SZFE-s hallgatók: "Ott van a kés a nyakunkon"

Belpol

A hatalomátvételi módszerekkel van a probléma - mondja a Narancs.hu-nak adott interjújában Csernai Mihály, az SZFE HÖK elnöke és Zsille Sára hallgató, akik arról is beszélnek, miért furcsa, hogy rendszerváltó erőt látnak bennük. A diákok szerint a következő néhány nap sorsdöntő lehet az egyetemfoglalás történetében. Állítják: mindenre fel vannak készülve.

Magyar Narancs: Október 1-én lejárt a felmondott oktatók munkaviszonya, először úgy tűnt, nem lesz vezetősége az egyetemnek a kuratóriumon kívül. Majd Vidnyánszky Attila kinevezete rektorhelyettesnek Zalán Jánost és Novák Emilt.

Csernai Mihály: Az egyetem legújabb Szervezeti és Működési Rendjének (SZMR) módosítása alapján egyértelműen látszott, hogy a kuratóium ki fog nevezni két rektorhelyettest. De valójában mivel illegitimnek tekintjük a kuratóriumot, bárki, akit kineveznek ugyanúgy ebbe a kategóriába esik, vagyis az új rektorhelyetteseket sem tervezzük beengedni az épületbe.

Zsille Sára: A belső működésünk eddig is bázisdemokratikus módon, a kuratórium nélkül működött, ezután is ebben gondolkodunk. 30 napja tart az egyetemfoglalás sikeresen, jól, már kialakult a rendszere, ezt fogjuk tartani.

CsM: Eddig a már felmondott vezetés védőernyőként működött, és a saját eszközeivel küzdött az ügyért, azért is maradt szeptember 30-ig, hogy megkönnyítsék az átadás-átvételt. Azt láttuk, hogy a kuratórium nem tett lépéseket azért, hogy ezt a folyamatot megkönnyítse. Egyelőre nehéz megmondani, milyen helyzet alakul ki ezután.

ZsS: Az hogy az új kancellár a múlt héten a hátsó kapun megpróbált bejutni, különösen valószínűsíthetővé teszi, hogy akár többször meg fognak próbálni bejutni az épületbe. De nem fogjuk beengedni őket.

CsM: Részünkről marad az erőszakmentes, békés jelleg. Továbbra is úgy látom, nekünk nem nagyon van miből engedni, mert az a tét, hogy a tanszabadság, a tanítás és a tanulás szabadsága megmarad-e vagy nem. Ha azt mondanánk, hogy jó, beengedjük ezeket az embereket, akkor voltaképpen erről mondanánk le, de erről nem szeretnénk, nem áll módunkban. Küzdünk az igazunkért, amíg lehet. Még csak nem is a kuratóriumnak kell lépéseket tennie, nekünk a minisztériummal van dolgunk. A minisztériumnak kellene valamit tennie, csakhogy stílusosan kihátrál a helyzetből. Az alapítvány alapítói jogai egyelőre a minisztériumnál vannak. Így övé a jog, hogy ezt a teljes káoszt, a kialakult patthelyzetet kezelni tudja.

false

Zsille Sára és Csernai Mihály

Fotó: Németh Dániel

MN: Ennek ellenére terveztek magatok közül vezetőket választani?

ZsS: Folyamatos diskurzus folyik erről, gondolkodunk, de még semmi biztosat nem tudunk. Nem titok, hogy a bázisdemokrácia nem gyors folyamat, ha ilyen döntés születik, azt is a fórum fogja eldönteni.

MN: Hogy működik jelenleg a bázisdemokráciátok? A diákság mekkora része vesz részt aktívan a döntéshozatalban?

ZsS: Magam az egyetemfoglalás kb. nulladik percétől fogva benne vagyok a moderátori és fórumtervezési csapatban. Azt vettük észre, annak a fényében változik a résztvevői arány egy-egy fórumon, hogy csak beszélgetünk bizonyos kérdésekről vagy döntési helyzetbe kerülünk. Mikor éles döntési szituációk állnak elő – mint mikor például arról volt szó, hogy szeptember 6-án el kell kezdődnie az oktatásnak –, több száz fős a részvétel. De a járvány elleni védekezés miatt a hallgatóság egy része online van jelen.

