Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Zakatol a Tár. Még nem tudni, hogy március 13-án nyer-e Oscar-díjat, de hat kategóriában is jelölték a Todd Field írta és rendezte filmet. A Cate Blanchett főszereplésével forgatott pszichológiai dráma (a magyar forgalmazó szerint „amerikai zenés dráma”) a New York Film Critics Circle, a Los Angeles Film Critics Association és a National Society of Film Critics szerint is a 2022-es év legjobb mozgóképe volt.

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

A 2010 óta épülő és szigorodó Orbán-rezsim némely szakpolitikai döntése ellen igen­is volt erős társadalmi tiltakozás. Széles körű megmozdulás indult 2013-ban a diplomások röghöz kötése, 2014-ben a netadó, 2018-ban a lex CEU ellen, és abban az évben demonstráltunk a rabszolgatörvény ellen is. Ebben a sorban okkal nevezhetjük kivételesnek azt a tavaly ősz óta tartó tiltakozás- és munkabeszüntetés-hullámot, amelyet a közoktatás működésével és a tanítók, tanárok bérszínvonalával szemben felgyülemlett jogos elégedetlenség hívott életre.

Szécsi Noémi: Nem és nem

Elég lenne annyit leírnom, hogy „olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy egész életemben csodálatos férfiak vettek körül”, és máris olyan benyomást keltenék, mint aki most lépett ki a neokon influenszerképző utolsó fejtágítójáról, és friss működési engedéllyel a zsebében máris nekiáll megvédelmezni a válságban vergődő férfinemet.

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Ez az írás nem vitacikk. Ahhoz ugyanis, hogy Szécsi Noémi nemrég megjelent ego­tripjével (lásd: O tempora, o mores!, Magyar Narancs, 2022. november 17.) értelmesen vitatkozzak, pontosan értenem kellene, hogy mi az ő álláspontja a trágársággal kapcsolatban. Nem mindig tudom azonban, hogy mi az, amit ironikusan mond, illetve mi az, amit az írásában szó szerint kell érteni.

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Aki egyedül él, az szingli. A szingli nyakában lógó, csillogó-villogó bizsu jelzője: csilivili. A szingli, akit nem izgat, ha beszólnak neki a hatásvadász nyakbavaló miatt, az csillol vagy csillel, azaz nyugizik.

Szécsi Noémi: Nem és nem

Másfél éves lehettem, tokától bokáig bebugyolálva hevertem egy karfás szánkóban, amit a lassan pilinckázó hóesésben édesanyám húzott. Ahogy a hópelyhek a meleg bőrömhöz érve szétolvadtak az arcomon, ingerülten csattantam fel: „Anuka, megbas a hó!”