Szilágyi László: Ellenreakció (Belviszály a gödöllői egyetemen)

publikálva
2001/5. (02. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

ASzent István Egyetem (SZIE) gödöllői kampuszán meg akarják szüntetni az 1992-ben alakult, kari jogosítványokkal rendelkező Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet (KTI), amelyet 2000 szeptemberében még akkreditálásra jelölt az Egyetemi Tanács. A háttérben a hagyományos mezőgazdaságot oktató másik kar ármánykodását sejtik az érintettek.

ASzent István Egyetem (SZIE) gödöllői kampuszán meg akarják szüntetni az 1992-ben alakult, kari jogosítványokkal rendelkező Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet (KTI), amelyet 2000 szeptemberében még akkreditálásra jelölt az Egyetemi Tanács. A háttérben a hagyományos mezőgazdaságot oktató másik kar ármánykodását sejtik az érintettek.

Eredetileg egy karok fölötti szakot terveztek, a KTI mégis önálló, kari jogállású intézetként kezdte meg működését. Az 1993-ban akkreditált szak eredeti neve: környezet- és tájgazdálkodási szak, a kiadott diploma: környezetgazdálkodási agrármérnök. Az elmúlt években tíz tanszék jött létre, így most vált szükségessé, hogy a KTI-t mint kart is akkreditáltassák.

Az intézetben szakmai mércével mérve igen komoly munka folyt és folyik ma is; hogy csak néhányat említsünk: kidolgozták a Nemzeti Agrár-Környezetvédelmi Programot, amelyből kormányrendelet lett; kidolgozták a Környezetileg Érzékeny Területek Rendszerét; részt vettek az Országos Környezetvédelmi Kármentesítési Program kidolgozásában.

A KTI igazgatója Ángyán József egyetemi tanár, aki Stefanovits Pál akadémikussal együtt alapította az intézetet. Évek óta oktatja a mezőgazdasági stratégiákat, illetve azt, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a természet érdekeit a gazdálkodással. Nemzetközi hírű tudós, ám külföldön mintha jobban elismernék munkáját.

1999-ben a konkurens Mezőgazdaságtudományi Kar nevet változtatott (Mezőgazdasági és Környezettudományi Kar lett), de a képzés maradt a régi. Második lépésként környezetmérnöki szak indítását kérvényezték: ezt a Magyar Akkreditációs Bizottság (MAB) támogatta, annak ellenére, hogy szakmai körök a tananyagot összedobott struktúrának tartják. Nem épülnek egymásra a tárgyak, például a biokémia a hetedik szemeszterbe került, pedig fontos szakmai tárgyakhoz hamarabb szükség lenne ezen ismeretekre. Mindeközben a KTI nevéből a tájgazdálkodási jelzőt kivétették.

Forrásunk szerint (aki még a klasszikus agrármérnöki szakon tanult, de a környezet- és tájgazdálkodási szakon tanít) alapvető szemléleti különbségeket lehet találni a régi és az új kar koncepciója között. Már a tanszékek neve is sokat elárul: Alkalmazott Etológia Tanszék, Környezet-gazdaságtani Tanszék, Környezeti Elemek Védelme Tanszék, Kultúrökológiai és Környezeti Kommunikációs Tanszék stb. Ezek a kifejezések nehezen jönnek a "régi" mezőgazdák nyelvére. Új diszciplínák születtek: az eddigi analitikus szakokkal szemben a szintetikus környezettudományok. A kultúrökológia iránt Nyugaton is érdeklődnek, a műhely szellemi termékeit világszerte idézik az UNESCO ajánlására. A régi gyakorlat helyett a KTI-ben magas a humán tárgyak aránya is. Több a gyakorlati foglalkozás, mint a hagyományos agrármérnöki szakon, nagyobb a tárgyválasztási lehetőség, több a hallgatói önálló munka, hosszú (18 hetes) a gyakornoki idő. Az elmúlt évben nyolcszoros túljelentkezés volt, 121 pont volt a felvételi határ, a végzett hallgatók után többek szerint is kapkodnak a munkaerőpiacon.

