Elbokázott állami normatíva, megszűnés szélére sodródott iskolák

Szegények tolvajai

Belpol

Még az ágrólszakadt magyar közoktatásból is lehet pénzt kisíbolni. Egy gátlástalan oktatási „vállalkozó”, Kajos László és a fia több alapítványi iskolát is létrehozott. Ezek hátrányos helyzetű, sokszor sajátos nevelési igényű fiatalokra is specializálódtak, akik után az állam emelt normatívát fizet. Idővel azonban mind a pénz, mind az intézményi fenntartó eltűnik. Évi több százmillió forintról beszélünk.

Pár héttel ezelőtt riportban számoltunk be arról, hogy a nehéz sorsú gyerekek oktatására szakosodott budapesti Comenius középiskolában a fenntartó, a Képzett Polgárságért Alapítvány a 2020/2021-es és a 2021/2022-es tanítási évben huzamosabb ideig nem fizette ki a pedagógusok bérét, akik közül sokan – a tanítványaik érdekében – ingyen dolgoztak tovább azért, hogy a végzős diákok mégis eljussanak az érettségiig. Időközben kiderült, hogy a fenntartó számláját zárolták az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elmarasztaló vizsgálata nyomán – mely vizsgálat szerint nem tudni, mire költik a felvett állami normatívát. A helyzetet súlyosbította, hogy ugyanezen alapítvány másik iskolája, a 2018-ban indított Pinokkió ekkorra beleolvadt a Comeniusba, azaz a fenntartó a pedagógusokat és a diákokat is a Comeniusba irányította át. (Minderről bővebben lásd: Lyukasórák, Magyar Narancs, június 23. A két iskola teljes neve: Comenius Gimnázium, Szakgimnázium, Technikum és Alapfokú Művészeti Iskola, és „Pinokkió Akadémia” Gimnázium, Szakgimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola.)

Ezen intézmények mögött egy és ugyanaz az ember áll: egy bizonyos Kajos László, akinek sokévi ténykedését bedőlt iskolák, ki nem fizetett tanárok kísérik.

A tudás hatalom

Az olyan alapítványi iskoláknak, amelyeket Kajos László és a vele kötelékben repülő fia, Kajos Gergely életvitelszerűen üzemeltettek (ha ugyan ez a jó szó rá), az oktatási rendszeren belül az lenne a feladatuk, hogy középfokú gimnáziumi vagy szakirányú képzést nyújtsanak a rendes oktatási rendszerből ilyen vagy olyan okokból, legtöbbször nehezen képezhetőségük miatt kiszoruló tanulóknak. A működési engedélyüket a területileg illetékes kormányhivatal adja ki, nyilvántartást róluk az Oktatási Hivatal vezet. Együttműködhetnek a helyi önkormányzattal, s mivel állami köznevelési feladatokat látnak, illetve láthatnak el, állami normatívát, „fejpénzt” kapnak a tanulók után. (A normatívarendszer egyébként laikus számára szinte teljességgel átláthatatlan.)

A fenntartó alapítvány gazdálkodásának az ellenőrzését viszont az ÁSZ és a NAV végzi, ha épp végzi – de már régen rossz, ha e hivataloknak kell közbelépniük. Kajos Lászlónak és családtagjainak az érdekeltségei a rendszer hiátusait évek óta, iparszerűen használták ki, s hoztak létre egyfajta közoktatási piramisjátékot. Ennek során bevett gyakorlat volt, hogy az állami normatíva megszerzése érdekében az épp csődbe menő iskolából a gyerekeket egy újabb, ugyancsak általuk létrehozott tanintézménybe „jelentették át”, miként az is, hogy az iskolák működtetésével kapcsolatos feladatok elvégzésére szerződött alvállalkozói kör összeférhetetlenül szoros kapcsolatban állt magával a fenntartóval.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.