Mi van a Cseh Katalinnal szemben indított lejárató kampány mögött?

Sárból vádat építeni

Belpol

A „Cseh Katalin-ügy” volt a Fidesz válasza a Pegasus-botrányra. A kormánypárti média több mint két hónapja futtatja a sztorit, és több hatóság is vizsgálódik a momentumos politikus korábbi nyomdaipari cége körül. A vádak mögé néztünk.

Trükkösen benyújtott pályázatokkal 4,8 milliárd forint uniós támogatást zsebeltek be a Cseh Katalin momentumos EP-képviselőhöz köthető nyomdaipari cégek – nagyjából ez a veleje a kormánypárti sajtóban nyár közepe óta változó intenzitással futó lejárató kampánynak. A korábban Cseh Katalin által vezetett Pannónia Nyomda Kft. uniós pályázatai miatt Deutsch Tamás az EU csalás elleni hivatalához, az OLAF-hoz fordult, Budai Gyula a NAV-nál tett feljelentést, de vizsgálódik a Gazdasági Versenyhivatal és a Közbeszerzési Hatóság is. Cseh abszurdnak nevezte a vádakat, jogi lépéseket helyezett kilátásba, azonban részletekbe menően mindeddig nem reagált az őt támadó cikkekre. A Narancs Cseh Katalinnal és cége őt követő ügyvezetőjével is beszélt, emellett nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokból és egyéb hivatalos forrásokból próbáltuk feltárni a valós helyzetet.

Három rövid videóval kezdődött minden: ezeken egy Anonymus-álarcos alak arról beszél, hogy „egy kétszínű politikus 4,5 milliárd forint uniós támogatást vett fel saját és haveri cégein keresztül”. A videókat a bennfentes.net YouTube-csatornája tette közzé, az elsőt július 18-án, ugyanazon a napon, amikor a Direkt36 és a Telex együttműködésében megjelent a Pegasus-botrány magyarországi szálát bemutató cikk. A bennfentes.net „jött rá” arra is, hogy Cseh Katalin lehet az érintett politikus, és a hozzá köthető cégeknél landolt uniós pénzek összegét rögtön fel is emelték 4,8 milliárd forintra.

Ha korábban nem hallott a bennfentes.net-ről, nem önnél van a hiba: a portál kiadóját május 31-én, másfél hónappal a Cseh Katalin-ügy kirobbantása előtt jegyezték be. A cég ügyvezető-tulajdonosa és a honlap főszerkesztője Pósa Károly vajdasági képzőművész, író és blogger, aki 2016-ban stílszerűen egy álhírrel került be a mainstream médiába, miután a blogján arról írt, hogy titokzatos alagutat találtak Magyarkanizsa alatt. A hoaxot az Index is átvette, Pósa később azzal magyarázta az írást, hogy csak rá akart mutatni, mennyire felszínesen olvassuk a híreket. A bennfentes.net cikkei Pósa publicisztikáit leszámítva szerző nélkül jelennek meg, impresszumában Pósán kívül más nem szerepel, a nyilvános cégadatok szerint a kiadó egy főt foglalkoztat. Lapzártánkkor a bennfentes.net nem volt megtalálható a magyar médiahatóság sajtótermékekről vezetett hivatalos nyilvántartásában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.