egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

„Csakazértis” világok

Musique pour faire plaisir. Zene, amely azért íródott, hogy örömet okozzon. Mi másért, kérdezhetnénk, bár, ha jobban belegondolunk, hogy kinek mi öröm, az azért nem annyira egyértelmű. A nagy számok törvénye alapján legtöbbünknek öröm az, ha ismerős zenét hallgatunk; általában olyat, amelyet fiatalabb korunkban szerettünk meg, olyat, amelyhez a puszta hangokon kívül valami szép emlék is köt. Ezeket a zenéket legtöbbször bármilyen formában és bárhol (élő koncerten, videón, telefonon hallgatva) hajlandók vagyunk élvezni. Mások azért hallgatnak inkább élő zenét, mert a hangokból áradó erőt, az általuk felidézett érzelmeket, azt a bizonyos valami földöntúlit – nevezzük, ahogy akarjuk – csak így, másokkal közös térben, egyszeri élményként tudják és akarják befogadni. Utóbbi csoport tagjai általában azt sem bánják, ha a zene és annak szerzője a komfortzónájukon kívüli utazásra hív; legyen az kellemes csónakázás, avagy hullámvasút. Sokan vagyunk, akiknek nem a legegyszerűbb zene az öröm, hanem az, amelyik magába szív, s a világában többnek érezzük magunkat saját magunknál; amelyik közvetíteni tud valamit az élet nagy titkai­ból, és emiatt sokszor fárasztó is, akár egy jól­eső esti futás; amelyik időt, figyelmet és energiát kíván, mint amikor egy hosszú, jó regényt olvasunk végig. Most azonban az apró örömökről lesz szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.