Mi van a Cseh Katalinnal szemben indított lejárató kampány mögött?

Sárból vádat építeni

Belpol

A „Cseh Katalin-ügy” volt a Fidesz válasza a Pegasus-botrányra. A kormánypárti média több mint két hónapja futtatja a sztorit, és több hatóság is vizsgálódik a momentumos politikus korábbi nyomdaipari cége körül. A vádak mögé néztünk.

Trükkösen benyújtott pályázatokkal 4,8 milliárd forint uniós támogatást zsebeltek be a Cseh Katalin momentumos EP-képviselőhöz köthető nyomdaipari cégek – nagyjából ez a veleje a kormánypárti sajtóban nyár közepe óta változó intenzitással futó lejárató kampánynak. A korábban Cseh Katalin által vezetett Pannónia Nyomda Kft. uniós pályázatai miatt Deutsch Tamás az EU csalás elleni hivatalához, az OLAF-hoz fordult, Budai Gyula a NAV-nál tett feljelentést, de vizsgálódik a Gazdasági Versenyhivatal és a Közbeszerzési Hatóság is. Cseh abszurdnak nevezte a vádakat, jogi lépéseket helyezett kilátásba, azonban részletekbe menően mindeddig nem reagált az őt támadó cikkekre. A Narancs Cseh Katalinnal és cége őt követő ügyvezetőjével is beszélt, emellett nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokból és egyéb hivatalos forrásokból próbáltuk feltárni a valós helyzetet.

Három rövid videóval kezdődött minden: ezeken egy Anonymus-álarcos alak arról beszél, hogy „egy kétszínű politikus 4,5 milliárd forint uniós támogatást vett fel saját és haveri cégein keresztül”. A videókat a bennfentes.net YouTube-csatornája tette közzé, az elsőt július 18-án, ugyanazon a napon, amikor a Direkt36 és a Telex együttműködésében megjelent a Pegasus-botrány magyarországi szálát bemutató cikk. A bennfentes.net „jött rá” arra is, hogy Cseh Katalin lehet az érintett politikus, és a hozzá köthető cégeknél landolt uniós pénzek összegét rögtön fel is emelték 4,8 milliárd forintra.

Ha korábban nem hallott a bennfentes.net-ről, nem önnél van a hiba: a portál kiadóját május 31-én, másfél hónappal a Cseh Katalin-ügy kirobbantása előtt jegyezték be. A cég ügyvezető-tulajdonosa és a honlap főszerkesztője Pósa Károly vajdasági képzőművész, író és blogger, aki 2016-ban stílszerűen egy álhírrel került be a mainstream médiába, miután a blogján arról írt, hogy titokzatos alagutat találtak Magyarkanizsa alatt. A hoaxot az Index is átvette, Pósa később azzal magyarázta az írást, hogy csak rá akart mutatni, mennyire felszínesen olvassuk a híreket. A bennfentes.net cikkei Pósa publicisztikáit leszámítva szerző nélkül jelennek meg, impresszumában Pósán kívül más nem szerepel, a nyilvános cégadatok szerint a kiadó egy főt foglalkoztat. Lapzártánkkor a bennfentes.net nem volt megtalálható a magyar médiahatóság sajtótermékekről vezetett hivatalos nyilvántartásában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.