egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

„Csakazértis” világok

Musique pour faire plaisir. Zene, amely azért íródott, hogy örömet okozzon. Mi másért, kérdezhetnénk, bár, ha jobban belegondolunk, hogy kinek mi öröm, az azért nem annyira egyértelmű. A nagy számok törvénye alapján legtöbbünknek öröm az, ha ismerős zenét hallgatunk; általában olyat, amelyet fiatalabb korunkban szerettünk meg, olyat, amelyhez a puszta hangokon kívül valami szép emlék is köt. Ezeket a zenéket legtöbbször bármilyen formában és bárhol (élő koncerten, videón, telefonon hallgatva) hajlandók vagyunk élvezni. Mások azért hallgatnak inkább élő zenét, mert a hangokból áradó erőt, az általuk felidézett érzelmeket, azt a bizonyos valami földöntúlit – nevezzük, ahogy akarjuk – csak így, másokkal közös térben, egyszeri élményként tudják és akarják befogadni. Utóbbi csoport tagjai általában azt sem bánják, ha a zene és annak szerzője a komfortzónájukon kívüli utazásra hív; legyen az kellemes csónakázás, avagy hullámvasút. Sokan vagyunk, akiknek nem a legegyszerűbb zene az öröm, hanem az, amelyik magába szív, s a világában többnek érezzük magunkat saját magunknál; amelyik közvetíteni tud valamit az élet nagy titkai­ból, és emiatt sokszor fárasztó is, akár egy jól­eső esti futás; amelyik időt, figyelmet és energiát kíván, mint amikor egy hosszú, jó regényt olvasunk végig. Most azonban az apró örömökről lesz szó.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Post mortem

Az egész világot megrázó szörnyűségeknél gyakran előkerül a tettes ízlése – nem akarjuk elhinni, hogy egy átlagos ember is követhet el borzalmas dolgokat, keressük a furcsaságokat, az előjeleket, amelyeknek gyanúsnak kellett volna lenniük.

A szellemek ereje

  • - turcsányi -

Johnny Lobónak nehéz élete volt. Már a háború korai szakaszában megjárta Vietnamot, s hazatérve polgárjogi harcosnak állt; az indiánok jogaiért küzdött. 

A messzi káosz

„Mi ez az utazás nevű dolog? Miért nem hagyjuk abba idővel? Hát sosem nő be a fejünk lágya?” – tette fel ezt a három költői kérdést a szerző 2014-ben, utazós blogjának utolsó bejegyzésében.

Egy macska, egy lótusz

Egyiptommal és a fáraókkal krimitől a sorsjegyen át egészen a bútordarabokig bármit el lehetett adni már 100–150 évvel ezelőtt is. Az egyiptománia kutatása viszonylag fiatal terület, általában egyiptológusok vagy régészek, történészek foglalkoznak a témával, mellékprojektként. A fogalomba bármely egyiptomi motívum felhasználása beletartozik úgy is, hogy a kontextus teljesen független az egyiptomi kultúrától.