálta betiltani az egészet a hálózaton böngésző gyermekek védelmében. A Communications Decency Act (kb. illetlenségi törvény) azonban alkotmányellenesnek bizonyult, azóta két bíróság is kimondta, hogy sérti az amerikai alkotmány szólásszabadság védelmét szolgáló cikkelyeit. A gyermekek védelmének az Interneten különben is jóval hatékonyabb módszerei vannak, mint a hagyományos pornóújságokat burkoló celofán az újságosstandokon. A legtöbb online pornókiadvány ugyanis a saját érdekében ellenőrzi, hogy csak felnőttek férhessenek hozzá az inkriminált szöveges, kép-, hang- és mozgóképállományokhoz, az adult check történhet a fizetőeszközként szereplő hitelkártya tulajdonosának leellenőrzésével is. Az aggódó szülők erre a célra szolgáló programok segítségével (például a SurfWatch) egyszerűen le is tilthatnak bizonyos területeket csemetéik elől, és az Interneten érdekelt nagy cégek kidolgoztak egy, a korhatáros filmekhez hasonló tartalomosztályozó rendszert, amely technikailag teszi lehetetlenné, hogy kiskorúak rossz társaságba keveredjenek a kibernetikus térben.
- exterminátor -
