Boldogok a József Attilá-sok

  • Becker András
  • 2012. április 20.

Belpol

Az oktatási bizottság nem támogatta a József Attila Gimnázium oktatóját az igazgatói székre kiírt pályázaton, a tanárok akcióba lendültek, a képviselő-testület a számukra kedvező döntést hozta. Mindez három nap alatt. Helyszíni riport az utolsó epizódról.

Tegnap délután döntött az újbudai képviselő-testület a József Attila Gimnázium augusztusban üresedő igazgatói állásáról. Két pályázó volt, az iskola emblematikus oktatója és igazgatóhelyettese, Juhász András, és egy „külsős”, Szabó Orsolya. Az iskola Juhász Andrást támogatta, Szabó Orsolya mindössze a diákönkormányzattól kapott két szavazatot, pályázatát a nevelőtestület szakmai hiányosságokra hivatkozva elutasította. Juhász pályázatát még az önkormányzat által felkért oktatási szakértő is 96 százalékosra minősítette. A képviselő-testületi ülésnek mégis nagy volt a tétje. Az oktatási bizottság ugyanis két nappal korábban meghozott döntésével nem támogatta Juhászt (mellesleg Szabót sem). Szabó pályázata 2 nem és 6 tartózkodó szavazatot kapott, Juhász Andrásé pedig 2 igent és 6 tartózkodást – az oktatási bizottság fideszes, KDNP-s és jobbikos képviselői tartózkodtak. Egyetlen képviselő sem indokolta döntését, nem adott magyarázatot arra, hogy számára szakmailag miért nem elfogadható Juhász András pályázata. Ezért a nevelőtestület tegnap közleményt adott ki, hogy részt vesznek a mai ülésen. Ezzel az előzménnyel, a tanárok karával és az intézményvezetők meghallgatásával futottak neki a képviselők ennek a napirendi pontnak. A narancs.hu is ott volt. (A korábbi eseményekről szóló cikkünket lásd itt.)

Először egy másik oktatási intézmény, egy óvoda egyik jelöltjét hallgatják meg. Ő elég szerencsétlen módon, s talán nem is minden számítás nélkül, telibe dicséri az új közoktatási törvényt – vesztére, mert az oktatási bizottság ellenzéki alelnöke nyomban fel is szólítja, érvelne már kicsit itt a plénum előtt amellett, hogy ezt a központosító, gyerekellenes és kártékony törvényt miért tartja olyan jónak. Kicsit megfagy a hangulat.

Juhász bemutatkozás gyanánt egy kis allegóriát oszt meg a hallgatósággal, mely alig burkoltan arról szól, hogy a testületnek egy csalárd döntés (ez vélhetőleg az oktatási bizottságnak a támogató véleményeket keresztbe verő határozata) megerősítéséről vagy elutasításáról kell döntenie. Juhász után három percben elmondhatja a tantestület véleményét Bíró Gábor tanár is, aki a közleményt jegyzi. Bíró indulatosan oktatja ki a képviselőket – fel van háborodva azon, hogy az oktatási bizottság kormánypárti tagjai úgy szavaztak Juhász pályázatáról, úgy ignorálhatták mindenki más véleményét, hogy a véleményük indoklására sem méltatták az érintetteket. (A tantestületben tegnap terjedt el, hogy az oktatási bizottság a szigetszentmiklósi forgatókönyvet készíti elő: az eredménytelen pályázat után megbízással lényegében kineveznek egy új igazgatót.) „Ha nemmel szavaznak most, és nem indokolják a döntésüket, a József Attila Gimnázium tantestülete tovább fog lépni!” – mondja megremegő hangon, de a következő mondatból kiderül, hogy „csak” a nyilvánosság erejével fenyegeti a képviselő-testületet.

Az indulat gyorsan átragad a kormánypárti képviselőkre: az első felszólaló, a fideszes Szabó András kikéri magának, hogy fenyegessék, az előterjesztő Molnár László alpolgármester arcátlanságot és hecckampányt emleget, és arra figyelmezteti a tanárt, hogy „a jelzők, amikkel a képviselőket illette, nem segítik az ügyet” – igaz, utána hozzáteszi, hogy a maga részéről Juhászra fog szavazni. Hasonlóképp felháborodottan reagál Junghausz Rajmund fideszes képviselő, aki közli, hogy a „hangulati elemeknek köszönhetően nem veszek részt a szavazásban”. Ezt a sort folytatja a következő fideszes képviselő, aki immár az ellenzéki képviselőknek szegezi a kérdést: „Mit fenyegetőznek? Maguk csinálták ezt!” Az ellenzék visszavág: szerintük az oktatási bizottság politikai üzenetet küldött azzal, hogy nem támogatta Juhász pályázatát. Ha ez így van, akkor nyilván üzenet az alpolgármester vallomása is, miszerint ő Juhászt támogatja – és ért is az üzenetből a frakció, mert amikor végre a döntésre kerül sor, ellenszavazat nélkül Juhászra voksolnak.

Hogy tényleg a tanárforradalom győzött-e, a nyilvánosság erejével kényszerítve jobb belátásra a politikai önkényt, vagy nem is volt semmiféle titkos terv a gimnázium igazgatói posztjával kapcsolatban, azt talán soha nem tudjuk meg. (Az kétségkívül némi alapot adhat a gyanakvásra, hogy az oktatási bizottságban a kormánypárti elnök is tartózkodott a Juhász pályázatáról történő szavazáskor – holott a gimnázium iskolaszékének elnökeként és az iskolába járó egyik gyerek apjaként mindenki másnál jobban ismeri az igazgatóhelyettest, így pontosan tudja, hogy nála nemigen lehet alkalmasabb jelölt.)

A példa mindenesetre adott minden más közintézmény számára: ha volt is valami gyenge kormánypárti konspiratív terv a poszttal kapcsolatban, azt úgy fújta el a nagy nyilvánosságot kapott közfelháborodás, hogy nyoma sem maradt.

Hanem Bíró tanár úr – ő aztán kapott rendesen. Jószerével még ki sem ért a teremből, már elővette két fideszes képviselő, akik gyorsan fogyatkozó türelemmel magyarázták neki, hogy „nem okos dolog így beszélni”, meg hogy az ügynek árt ezzel a stílussal. Két lépéssel és öt perccel odébb már a kormánypárti frakcióvezető oktatgatta tovább Bíró tanár urat, miszerint a viselkedése olyan mértékű felháborodást váltott ki, hogy ő alig tudta féken tartani a frakciót, majd átadta a szót két másik képviselőnek, akik hol kikérték maguknak ezt a hangot, hol próbálták beláttatni a tanárral, hogy így velük nem lehet beszélni. Pedig tán az ő frusztrációjukat is csökkentette volna, ha képesek meghallani a láthatólag feldúlt tanár egyetlen mondatát: „Maguknak csak egy gombnyomás, amit még indokolni sem kell, nekünk az életünk.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.