Törvény nélkül a délkeleti végeken

Fényes nappal

Bűn

Némi elemózsiáért meg ágyneműhuzatért vert agyba-főbe egy férfit a saját házában két rabló június elején Mezőgyánban. A rémült házigazdát azzal fenyegették, megölik, ha szól a rendőrségnek. A helyszínen azt tapasztaltuk, a helyzet ennél is durvább.

„Nézze, ez olyan kicsi falu, hogy ha itt valaki elfingja magát, azt mindenki meghallja” – mondja a háza előtt ülő, hatvanas évei elején járó férfi, aki néhány évvel ezelőtt költözött vissza Budapestről Mezőgyánba. Ehhez képest állítja, nem hallott arról, hogy június elején egy helybeli férfit némi élelmiszerért összevert a portájára és házába behatoló két támadó. Pedig erről külön közleményt adott ki Békés megye főügyészsége, két embert őrizetbe, majd letartóztatásba helyeztek.

A Viharsarok egyik eldugott zugába, a román határhoz közeli Mezőgyánba a Sarkadkeresztúr és Zsadány közötti alsórendű útról kell letérni. A kicsinyke község népessége mára 900 fő alá csökkent, az előző népszámláláshoz képest csaknem 250 fővel, azaz bő egy évtized alatt több mint ötödével fogyatkozott. A helyiek azt mondják, nemcsak a fiatalok, hanem a középkorúak közül is sokan elmentek Gyulára, Békéscsabára, Budapestre vagy külföldre. A nyolcvanas évek elején még közel 3 ezer lakosa volt Mezőgyánnak. A megszólított emberek arra panaszkodnak, hogy nincs munkahely, nincs megélhetés. A kenyér kilója helyben 960 forint, de sokaknak sem pénze, sem lehetősége, hogy a közeli Sarkadra vagy a kicsit távolabbi Gyula üzleteibe vagy hipermarketjeibe menjen vásárolni, ahol olcsóbb minden.

„Itt tartunk!”

„Maga most ezért jött ide messziről, hogy erről írjon?” – hitetlenkedik egy középkorú asszony. Más viszont azzal kommentálja a történteket, hogy „már itt tartunk”. A terménylopás, azaz a burgonya felszedése, a kukoricacsövek letörése, az alma, a szilva és minden más leszedése mindennaposnak számít. A károsultak nem is értesítik a rendőrséget, az ilyen esetek gyakorisága miatt mindez már el sem éri az emberek ingerküszöbét. Egy hetvenes évei elején járó nyugdíjas férfi szerint nemcsak ebben a faluban van ez így, hanem a környéken máshol is, és jobb karjával nagyot csap a levegőbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.