CsM: Létszámát tekintve a Színház- és Filmművészeti Egyetem a legkisebb felsőoktatási intézmény az országban. A hallgatók száma igen alacsony a többi egyetemhez képest: az aktív nappali tagozatos tanulók száma nagyjából 340 fő, ehhez jönnek még a doktori iskolások és a külföldi vendéghallgatók. Ennek a fórumnak minden egyes diák a tagja. A fórumok nyitottak, mindenkinek adott a részvétel, beleszólást engedünk az ügyekbe. A többség akaratát egységesen próbáljuk meg képviselni.

MN: Miért döntöttetek úgy, hogy elfoglaljátok a Szentkirályi utca épületet is?

CsM: A legújabb SZMR-módosítás alapján nyílt pályázat nélkül neveztek ki az egyetemünk élére két új rektorhelyettest, akik az intézetvezetői feladatokat is elláthatják. Egyikük színházi vonatkozású, a másik filmes, ezért a fórum úgy döntött, ideje a Film- és Médiaintézet épületét is blokád alá venni és őrséggel védeni.

MN: Miként zajlik jelenleg az oktatás a tanköztársaságban?

ZsS: Az egyetemfoglaláson belül munkacsoportok vannak. Van egy oktatással foglalkozó is, ebben diákok és tanárok egyaránt résztvesznek. A tanköztársaságban nem órarendben gondolkodunk, hanem elfoglaltságokban. Például ha valaki őrködik, az ugyanolyan elfoglaltságnak számít, mintha tanórán venne részt. Emellett rengeteg alternatív kurzus is megvalósul szakmai felajánlásokból. De egyetemi hallgatók is tartanak kurzusokat, egymást is oktatjuk. Nagyon régóta megfogalmazott igény volt a hallgatók részéről a három intézet összekapcsolása, ez ennyire hatékonyan még soha nem valósult meg az egyetem történetében. Igazi szakmai műhelyhangulat alakult ki a tanköztársaságban.

CsM: Az egész egyetemfoglalás, az, hogy elfoglaltuk az intézményt, nem pusztán annak a kifejezése, hogy a vezetők kinevezésének ezt a módját nem tartjuk elfogadhatónak, hanem óriási lehetőség arra, hogy az oktatásunkról szóló kérdéseket feltegyük, olyan reformokat találjunk ki és valósítsunk meg, mint ez a tanköztársasági forma. A hallgatóság évről évre ráérez annak a fontosságára, hogy alapvető oktatási dolgokról, fontos beszélni: hogyan működik az egyetem, milyenek a kurzusok. Nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy milyen típusú változások történtek kívülről, mesterségesen, milyen beavatkozás érte az egyetemet. Ez most lehetőség arra, hogy mindkét dologra reagáljunk, beszéljünk az oktatásról és elkezdjük a minket ért jogsérelmet is tematizálni. Ez az egész ügy nem csak a művészetoktatásról, nem csak a színház- és filmművészetről, a kultúráról szól, sokkal inkább a felsőoktatást érintő kérdés.

MN: Október 1-2-án sztrájkoltak először az oktatók. Mi történt a sztrájk ideje alatt az intézményben?

ZsS: Mivel a sztrájktörvény kimondja, hogy a dolgozó sztrájkja alatt, köteles az épületben maradni, a tanárok nagy része tevőlegesen beszállt a blokád fenntartásába. A klasszikus feladatok közül több, például az őrség a sztrájk első két napjára áthelyeződött a tanárokra. Mi, diákok pedig igyekeztünk átgondolni a belső működésünket és felfrissülni.

CsM: Kritikusnak találom a következő néhány napot, az ultimátum fényében. A kuratórium által kinevezett új kancellár – akit nem ismerünk el – váratlan megjelenése új helyzetet teremtett. Azt látjuk, október 8-tól valószínűleg fel kell készülnünk arra, hogy egyre többen próbálnak majd meg bejutni az épületbe. Nagyon fontos pillanatához érkeztünk az egyetemfoglalásnak. Több ilyen volt már, de ez a mostani sorsdöntő pár nap lehet.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Mire számítotok? Fel vagytok készülve arra, hogy esetleg radikálisabban lép fel a kuratórium?

ZsS: Mindenre fel vagyunk készülve.

CsM: Vagy ha nem is vagyunk mindenre felkészülve, meg fogjuk tudni oldani a különböző munkacsoportokkal. Nem tudok elképzelni olyan szituációt, hogy az alapfelépítés így marad, a kuratórium itt marad, az alapdokumentumok változatlanok lesznek, ilyen-olyan tervekkel, kinevezett személyekkel, és akkor egyszer csak varázsütésre el fog indulni az egyetem működése. Az embernek egy ponton muszáj belátnia, hogy meg kell hallgatnia a másik felet és nem hatalomátvételi szempontból mindent bekebelezve előállni, hanem alapvető döntések előtt tárgyalni kellene. A legnagyobb probléma azzal van az egész modellváltási folyamatban, hogy nem az történt, hogy tárgyalások útján konszenzusos döntés született, hanem fordítva: volt egy döntés, és most az egyeztetések arról szólnának, hogy az mivel jár.

