Egotrip
Cseresnyési László: Nyelv és neurózis
Ez a woke nem valami új dolog. Én például már negyven éve hallottam egy fekete diáktársamtól Minneapolisban a stay woke (éberen figyelj) kifejezést. Akkor persze a woke még csak az afroamerikai angol szava volt, és a feketék diszkriminációjával szembeni ellenállásra utalt.
Szécsi Noémi: Nem és nem
Emlékszem, egészen addig teljesen hidegen hagyott a Harry Potter-sorozat, amíg az akkor éppen csak hatéves lányom el nem kezdett délutánonként kiszökdösni a napköziből az iskolai könyvtárba, hogy ott a széria második kötetét olvasgassa, amelyhez otthon még nem volt hozzáférése.
Vajda Mihály: A barangoló Szókratész
Drága Szókratészem, régóta nem hallottam rólad, igaz, te se rólam. De maradjunk most nálad. Sejtésem szerint Dél-Amerikában vagy.
Vajda Gergely: Zene hetilapra
Mi a célja a NER-nek azzal, hogy a biztosítási piacon is terjeszkedni akar?
Ebben is régiós bajnokok akarnak lenni? Pedig egyelőre csak a piac kis része van a kezükben.
Mélyi József: Pálya a magasban
Lassan véget ér a síszezon, és Magyarország még mindig nem ratifikálta Finnország NATO-csatlakozását. Pedig lesz még tél és jöhet a kutyára dér. 1939 tavaszán a háborúra készülődő országok még aligha foglalkoztak azzal, hogy ütőképes sítalpas csapatokat állítsanak fel, míg egy évvel később már mindegyik arra vágyott, bárcsak olyan „síelő kísértetekkel” rendelkezhetne, mint a finnek, akik képesek voltak feltartóztatni az oroszokat is. (Magyarország egyébként a téli háborúban gyorsan a finnek segítségére sietett – igaz nem hivatalosan, mégis Teleki Pál kezdeményezésére kormányzati erőforrásokkal –, a fegyverek mellett még egy 346 főből álló önkéntes egységet is küldtünk; már nem vetették be őket, mert 1940 márciusában Moszkvában megkötötték a békét.)
Képesek-e a szülők meghátrálásra kényszeríteni a kormányzatot oktatási kérdésekben?
Spoiler: nem. Elmondjuk az okokat egy amerikai közgazdász elmélete alapján.
Cseresnyési László: Nyelv és neurózis
Emlékszem, hogy mennyire meglepődtem, amikor (még boldog diákkoromban) azt a különös felfedezést tettem, hogy Milton és más jeles angol írástudók „közhelykönyveket” (commonplace books) állítottak össze: telis-tele közmondásokkal, aforizmákkal és velős mondásokkal, amelyek élesítik a tudnivágyók elméjét.
Várhegyi Éva: Ekotrip
Most, hogy megpróbálom egy könyvben összerakni a magyar bankszektor „elrablásának” szövevényes történetét, látom, milyen nehéz a dolga a krónikásnak, ha egyszer pontot szeretne tenni a sztorija végére. Amikor már lezárnám a számvetést, a banda valamely tagja richtig újabb bankocskával (Sberbank), alapkezelővel (Diófa), brókercéggel (Equilor) bővíti trófeagyűjteményét. Mintha beteges függőségben szenvednének: a szerzés mámora akkor sem hagyja leállni őket, amikor az újabb szajré már inkább csak a gondjaikat szaporítja.
Szécsi Noémi: Nem és nem
Dr. Temesváry Rezső szakmunkája rendkívüli alapossággal járja körül a női mellet. Foglalkozik az emberi emlő fejlődéstanával, anatómiájával, szövettanával és fejlődési rendellenességeivel. Rendkívüli figyelmet szentel a tej mennyiségének, színének, szagának, ízének, vegyhatásának, fajsúlyának, zsírtartalmának, fehérjetartalmának és „czukortartalmának”.
Vajda Mihály: A ki nem végzett Szókratész
Megnyugodtam, drága Szókratész. Már azt hittem, hogy valakinek ott a messzi Amerikában valahogy sikerült kicseleznie az isteneket (a görögöket, akik rád vigyáznak), s te valahogy mégis meghaltál. E-mailed Dél-Amerikából most megnyugtatott. Reggeltől estig csak csodálkozol, s nem érsz rá emilezni. Pedig nagyon kíváncsi vagyok, mit láttál, mit tapasztaltál. Majd mesélsz, ha visszajössz.