Az élelmiszerekkel, enni-, innivalókkal kapcsolatos időnkénti – néha már-már a morális pánik jeleit mutató – felhorgadások egyik kitüntetett célpontjai az energiaitalok. A közvélemény egy része (de sokszor maguk a notórius fogyasztók is) hajlamosak valamiféle rejtélyes összetételű, éppen ezért obskúrus termékként tekinteni ezekre – persze nagy különbség, hogy valakit taszít ez az imázs, vagy éppen a fogyasztására ösztönöz a titokzatosság bája. Márpedig így vagy úgy, de tökéletesen alaptalan a dobozos, pörgetős „lónyálakkal” kapcsolatos misztifikáció, hiszen az energiaitalok tökéletesen banális (és természetesen teljesen legális!) összetevőket tartalmaznak. Ezek esetleges egészségügyi kockázataival (már ha egyáltalán van nekik ilyen) nagyjából tisztában vannak a szakemberek – ami nem jelenti azt, hogy ne volnának ezzel kapcsolatos, akár tudományos természetű viták, s hogy ne állnának előttünk még további kutatások.
Az elsősorban a B-családba tartozó vitaminokkal (melyek vízoldhatók – a felesleg úgyis kiürül), az esetleges (fakultatív) ginzeng- és guaranatartalommal, a szénsavval (szén-dioxid buborékokkal) kapcsolatban nem szoktak előkerülni különösebb parák. Az ízesítő-savanyító-aromatizáló-színező anyagok ürügyén csak a sztereotip és kevéssé megalapozott kemofób szövegek ismétlődnek. Márpedig aki kerülni akarja az ilyeneket, az úgysem vesz rikító színes dobozokat a kezébe, hasonló színű és penetráns ízű, illatú leveket a szájába. A cukortartalmat rendre a szokásos bűneiért veszik elő: hizlal, rontja a fogat, növeli a cukorbaj kockázatát – miközben előbbi kettőben (de talán harmadikban is) főleg az életmódunk, és nem maga a cukor a ludas.
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Mutogatnak rá
Nem is szólva arról, hogy a kimerült szervezet számára ebben a könnyen feldolgozható formában pusztán gyors energiaforrás (nem véletlenül energiaital a termék neve!). Miután ezekkel gyorsan végeztünk, marad a koffein és a taurin – annál is inkább, mert például hazánkban, mint látni fogjuk, pontosan ezen összetevők szolgálnak a speciális üdítők e fajtájára kivetett népegészségügyi termékadó alapjául. Igazából e két delikvens természetét már egy tavalyi cikkünkben kiveséztük, s most sem mondhatunk mást. A szervezetünk által buzgón termelt és alapvető élelmiszereinkben is gazdagon fellelhető taurin veszélyességét eddig semmilyen kutatás nem bizonyítja – de ez most már mindegy is, egy ideje amúgy sem találjuk meg egyetlen energiaitalban sem (a formailag a helyére került L-arginin nevű nem esszenciális aminosav pusztán „karácsonyfadísz”...). S jelenlegi tudásunk szerint a koffein önmagában, moderált dózisokban akár hosszú éveken át fogyasztva sem árt meg egy egészséges embernek. Ami nem jelenti azt, hogy ne okozhatna kellemetlen, bár zömmel múló panaszokat – az alvászavaroktól a heves szívdobogásig. S bizony szívbetegek, érrendszeri problémával küzdők jobb, ha tartózkodnak tőle: nekik ezt úgyis a lelkükre kötik, más esetekben meg pont a koffein kiváltotta, látszólag ideges természetű szívpanaszok (például ritmuszavarok, heves dobogás) mutathatnak rá kisebb-nagyobb szívrendellenességek meglétére. Ismételten hozzá kell tennünk: amennyiben az energiaitalokat más, akár legális (például alkohol), akár illegális pszichoaktív szerekkel (pláne stimulánsokkal!) együtt fogyasztjuk, akkor bizony előfordulhatnak súlyosabb, nem kívánt reakciók – s mondanunk sem kell, az efféle szinergiák kutatásában még van némi restanciája a tudósoknak is. Csakhogy a fentiek sokkal inkább a fogyasztói felelőtlenségből, mintsem az energiaitalok összetételéből fakadó problémák.
Az ÁNTSZ nemrég külön jelentésben összegezte az energiaitalokkal kapcsolatos kritikus eseteket: ebben az utóbbi egy évre vonatkoztatva 232 esetet említ, melyek közül 229-nek fogalmazásuk szerint nem volt maradandó következménye, két embernél magas vérnyomást diagnosztizáltak, s bónuszként említ egy rejtélyes halálesetet, amelyben – közelebbről meg nem határozott módon – esetleg szerepet játszhatott a korábban elfogyasztott energiaital is. Nos, ne legyünk cinikusak, és tekintsünk el a viszonylag kis esetszám emlegetésétől – összevetve az energiaital-fogyasztás kiterjedt voltával és eme italok milliós táborával. Ahogy azt is sportszerűtlen emlegetni, hogy az alkoholfogyasztásból nem évente, de szinte naponta adódnak ekkora és efféle gondok.