ZsS: Ezért is gondolom nevetségesnek, amikor a kuratórium részéről olyasmi hangzik el, hogy nem vagyunk nyitottak a párbeszédre. Könyörgöm, egy párbeszédet nem a döntés után kell kezdeményezni. Csakhogy a kuratóriumnak egy ponton túl muszáj lesz tudomásul vennie, hogy csak a minisztériummal tárgyalunk.

CsM: Fontos kiemelni, hogy nem személyekről szól ez az ügy. Nem azért nem beszélgetünk Vidnyánszky Attilával mert Vidnyánszky Attilával szakmailag van problémánk, hanem mert egy antidemokratikusan, illegitim módon kinevezett kuratórium elnökével nincs miről beszélnünk. Ezzel a pozícióval nincs dolgunk. Nem mellesleg az egész hallgatóságot minősítgette a legkülönbözőbb módokon, voltunk bagázs, meg Lenin-fiúk, ballibeláris megvezetettek. El kell olvasni az utóbbi időkben milyen jelzőkkel illetett bennünket, majd közölte, hogy ezek – mármint mi, diákok – nem hajlandók vele párbeszédet folytatni. Hangsúlyozzuk, bárki más kerülne a pozíciójába, vele sem tárgyalnánk. A hatalomátvételi módszerekkel van a probléma.

ZsS: Személyes problémám a Lenin-fiús minősítgetéseken túl az, hogy nagyon sokszor infantilizálnak bennünket. Az a narratíva, hogy megvezetett gyerekek vagyunk. Ezt kikérem magamnak. Márpedig amíg ez az alaphelyzet, nem is értem, hogy gondolja bárki, hogy egyenrangú prábeszéd létrejöhetne. Az információk birtokában felnőtt emberekként tudjuk mérlegelni a döntéseinket, és mérlegeljük is azokat.

MN: Az elmúlt 30 napban elég sokan támogattak benneteket.

ZsS: Nagyon sokan, sokféleképpen biztosítanak a támogatásukról. Ez nagyon fontos. Rendre elhangzik a fórumokon, mikor valaki a kimerültségét fogalmazza meg, hogy “ülj ki őrködni”, mert annál megérintőbb nincs. A külvilág az őrökkel kerül kapcsolatba, ők szokták meghallgatni az odaérkezőket, ők veszik át az adományokat.

CsM: Rendkívül hálásak vagyunk, nagyon sok erőt ad a sokféle támogatás a legkülönfélébb helyekről és emberektől. De az, mikor rendszerváltó erőt, harcosokat látnak bennünk, az azért kérdéseket vet fel. Fura ez a fajta hozzáállás, mert mi nem így kezdtünk neki az egyetemfoglalásnak. Egy nagyon konkrétan megfogalmazható célunk van, hogy az egyetemünk autonómiáját garantálják írásban.

ZsS: Nyilván a felsőoktatási szakpolitikai kérdések az országon belül szűkebb réteget érintenek. Az látszik hangsúlyosabban, hogy mi most valamit nagyon megbolygattunk a belső renden belül. Ezért fogalmazódhatnak meg efféle igények. Ez felelősség. De nem akarunk továbbmenni, az ügyünk céljának beteljesítése a mi feladatunk.

MN: Ezek szerint nem ti fogjátok megdönteni az Orbán-kormányt.

ZsS: Én biztos nem. Fontos, hogy ezt nem hobbiból csináljuk. Ott van a kés a nyakunkon. Nincs más lehetőségünk. Ahhoz, hogy én például minőségi módon folytassam a tanulmányaimat Magyarországon, vagy beleállok ebbe, vagy vissza kell fizetnem az állami tanéveimet, és külföldön folytatni a tanulást.

CsM: Ez politikai kérdés, de szó sincs pártpolitikáról.

MN: Mi a helyzet a hallgatói önkormányzatokkal, biztosítottak benneteket a támogatásukról?

