Nehéz idők járnak, úgy tűnik, véget ért az aranykor. A Financial Times szerint „polikrízissel” kell szembenéznünk, a volt brit jegybankelnök, Mervyn King és John Kay Radikális bizonytalanság címmel adták ki legutóbbi – immár magyarul is olvasható – könyvüket, míg a gazdasági apokalipszis modern kori lovasa, Nouriel Roubini „megafenyegetettségről” ír. A szerzők hosszan sorolják a ránk leselkedő gazdasági, környezeti, politikai, egészségügyi, technológiai veszélyeket és az ezekkel összefüggő negatív társadalmi folyamatokat. Igyekeznek pontos előrejelzéseket adni arról, mi történik majd velünk. Persze, mindent nem tudhatunk előre. Sőt, ahogyan azt Donald Rumsfeld volt amerikai védelmi miniszter megfogalmazta, amikor 2002-ben az újságírók Irakról faggatták: miközben vannak tudva tudott dolgok és olyanok, amelyekről tudjuk, hogy nem tudunk róluk, nem árt észben tartani azt sem, hogy „van, amiről még azt sem tudjuk, hogy nem tudunk róla”. Hmm.
Mi következik abból, hogy bizonyos dolgokról fogalmunk sincs? Például az, hogy nem köthetünk jó biztosítást, és a lehetséges vészmegoldások előkészítésénél sincs könnyű dolgunk. Szűkebb területünk, a gazdaság világában a jövővel kapcsolatos bizonytalanság megismerhetősége és mérhetősége régóta vita tárgya. E vita egyik fontos mozzanatáról szeretnék most megemlékezni.
Alig több, mint száz évvel ezelőtt, nem sokkal az első világháború kataklizmáján, a spanyolnátha pusztításán és a borzasztó békekötésen túl, a maihoz hasonló zavaros korszakot élt át az emberiség. John Maynard Keynes 1921-ben jelentette meg Értekezés a valószínűségről című könyvét, amelyben témája szerteágazó filozófiai és matematikai problémáin túl igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a 19. század tudósai túl optimisták voltak a jövő előre jelezhetőségét illetően.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
