Elégedetlenkedő BKV-dolgozók

Vihar előtt

  • Sinkovicz István
  • 2012.10.13 11:09

Belpol

Miközben a BKK és időnként a BKV is magabiztosan állítja, hogy kezében tartja a fővárosi közlekedés működtetését, szakszervezeti vezetők és dolgozók szerint a helyzet messze nem ilyen jó. Statisztikailag egyelőre nem jelentős, de létező jelenség a buszsofőrök elvándorlása.

Kétségbeesett nyílt levelet tett közzé blogján Nemes Gábor, a Közlekedési Érdekvédelmi Körök Szövetségének (KEKSZ) alelnöke: a BKV dolgozóinak helyzetét a középkori rabszolgákéhoz hasonlította, és abbéli félelmét is jelezte, hogy a romantikus szappanoperából ismert Isaura mintájára fognak fellázadni. Buszsofőrökkel beszélgetve valóban furcsa helyzet rajzolódik ki: a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) felállása óta egyre nagyobb a rend, minden törvényesen zajlik, igyekeznek megállítani a pénzek elfolyását - "lent" mégis mindenki arról beszél, hogy sosem volt még ennyire rossz a BKV-nál dolgozni, és mind többen gondolkodnak azon, hogy több évtized után váltanának. (Lásd még: Végállomás, nem megy továbbnarancs.hu, 2012. augusztus 6.)

Sérelmek

"A konkrét gazdasági okokat unalomig ismerhetjük - mondja Nemes Gábor. - A kilencvenes évek közepétől a fejlesztések üteme fokozatosan esik vissza. Hiába a Combino villamosok, hiába 150 Volvo busz, ha a járműállomány mintegy kétharmada, 800 busz 15 évnél idősebb, nem kevés 25 évnél is. Az évek során felhalmozott tartozások pedig óriásiak: csak a BKV-ra korábban rákényszerített hitel kamatai 41 milliárdra rúgnak - ezt is a fejlesztések helyett kell törleszteni. Az nem kérdés, hogy rendet kell rakni. Mi elsősorban azt sérelmezzük, hogy az áldatlan állapotok közepette a BKK túlzó jogosítványaival, az új munkatörvénykönyvvel, a kollektív szerződések felmondásával a dolgozók önhibájukon kívül kerülnek egyre rosszabb helyzetbe egyre kevesebb pénzért. Az emberek úgy érzik, mintha a vállalat katasztrofális helyzetéért őket tennék felelőssé. A BKV dolgozói közösségének egyre rosszabb a közérzete, a vezető-beosztotti viszonyban romlik a kommunikáció, a járművezetők rendkívül felelősségteljes munkájukat feszülten végzik."

Mint mondják, a dolgozók félnek előállni sérelmeikkel, mivel a BKK megszabja, hogy az engedélye nélkül nem nyilatkozhatnak. Az alkalmazottak név nélküli megszólalásaiból az tűnik ki, hogy anyagi helyzetük romlása mellett - vagy azon is túl - a legfőbb problémájuk, hogy munkáltatójuk "levette róluk a kezét", vitás helyzetekben nem értük, hanem ellenük áll ki, és ott "tesz nekik keresztbe", ahol csak tud. "Pár hónapja megtámadott egy utas - meséli egy buszvezető -, az eljárás még folyik ellene. Nem mertem megvédeni magam, mert tartottam a következményektől, hogy utólag engem fognak agresszívnak tartani. Végül dicséretet kaptam, hogy nem ütöttem vissza. Mi van, ha legközelebb megszúrnak? Nap mint nap ki vagyunk téve atrocitásoknak."

A dolgozók nem látványosan törvénytelen eszközökről, hanem a légkört mind jobban mérgező "apró piszkatúrák" soráról számolnak be. Bevett gyakorlat például, hogy a "renitens" - vagyis a rendszerbe nem zokszó nélkül simuló - járművezetőnek szándékosan rossz beosztást készítenek, mondjuk, ha vidéki, akkor hajnalra vagy késő estére, amikor vagy beérni, vagy hazautazni nehézkes; de a sofőröket úgy is rossz helyzetbe lehet hozni, ha elveszik a beosztásukat, ide-oda dobálják őket több vonalon. Szakmai szempontból az sem mindegy, hogy csuklós vagy rövid buszt vezetnek, bizonyos helyzetekben a túl sok "csuklósoztatást" is érezhetik büntetésnek. A legtöbb panasz a BKK ellenőreire érkezik tőlük. "Nem azt nehezményezzük, hogy ellenőriznek, hisz ez a dolguk. Hanem ahogy teszik: pökhendien, mintha ők lennének az urak, és ha valakire rászállnak, addig űzik, míg meg nem fogják. Persze vannak dohányzó, telefonáló, hiányosan felöltözött vezetők, akiknek a viselkedése az utasoknak sem tetszik. De legtöbb esetben az ellenőrök azt használják ki, hogy aki dolgozik, az hibázik is."