CsM: Ez érdekes kérdés. Van több egyetem, melyek hallgatói önkormányzataival szoros a kapcsolatunk, például a művészeti egyetemekével. Mások vagy nem reagáltak, vagy a kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon alapú politikát folytatnak. Az alulról szerveződő hallgatói mozgalmak, fórumok azok, amelyekre most a leginkább számítani lehet. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával (HÖOK) is felvettük a kapcsolatot, pár héttel ezelőtt a Rektori Konferencia által szervezett eseményen először a kuratórium tagjait hallgatták meg, amire nem mentünk el, második körben pedig a vezetőségünket és minket, hallgatókat. Az volt a tapasztalat, hogy a HÖOK-nak akkor esett le a tantusz, mi is történik valójában, mikor elővezettük, hogy az új SZMR alapján két rektorhelyettest nevezhet ki törvénytelenül a kuratórium. Addig a párbeszédet erőltették volna, de mintha akkor rádöbbentek volna, ez sokkal nagyobb kaliberű probléma, mint azt gondolták. Furcsa, olyan, mintha azért nem állna ki mellettünk a HÖOK, azért nem adna ki közleményt, mert vannak egyetemek, amelyek nem álltak ki mellettünk, és mintha félnének, ha a kiállásukról biztosítanak minket, akkor kirekesztik a mozgalmunk, akcióink ellenzőit. Csakhogy egy érdekvédelmi szervezetnek el kell tudnia dönteni, mi mellett áll ki.

MN: Hallgatói fórumokat tartottatok különböző oktatási intézményekben. Mi volt ezeknek a célja? Hogyan hatott a kiállásotok másokra?

ZsS: Ha ez az ügy nem válik kollektív felsőoktatási kérdéssé, nagyjából mindegy, mit csinálunk. Ez nem csak az SZFE-ről szól. Nem csak az SZFE-t akarják pirvatizálni. Az ügyünk kicsit felébresztette a magyar hallgatóságot. Nem mi kopogtattunk, hogy hadd fórumozhassunk más egyetemeken. Igény formálódott, hogy mások is foglalkozzanak a saját intézményeik belső és akár külső problémáival. A Titkos Egyetem programsorozat részben azért jött létre, hogy meg tudjuk osztani a tapasztalatainkat. Több egyetem a privatizáció küszöbén áll, esetükben kardinális stratégiai kérdéssé is vált, hogy beszélni tudjanak az ügyeikről.

(Címlapképünkön: Zsille Sára, az SZFE hallgatója és Csernai Mihály, az egyetem hallgatói önkormányzatának elnöke. Fotó: Németh Dániel)

Neked ajánljuk

Öt és feles  

  • Sajó László

Ameddig lehetett (amikor már nem lehetett volna, akkor is), mehettek szurkolók a meccsekre, Magyarországon, hol is másutt.

Az otthonosság érzése

  • Bojtár B. Endre
A következőkben érdekes kordokumentumot teszünk közzé, mely a baráti Lengyelország politikai mindennapjainak színes, fordulatos világába enged betekintést.

„Nincs menekülési útvonal”

  • Sirbik Attila

Az absztrakt festészet kereteit folyamatosan új anyagok, technikák és formák alkalmazásával igyekszik tágítani. A legújabb kiállításán két sorozatát mutatja be, amelyek bár két külön világot jelenítenek meg, a forrásuk mégis közös.

V. Sziszifusz

Ha éppen nem a Bánk bánról vagy a Borisz Godunovról van szó, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az operák már rég készen vannak, s hogy ilyesformán egy adott mű színre állításakor már csupán a hogyan lehet a kérdés, és nem a mit.

Három piros ajtó

  • Sándor Panka

A Brenner József néven született Csáth Géza rendkívül szerteágazó tehetsége már egészen fiatal korában megmutatkozott, az írás mellett festett, hegedült és zenét is szerzett.

Az Úr hangja

Az Úr hangja az Sinkovits Imre vagy Bessenyei Ferenc, gondoljuk, s emlékeink nyomán már hallani is véljük a dörgedelmes orgánumot, amely persze még véletlenül sem emelkedik kontratenori magasságokba.

Mint nyaktiló

  • Toroczkay András

Ha gondolunk egyet, és beírjuk a keresőbe az idő szót, alig pár perc múlva már okos emberekhez, ún. tudósokhoz jutunk, akik azt állítják, hogy idő mint olyan, egyszerűen nem létezik. Soha nem is volt. Se múlt idő, se jelen (s hogy jövő nincs, azt meg legkésőbb a Sex Pistols óta tudjuk), az idő csak félreértés, érzéki csalódás.