egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

„Csakazértis” világok

Musique pour faire plaisir. Zene, amely azért íródott, hogy örömet okozzon. Mi másért, kérdezhetnénk, bár, ha jobban belegondolunk, hogy kinek mi öröm, az azért nem annyira egyértelmű. A nagy számok törvénye alapján legtöbbünknek öröm az, ha ismerős zenét hallgatunk; általában olyat, amelyet fiatalabb korunkban szerettünk meg, olyat, amelyhez a puszta hangokon kívül valami szép emlék is köt. Ezeket a zenéket legtöbbször bármilyen formában és bárhol (élő koncerten, videón, telefonon hallgatva) hajlandók vagyunk élvezni. Mások azért hallgatnak inkább élő zenét, mert a hangokból áradó erőt, az általuk felidézett érzelmeket, azt a bizonyos valami földöntúlit – nevezzük, ahogy akarjuk – csak így, másokkal közös térben, egyszeri élményként tudják és akarják befogadni. Utóbbi csoport tagjai általában azt sem bánják, ha a zene és annak szerzője a komfortzónájukon kívüli utazásra hív; legyen az kellemes csónakázás, avagy hullámvasút. Sokan vagyunk, akiknek nem a legegyszerűbb zene az öröm, hanem az, amelyik magába szív, s a világában többnek érezzük magunkat saját magunknál; amelyik közvetíteni tud valamit az élet nagy titkai­ból, és emiatt sokszor fárasztó is, akár egy jól­eső esti futás; amelyik időt, figyelmet és energiát kíván, mint amikor egy hosszú, jó regényt olvasunk végig. Most azonban az apró örömökről lesz szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."