Se látói, se tudói

Hiába ígérte, hogy ha megállapítják a bánya felelős­ségét, akkor maga jelentkezik a károsultaknál a peren kívüli megegyezésért, ezt mégsem tette meg a recski andezitbánya tulajdonosa. Az ügyben eljáró hatóságok „nem relevánsnak” minősítették az „érintetti kört”. A nyáron lezúdult sárlavina károsultjainak jogi képviselője nem lát más megoldást, mint a kártérítési perek megindítását.

Miniatűr házikók sorakoznak a kiharapott hegy tövében. Nem magas a hegy, de a házakhoz képest hatalmasnak tűnik. Hosszú, girbegurba a recski Hunyadi utca, a bányához közeledve egyre kisebbek, egyre leharcoltabbak a házak. Egy ponton eltűnik az aszfalt is; minden sáros, eső után vagyunk.

A június 8-i sárlavina károsultjainak kis köre fogad. „Az a baj, hogy sok szálon fut ez a történet, de igazából sehová sem tart az ügyünk. Mindenki csak ígérget, csúsztat, variálgat” – mondja Farkas Dezső, a környék rangidős cigány embere. Az ő házukat nem érte el a hegyről lezúduló sár, viszont a lányáékét, Farkas Krisztináékét igen. A hegyoldal jelenlegi állapota miatt azonban nem biztos, hogy Farkas Dezsőék egyszer s mindenkorra megúszták. „Nézze, ezt ma fotóztam a Coop mellől. Ez az a rész a hegyoldalon, ami a nyáron leszakadt, itt jobbra tőle pedig ugyanolyan vízmosásokat láthat, mint amilyenek az omlás előtt voltak” – mutatja a telefonján Farkas Krisztina.

Az érintettek közül Krisztinának lett elege a leghamarabb a bánya és a hatóságok tétlenkedéséből és abból, ahogyan a károsultakat kezelik. Pontosabban: nem kezelik. A soron Krisztina háza tűnik a legjobb állapotúnak – leszámítva, hogy a falán, ablakközépig, 170 centi magasan még mindig látszik a nyoma a hegyről közvetlenül mögöttük lezúduló és az utcában szétömlő sárnak. Krisztina nem várt sem a bánya kártalanítására, sem az állam beígérte segítségre, de a falu polgármesterére sem, hanem ügyvédet keresett. Magyar Györgyöt ajánlották neki, mert az ő irodája képviselte, sikerrel, a 2010-es vörösiszap-katasztrófa és a 2019-ben tragikusan járt Hableány áldozatait is.

„Nem a házunk, hanem az egész életünk értékét kellene felbecsülni!” – fakad ki Krisztina élettársa, László. Azt mondja, a négyéves nevelt lányukkal egy közeli romos házba kellett ­átköltözniük, amelyre azonnal ráköltöttek ­háromszázezret, hogy valamennyire lakható ­legyen. A legtöbben visszaköltöztek már a rokonoktól, ismerősöktől a sár mosta házukba; volt, ahová be is törtek, már csak ezért sem volt ajánlatos tovább üresen hagyni – miközben nem biztosak benne, hogy a környék valaha is alkalmas lesz emberi lakhatásra.

Személyre szabott

A kormány határozata alapján az MR Lakásalap Nonprofit Kft. feladata lett a károsodott lakóingatlanok helyzetének rendezése, az érintettek lakhatásának megoldása. Sass Gyula ­Levente, a cég kommunikációért felelős vezetője a Magyar Narancsnak azt emelte ki, hogy a Lakásalap segítséget nyújt az ingatlanok értékesítésében oly módon, hogy a településen vagy a térségben értékbeszámítással megvásárolható vagy bérelhető csereingatlant ajánl fel a portfóliójából. A nem engedélyezett épületek esetén (mert ilyen is van) bérelhető ingatlant ajánlanak fel.

A Lakásalap jelenleg felértékeli a házakat és felméri, hogy ki fogadja el a cserelakást. Az esetleges árkülönbözetet, kamatmentes hitel formájában, az érintetteknek kell fizetniük. „A polgármester szerint jó, ha ez hárommilliót megér” – mutat László a házukra.