Egotrip

Váradi Balázs: Csak semmi politika!

Egotrip

A politikai hazugságról

Donáth Anna, a három rendszer által üldözött hős, Donáth Ferenc unokája, a Momentum európai parlamenti képviselője és de facto ideológiai vezetője szerint a DK, akárcsak a Fidesz, a „hazugság kultúráját” képviseli, és így akadálya a kormányváltásnak, márpedig azt csak (a még oly keserű) az igazság kultú­rájával lehet elérni. (Ezért aztán a Momentumra, nem a DK-ra kell szavazni, folytatódott az üzenet ki nem mondott része.) Donáth szerint a DK, amikor azt állítja, hogy húszezer aktivistával szántja fel a vidéket, vagy amikor azt ígéri, hogy ha kormányon lesz, emelni fogja a béreket, politikai szélhámosságot művel, amin átlátnak a választók.

Donáth megszólalását a politikai elemzők az ellenzéki pártok nyilatkozatbirkózásának részeként intézték el, annak a tüneteként, hogy a Momentumnak sincs jobb ötlete a rendszer megdöntésére, mint hogy a Fidesztől balra eső ellenzéki formációk közötti, a vigaszágon zajló versenyre fókuszálja az erőit, amit persze a Fidesz nevetve figyel. De mi inkább tekintsük ezt az írást apropónak ahhoz, hogy elmorfondírozzunk azon: lehet-e politikusoktól az igazság kimondását várni, vagy tényleg folyton hazudnak, mint a vízfolyás? És ha hazudnak, mi a teendő?

Mitől igaz egy állítás? Tegyük zárójelbe, amit e kérdésről a filozófusok az elmúlt harmadfél évezredben összegondolkodtak, és mondjuk azt: attól, hogy megfelel a valóságnak. Ha egy párt azt mondja, húszezer aktivistája járja a vidéket, azonosítani kell, ki számít aktivistának, milyen időszakról beszélünk, és meghatározni, mit jelent pontosan az, hogy „járják a vidéket”: az illetők kiránduláskor szétszórnak néhány szórólapot, vagy jól felkészítetten, profi módszerekkel, csapatokban, egész napos programokon terjesztik a párt üzeneteit. Aztán már csak meg kell számolni, hány ilyen (vagy olyan) személy csinál valójában mit és hol, és már meg is van a válasz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.