Egotrip

László Géza: Visszajátszás

Egotrip

A bizonytalanság kora

Nehéz idők járnak, úgy tűnik, véget ért az aranykor. A Financial Times szerint „polikrízissel” kell szembenéznünk, a volt brit jegybankelnök, Mervyn King és John Kay Radikális bizonytalanság címmel adták ki legutóbbi – immár magyarul is olvasható – könyvüket, míg a gazdasági apokalipszis modern kori lovasa, Nouriel Roubini „megafenyegetettségről” ír. A szerzők hosszan sorolják a ránk leselkedő gazdasági, környezeti, politikai, egészségügyi, technológiai veszélyeket és az ezekkel összefüggő negatív társadalmi folyamatokat. Igyekeznek pontos előrejelzéseket adni arról, mi történik majd velünk. Persze, mindent nem tudhatunk előre. Sőt, ahogyan azt Donald Rumsfeld volt amerikai védelmi miniszter megfogalmazta, amikor 2002-ben az újság­írók Irakról faggatták: miközben vannak tudva tudott dolgok és olyanok, amelyekről tudjuk, hogy nem tudunk róluk, nem árt észben tartani azt sem, hogy „van, amiről még azt sem tudjuk, hogy nem tudunk róla”. Hmm.

Mi következik abból, hogy bizonyos dolgokról fogalmunk sincs? Például az, hogy nem köthetünk jó biztosítást, és a lehetséges vészmegoldások előkészítésénél sincs könnyű dolgunk. Szűkebb területünk, a gazdaság világában a jövővel kapcsolatos bizonytalanság megismerhetősége és mérhetősége régóta vita tárgya. E vita egyik fontos mozzanatáról szeretnék most megemlékezni.

Alig több, mint száz évvel ezelőtt, nem sokkal az első világháború kataklizmáján, a spanyolnátha pusztításán és a borzasztó békekötésen túl, a maihoz hasonló zavaros korszakot élt át az emberiség. John Maynard Keynes 1921-ben jelentette meg Értekezés a valószínűségről című könyvét, amelyben témája szerteágazó filozófiai és matematikai problémáin túl igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a 19. század tudósai túl optimisták voltak a jövő előre jelezhetőségét illetően.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."