A fentieket elismerve, a SZIE egyetemi tanácsa egyhangúlag elfogadta az intézet valódi karrá alakulását (a SZIE a három gödöllői karon kívül további nyolc karból áll, például a budapesti kertészeti és az állatorvosi egyetem is ide tartozik). A rektor az egyetemi tanács felhatalmazása alapján kérte a KTI-ből megalakuló kar akkreditációját. Az Oktatási Minisztérium a karalapítási javaslatot megvizsgálta, és hozzájárult ahhoz, hogy a SZIE az előterjesztést a MAB-nak és a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsnak véleményezésre megküldje. Szendrő Péter rektor a MAB-nak írott levelében kifejezte, hogy az intézet által "irányított szak és a hozzá kapcsolódó kutatási és egyéb képzési programok rendkívül sikeresek, országos és határon túli elismertségre tettek szert", és a "de facto" nyolc éve fennálló helyzet "de jure" megerősítéséhez kért egyetértő támogatást.

A MAB a kérelmet elutasította, mondván: "Két hasonló jellegű kar egymás melletti működtetése nem reális." Részletek az indoklásból: "A létesíteni kívánt kar személyi állománya nem elég erős egy önálló kar működtetésére. A tervezett tanszékek, szervezeti egységek vezetői, a nagyrészt fiatal oktatói gárda még nem rendelkezik olyan tudományos teljesítménnyel, hogy tanszékvezető egyetemi tanár kinevezést kapjon. A tudományos teljesítmény alacsony, kevés a publikáció, és ha van, az nem arról a szakterületről készült, amelyen az oktató most oktat." Ezzel szemben az intézet fennállása óta közel háromezer publikáció született, az átlagos impakt faktor 6,3, ami nem rossz, figyelembe véve, hogy ez egy új tudományterület. Ezenfelül - a társadalmi igényeknek megfelelően - ismeretterjesztő munkákat is írtak.

Az ökológiai elveken alapuló mezőgazdaság és tájgazdálkodás jobb helyeken egyre inkább fontos (a MAB is elismerte), így valószínűleg egyre támogatottabb lesz a jövőben. Ezt felismerve a másik kar is rámozdult erre, és igyekszik kiszorítani az intézetet a piacról. Közrejátszhat a szakmai irigység és féltékenység is (ezt megítélni nem áll módunkban), de alighanem a 360 hallgató normatív támogatása a tét, ami nem kis summa. Igaz, ez csak akkor lenne felhasználható, ha a KTI tanszékeit megszüntetnék, az oktatókat pedig elbocsátanák. Egyébként az intézet oktatói hetven százalékban a Mezőgazdaságtudományi Karról mentek át, mert valami mást akartak.

A nagyüzemi agrárlobbi nyomulása is szóba jöhet Ángyánék fúrásában: a genetikailag módosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazásának támogatói az ökológiai adottságokat figyelembe vevő, tájba illeszkedő gazdálkodást igencsak szúrós szemmel méregetik. A torgyáni - tökéletesen életképtelen - kisbirtokok, illetve a nagyüzemi, agyongépesített és -vegyszerezett gabona- és húsgyárak koncepciói mellett ez lenne a harmadik út, de a tudomány és a politika egyes képviselői nem képesek befogadni az új dolgokat. Kihalásig kitartanak.

Tardy János, a Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára szerint Ángyán József a XXI. század ökológiai elveket is figyelembe vevő mezőgazdaságának legkomolyabb teoretikusa, méltatlan vele szemben ez a helyzet. A múlt heti hágai agrár-környezetvédelmi konferencia is igazolta a professzor szemléletének helyességét. A KTI megmentése érdekében megmozdult a zöld mozgalom is: számos szervezet levelet intézett a SZIE rektorához, az oktatási és a környezetvédelmi miniszterhez. Az Országos Környezetvédelmi Tanács elnökeként Haraszthy László, valamint Illés Zoltán (a parlament környezetvédelmi bizottságának fideszes elnöke) is levelet írt.

Ez a harc túlmutat az egyetemi berkeken, mivel komoly (hatalmú) szakmai és tudományos körök kívánják leradírozni Ángyán Józseféket. Ha a KTI megszűnik, teret veszíthet a "fenntartható fejlődés" szellemisége a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés, a természetvédelem területén, és esélye sem lesz a környezetgazdálkodásnak. A többi felsőoktatási intézményben működő hasonló szak fejlődése is lelassulhat, tovább tarthatja magát a csak búzában, húsban és gigantikus szántókban gondolkodó agrárlobbi.

A szerző a Hulladék Munkaszövetség munkatársa.

publikálva
2001/5. (02. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra