Stumpf István szerint az egyetemi fenntartóváltás sikertörténet

  • Bod Péter
  • 2022. február 23.

Belpol

Váratlanul érte tavaly a miniszterelnök felkérése, hogy kormánybiztosként levezesse az egyetemek átalakítását. A felsőoktatás és vele a modellváltás akkor a szakadék szélén mozgott – mondta egy szegedi egyetemi fórumon Stumpf István. Szerinte a helyzet azóta alapvetően megváltozott.

„A hazai egyetemek modellváltása egy év alatt szitokszóból sikertörténet lett” – fogalmazott erős kincstári optimizmussal keddi, Középpontban a hallgatók – Kormánybiztosi Fórum elnevezésű rendezvényen Stumpf István. A rendezvényre épp a megszólítottak nem voltak kíváncsiak. A rektori hivatalban kevesen hallgatták a vendéget, a diákok többsége a hallgatói önkormányzat tagja volt. Az online is zajló fórumnak egyidőben nem volt huszonötnél több nézője. Egy húszezernél több diákkal rendelkező egyetemen ez törpe minoritásnak is alig nevezhető.

A kormánybiztos elmondta, hogy a szegedi a tizenhetedik diákfórum, amelyen részt vesz. Tisztában van azzal, hogy az alapítványi átalakulásából a hallgatók érzékelhettek a legkevesebbet, mégis kíváncsi a véleményükre. Stumpf a fenntartóváltással kapcsolatban következetesen egy évről és egy éves tapasztalatokról beszélt, noha a szegedi egyetem sok más felsőoktatási egyetemmel együtt tavaly augusztus elsején állt át alapítványi működésre. Az idő rövidsége miatt a tapasztalatok levonásra kissé elsietettnek tűnik.

Hogyan lesz magasabb hallgatói létszám?

A modellváltás eszközt jelent az egyetemek jobb működése érdekében, nem gyógyírt. Még akkor sem, ha a kormánybiztos szerint belső erőforrásokat szabadított fel az alapítványi működés. Bizonyára nem a véletlen számlájára írható, hogy egyetlen szót sem ejtett a hazai egyetemek magánkézbe adását kísérő ellenvéleményekről, kritikákról, annak politikai egyensúlytalanságáról. Lakonikus tömörséggel arról beszélt, hogy a korábbinál lényegesen több pénzből gazdálkodhatnak az egyetemek, amelyek így kutatás-fejlesztési programok sokaságát indíthatták el. Noha a nagyobb finanszírozási összeg folyósításának az sem lett volna akadálya, ha az a huszonegy egyetem, amely alapítványi fenntartásba került, maradt volna állami fenntartásban.

Talányos választ adott arra a hallgatói kérdésre, hogyan vállalhatták az alapítványi egyetemek a magasabb hallgatói létszámot, miközben jelentős demográfiai visszaesés fogja jellemezni az előttünk álló éveket. A felsőoktatásban érkező korosztály létszáma 10 százalékkal alacsonyabb lesz, mint ma, miközben az egyetemek egymással harcolnak a diákokért. Stumpf szerint nem kell túlvállalniuk magukat az egyetemeknek a hallgatói létszám emelése terén. Noha ez már – tehetjük hozzá – megtörtént. „A színvonalból nem szabad engedni a bekerülésnél, ez a felsőoktatási intézmények érdeke is” – fogalmazott.

„Komoly feladat lesz a végzett hallgatók itthon tartása” – mondta el a szegedi hallgatói fórumon, amit azzal egészített ki, hogy amennyiben ez nem sikerül, komoly veszteség éri az országot és annak modernizációs folyamatát. Egyik válaszában hosszan kitért az alapítványi átalakulás viharos szegedi történéseire. Megemlítette, hogy itt volt a legnagyobb félelem az egyetemi autonómia sérülésének veszélye miatt, és utóbb itt alakult meg a legjobb kuratórium. „Ugyancsak Szegeden volt a legerősebb a sajtóvisszhangja a modellváltásnak” – tette hozzá a kormánybiztos.

Nincs intézményes garancia

Félrevezető módon idézte Szajbély Mihály irodalomprofesszor, szenátusi tag szavait a modellváltás értékelése kapcsán. A professzor volt a legnagyobb ellenzője az átalakulásnak, mégis ő volt az, aki utóbb elismerte, hogy jobb, ha az a kinevezett kuratórium irányítja a szegedi egyetemet, mint egy csőlátású minisztérium – idézte vissza a történteket Stumpf István. Az utalás az Innovációs és Technológiai Minisztériumra vonatkozik. A kormánybiztos nem tette hozzá, Szajbély Mihály idézett véleménye azzal a kiegészítéssel teljes, hogy a szegedi kuratórium azért elfogadható, mert elnöke az egyetem iránt elkötelezett Szabó Gábor prorektor. A gond az, hogy a kuratórium nem jelent intézményes garanciát a szegedi egyetemnek, mert mi történik akkor, ha változik az elnök és a tagok személye.

Szenátusi arányok

Nem ismer a kormánybiztos olyan törekvést, hogy csökkentsék az alapítványi egyetemek szenátusaiban a hallgatói önkormányzat mai 20-25 százalékos részaranyát. Ugyanakkor elismerte:

a hazai felsőoktatás szereplői között vannak olyanok, akik szerint csökkenteni kellene a szenátusokban a hallgatók számát.

A kormányra váró feladatnak nevezte Stumpf a PhD-hallgatók ösztöndíjának emelését, akik mindössze nettó 160 ezer forintot keresnek, és ezt munkavállalási tilalom egészíti ki. Úgy vélte, a jövőben az egyetemek önállóan dönthetnének a mai szabályok oldásáról. Igaz, hozzátette: a képzési idő alatt legjobb volna kizárólag a tanulással és a kutatással foglalkozni a PhD-hallgatóknak.

A modellváltás sikerét jelzi a kormánybiztos szerint, hogy amennyiben ma kérdeznék meg az egyetemek szenátusainak tagjait, kevesen lennének, akik úgy gondolnák, hogy vissza kellene menni alapítványiból állami fenntartásba. A kijelentést Stumpf István egyetlen érvvel sem támasztotta alá. A kérdés ebben az esetben leginkább az volna: milyen feltételekkel történhetne meg az visszaalakulás. Nem kizárt, hogy a jelenlegi, öt éves finanszírozási szerződés mellett egyáltalán nem volna ördögtől való a fenntartóváltás.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.