egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

„Csakazértis” világok

Musique pour faire plaisir. Zene, amely azért íródott, hogy örömet okozzon. Mi másért, kérdezhetnénk, bár, ha jobban belegondolunk, hogy kinek mi öröm, az azért nem annyira egyértelmű. A nagy számok törvénye alapján legtöbbünknek öröm az, ha ismerős zenét hallgatunk; általában olyat, amelyet fiatalabb korunkban szerettünk meg, olyat, amelyhez a puszta hangokon kívül valami szép emlék is köt. Ezeket a zenéket legtöbbször bármilyen formában és bárhol (élő koncerten, videón, telefonon hallgatva) hajlandók vagyunk élvezni. Mások azért hallgatnak inkább élő zenét, mert a hangokból áradó erőt, az általuk felidézett érzelmeket, azt a bizonyos valami földöntúlit – nevezzük, ahogy akarjuk – csak így, másokkal közös térben, egyszeri élményként tudják és akarják befogadni. Utóbbi csoport tagjai általában azt sem bánják, ha a zene és annak szerzője a komfortzónájukon kívüli utazásra hív; legyen az kellemes csónakázás, avagy hullámvasút. Sokan vagyunk, akiknek nem a legegyszerűbb zene az öröm, hanem az, amelyik magába szív, s a világában többnek érezzük magunkat saját magunknál; amelyik közvetíteni tud valamit az élet nagy titkai­ból, és emiatt sokszor fárasztó is, akár egy jól­eső esti futás; amelyik időt, figyelmet és energiát kíván, mint amikor egy hosszú, jó regényt olvasunk végig. Most azonban az apró örömökről lesz szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.