Magyarázatok

Az elégedetlenségek okait firtató kérdéseinkre terjedelmes válasz érkezett a BKK sajtóosztályáról: "A BKK ellenőrei az ellenőrzéseket a szerződésben (a BKK és BKV Zrt. között 2012. május 1-jével létrejött közszolgáltatási szerződésben - S. I.) garantált szigorú keretek között és a különféle jogszabályokban biztosított lehetőségek szerint végzik. Az ellenőrzési feladat elvégzésére maguk az operátorokkal - így a BKV-val is - kötött szerződések teremtenek alapot, illetve biztosítanak lehetőséget, s ennek keretein belül történik a járművezetők ellenőrzése, akik számára pedig az ellenőrökkel való együttműködés munkáltatójuk által előírt kötelezettség. Természetesen a járművezetőkkel szembeni követelmények esetében nincs ok az engedékenységre, ezek a kötbérelemek kivétel nélkül a járművezető megfelelő, előírásszerű viselkedéséhez, illetve annak hiányához kapcsolódnak, ami pusztán szemléletbeli kérdés. A helyzet megváltoztatásához minden eszköz a BKV és alkalmazottai rendelkezésére áll, vagyis e pontokon nem szükséges az elvárható színvonalon nyújtott szolgáltatáshoz a BKV jelenlegi lehetőségei alapján elérhetetlen technikai vagy anyagi feltételek megteremtése. Ebben a tekintetben mind a BKV, mind bármely más közösségi közlekedési közszolgáltató munkatársainak fel kell zárkózniuk az Európai Unió más nagyvárosaiban dolgozó kollégáik által képviselt szolgáltatási színvonalhoz."

A BKK nyilatkozatából az is kiderül, hogy csak nagyon indokolt esetben kötbéreznek. Több forrásunk is megerősítette ugyanakkor, hogy a fizetésből levonható forintokat eredményező pontrendszer alapján kapott büntetési tételek két-háromszorosára nőttek az utóbbi időkben. Különösebb fantázia nélkül is sejthető, mit tesznek mindehhez a július elsején életbe lépett "korszerű, EU-színvonalú" munkatörvénykönyv azon passzusai, melyek a kormány kommunikációja szerint rugalmasan átszervezték - a valóságban gyakorlatilag eltörölték - a műszakpótlékot. Alighanem a BKV-sofőröket sújtotta leginkább e rendelkezés: ez akár "30-40 ezer forint mínuszt is jelenthet", számolt egyikük.

Úgy látják, a BKK az ország irányításában is sikeres képletet alkalmazza: hozz törvényt a saját megelégedésedre, tartasd be, és többet nem kell törődnöd a részletekkel, mosolyogva igazolhatod minden lépésed helyességét, jó lesz a statisztikád, utazóközönséged örül a rendnek. A szakszervezeti vezető szerint azonban a tűzzel játszik, aki így áll a közösségi közlekedéshez, ahol "a rendkívül magas szakmai színvonal, a hosszú gyakorlat, a felelősségteljes gondolkodás nem pótolható lojalitással". A jelenlegi út vagy tömeges kilépésekhez, vagy eddig még nem látott sztrájkhoz vezet.

A norvég járat

BKV-s berkekben nyílt titok, hogy a sofőrök közül egyre többen vállalnak külföldön munkát, ahol a magas szakmai felkészültség miatt szívesen látják őket. A számok "statisztikailag" még nem értékelhetők (20-30 fő), a tendencia viszont egyértelmű. A még itthon lévők közül mind többen tanulnak idegen nyelvet, a legnépszerűbb közösségi oldalon szervezik és bátorítják egymást.

Lovas János 21 évet dolgozott a BKV-nál buszvezetőként, a cégtől tavaly szeptemberben lépett ki. Meg sem állt Norvégiáig. E-mailben feltett kérdésünkre az alábbi válaszlevelet kaptuk: "Az elsődleges probléma az volt, hogy nem jöttem ki a területi vezetőmmel. Megmondtam a véleményem egy termelési összejövetelen, hogy szerintem nem érti a dolgát. A főnökeim válasza az volt, hogy én nem értek hozzá, és ha nem tetszik, akkor ki lehet lépni, nem kell ennél a cégnél dolgozni. (...) Lehet, hogy igazuk van, de húsz év tapasztalattal és hét csoportvezető alatt dolgozva tudom, mikor jó egy csoportvezető, és mikor nem. A buszok állapota is hagyott némi kívánnivalót maga után, én pedig nem voltam hajlandó olyan busszal dolgozni, ami balesetveszélyes. Ezért egyre több lett a menetkimaradásom, amit ugyancsak nem nézett jó szemmel a csoportvezető, mert az ő prémiuma is ettől függött. A fizetésem vásárlóértéke pedig egyre inkább csökkent, a svájci frank alapú jelzáloghitelem meg csak nőtt. Ezért döntöttem úgy, hogy körülnézek más állás után. Kaptam egy ajánlatot, hogy mehetek Norvégiába dolgozni. Az otthoni fizetésem négyszereséért ugyanazt kell csinálnom, csak sokkal jobb körülmények között, és megtanítanak a nyelvre is. Nagyon nehéz döntés volt. El kell hagynom a családom és a hazám azért, hogy ne kelljen elvesztenem mindenem. A családom egyelőre otthon maradt, szeretném majd kihozni őket idővel. A nyelvet tanulom, de még nagyon az elején járok. A kollégákkal tartjuk a kapcsolatot, egyre többen gondolkoznak azon, hogy lépnek valamerre. Van, aki közelebbi, van, aki távolabbi országot választ magának - én nem beszélem le róla őket. Mindenkinek azt mondom, tanulja meg az adott ország nyelvét, aztán vágjon bele! Vesztenivalója senkinek sincs, mert otthon a helyzet egyre kilátástalanabb."

Neked ajánljuk