A jelentés szerint a vizsgált alanyok által elfogyasztott energiaital mennyisége a két decilitertől a 3 (!) literig terjedt – ez utóbbi paradox módon biztató, hiszen arra utal, hogy akár kisebb vödörnyi adag elfogyasztását is túl lehet élni. A dokumentumban benne foglaltatik, hogy az esetek egynegyedében (56 esetben) még alkoholfogyasztás is társult az energiaital mellé – arról viszont szó sem esik, hogy esetleg milyen illegális anyagokat fogyaszthattak az illetők (a magyarországi droghelyzet függvényében nem is csodálható, ha ezt a tényt lehetőség szerint letagadják a fogyasztók, s inkább az energiaitalt hibáztatják…).
Az ügyben megnyilvánuló – például addiktológus – szakértőkkel egyetértésben csak azt szeretnénk mondani, hogy bár az energiaitalok fogyasztása nem veszélytelen (pláne, hogy nem mindannyian vagyunk tisztában szív- és érrendszerünk állapotával), a velük kapcsolatos kockázatok emlegetése kissé eltúlzott, s azt egyetlen összetevőjük viselkedése sem indokolja. Lehet félteni a fiatalokat a koffeinfogyasztástól – eltiltani úgysem tudjuk teljesen, ráadásul a kedvelt családi reggelik tartozékai, a tejeskávé és a fekete tea maguk is koffeinbombák. S eddig semmilyen kutatás nem bizonyítja, hogy maradandó szív- és érrendszeri problémák kialakításáért ezek a koffeintartalmú italok lennének felelősek – legyen szó a finoman párolgó teáról vagy egy rusnya fémdoboz tartalmáról. Végezetül nem túl megfontolt dolog kiemelni az energiaitalokat a többi, koffeintartalmú ital „társaságából”: alkalmasint nincs az az energiaitaltól eredeztethető mellékhatás, amit ne bírna egy erős kávé is produkálni (sokaknál ehhez egy jó kis fekete, sőt zöld tea is elégséges!).
Csúcsérzés
Fotó: MTI/Illyés Tibor
S bár jól tudjuk, hogy a kólafélék (róluk itt írtunk) az energiaitalok fajlagos (liter folyadékra vetített) koffeintartalmának kevesebb mint felét tartalmazzák, ám ezekből sokkal több embernél is fogynak el literes nagyságrendű dózisok akár órák alatt! Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a kóla kiemelten veszélyes volna – hanem hogy a fogyasztási körülményei miatt alighanem ugyanazok a kockázatok kísérik, mint az energiaitalét (s ezek, hangsúlyozzuk, mérsékeltek). A kockázatot alkalmasint maga az egészségügyi szempontból komoly kihívást jelentő életforma hordozza magában, melynek éppúgy tartozéka lehet a rendszeres energiaital-fogyasztás, mint a végkimerülésig folytatott munka vagy éppen partizás, a rendszeres alvásmegvonás, a rendszertelen és rossz minőségű táplálkozás, s bizony a legális és illegális tudatmódosító szerek használata – hogy hirtelen csak a cigarettát és az alkoholt említsük. S hiába reméljük az ellenkezőjét, azok száma is hatalmas, akikre az előző lista egyszerre igaz.
Ilyen körülmények között érződik igazán, hogy a diszkriminatívan kivetett egészségügyi termékadó intézménye inkább voluntarista, mintsem valós népegészségügyi célokat szolgál. Ráadásul itt is tetten érhető (mint mondjuk a nyerőgépek betiltásánál), hogy a kormány valamiféle civilizációs háborút folytat zavaros és rejtélyes ideológiai megfontolásokból kijelölt célpontok ellen. (S az energiaitalok célpontba kerülésének nyilván semmi köze sincs ahhoz, hogy miniszterelnökünk júliusban látványosan, demonstratívan jelent meg s kortyolt nagyokat a dobozból a jeles üdítőgyártó gyártósoravatásán).
S ha már a népegészségügyi termékadóról esik szó, januártól ebben is változás várható – pont, ami választott témánkat illeti. A most is hatályos szabályozás szerint az energiaitalok közül azokat adóztatják (literenként 250 forint erejéig), melyek egyszerre tartalmaznak metil-xantin típusú alkaloidokat (ilyen bizony a koffein is, továbbá kémiai rokonai, egyben anyagcseretermékei, az energiaitalokban szintén előforduló teobromin és a teofillin) és taurint – előbbiekből literenként 10 mg jelenti az alsó határt, utóbbiból literenként egy gramm szükséges. Január elsejétől azonban hiába spórolnák ki a gyártók a taurint a flakonból, csupán akkor mentesülnek a kiemelt összegű termékadó alól, ha literenként 150 mg-ra csökkentik üdítőik metil-xantin alkaloid tartalmát. Mily meglepő: pont ez a mágikus szám szabja meg a kólaszerű üdítők koffeintartalmának felső határát. Ez utóbbiakat is érinti természetesen a népegészségügyi termékadó, már amennyiben literenként 80 grammnál több cukrot tartalmaznak – az adó mértéke azonban számukra literenként csak 7 forint.
