Szolnoki tanárok azzal szembesültek, hogy kormánypárti képviselőjük szerint a sztrájk nem alapjog

  • Massay-Kiss Andrea
  • 2022. december 19.

Belpol

Kállai Mária a tanári korfáról is elképesztő dolgot állított.

 

Szolnokon is folyamatosan tiltakozó akciókat szerveztek a pedagógusok az elmúlt hetekben, hónapokban. Az október 4-i megmozdulásuk alkalmával, a közösségi médiában nyílt levelet tettek közzé a szolnoki Varga Katalin, Verseghy Ferenc és Széchenyi István Gimnáziumok tanárai Kállai Máriának címezve, aki a térség fideszes országgyűlési képviselője. A levélben azt kérték, hogy kezdeményezzen törvénymódosítást a sztrájkról, mint alapjogról, azért hogy a közoktatás helyzetének jobbítása érdekében törvényes és eredményes akciókat szervezhessenek a tanárok.

A levélre nem érkezett válasz egészen november elejéig. Majd a Szolnoki Pedagógusok Facebook-csoport oldalán bejegyezték, hogy: „Kállai Mária személyes találkozóra hívja a nyílt levelet megfogalmazó iskolák képviselőit. Természetesen ott leszünk, az eredményekről pedig beszámolunk.” De az időpontra még mindig várniuk kellett. Végül a múlt pénteken beszélhettek Kállaival.

A Narancs.hu-nak a találkozóról Dóra Krisztina, a Széchenyi István Gimnázium tanára nyilatkozott. (Beszámolója megegyezett a Szolnoki Pedagógusok Facebook oldalán megjelent bejegyzéssel.) Eszerint a három gimnázium egy-egy képviselője átadta Kállai Máriának a nyílt levelet és a Szolnoki Tankerületi Központ pedagógusainak frissen elkészült, összesített korfáját. Ezen jól látszódott, hogy pár éven belül tanárhiánnyal kell számolni az oktatásban. Itt Dóra Krisztina megjegyezte, hogy a képviselőasszony reakciója az volt, hogy

„azért nincsenek fiatalok, mert az idősebb kollégák elveszik tőlük a helyet”.

„Jelen lévő kollégáink elmondása szerint a közvetlen légkörű beszélgetésen a közoktatás minden fontos problémája szóba került, így a tanárok és diákok terhelése, a NAT, a tankönyvhelyzet, a pedagógusok bére, a pedagógustársadalom elöregedése, az eszközellátottság, a tanári önállóság hiánya, a sztrájk és polgári engedetlenség, illetve a közelmúlt diákmegmozdulásai” – írták a szolnoki tanárok a közösségi médiában. Posztjukban beszámoltak arról, hogy a képviselő egyetértett a béremeléssel, megfontolandónak tartotta az óraszámcsökkentést, de nem értett egyet a sztrájkjog visszaállításával és az oktatás többi problémájáról is eltérő a véleménye. A több mint háromórás találkozó nem volt nyilvános. Varga Ilona, a Varga Katalin Gimnázium tanára portálunknak azt mondta, ő nem vett részt a találkozón, mivel levelükben arra kérik a képviselőasszonyt, hogy a sztrájkjog visszaállítását kezdeményezze a parlamentben. Úgy gondolja, hogy „megbeszélni ezen nincs mit: vagy kezdeményezte, vagy nem”.

A Narancs is beszámolt december elején arról a parlamenti kulturális bizottsági ülésről, amelyben leszavazták a Pintér Sándor meghallgatásáról szóló javaslatot. Itt a szolnoki, fideszes országgyűlési képviselő, aki egykor pedagógus volt, úgy döntött: „saját szakmája, saját kollégái sem érdemelnek megbecsülést és tiszteletet, hatalmát pedig véletlenül sem hajlandó arra használni, hogy azokon segítsen, akiknek éppen egy szakmabéli támogatására, segítéségére, hatalmára lenne szüksége” – írtuk. Majd néhány órával később, mintha mi sem történt volna, Kállai szolnoki iskolásokat látott vendégül a Parlamentben.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.