Egotrip

László Géza: Visszajátszás

Egotrip

A bizonytalanság kora

Nehéz idők járnak, úgy tűnik, véget ért az aranykor. A Financial Times szerint „polikrízissel” kell szembenéznünk, a volt brit jegybankelnök, Mervyn King és John Kay Radikális bizonytalanság címmel adták ki legutóbbi – immár magyarul is olvasható – könyvüket, míg a gazdasági apokalipszis modern kori lovasa, Nouriel Roubini „megafenyegetettségről” ír. A szerzők hosszan sorolják a ránk leselkedő gazdasági, környezeti, politikai, egészségügyi, technológiai veszélyeket és az ezekkel összefüggő negatív társadalmi folyamatokat. Igyekeznek pontos előrejelzéseket adni arról, mi történik majd velünk. Persze, mindent nem tudhatunk előre. Sőt, ahogyan azt Donald Rumsfeld volt amerikai védelmi miniszter megfogalmazta, amikor 2002-ben az újság­írók Irakról faggatták: miközben vannak tudva tudott dolgok és olyanok, amelyekről tudjuk, hogy nem tudunk róluk, nem árt észben tartani azt sem, hogy „van, amiről még azt sem tudjuk, hogy nem tudunk róla”. Hmm.

Mi következik abból, hogy bizonyos dolgokról fogalmunk sincs? Például az, hogy nem köthetünk jó biztosítást, és a lehetséges vészmegoldások előkészítésénél sincs könnyű dolgunk. Szűkebb területünk, a gazdaság világában a jövővel kapcsolatos bizonytalanság megismerhetősége és mérhetősége régóta vita tárgya. E vita egyik fontos mozzanatáról szeretnék most megemlékezni.

Alig több, mint száz évvel ezelőtt, nem sokkal az első világháború kataklizmáján, a spanyolnátha pusztításán és a borzasztó békekötésen túl, a maihoz hasonló zavaros korszakot élt át az emberiség. John Maynard Keynes 1921-ben jelentette meg Értekezés a valószínűségről című könyvét, amelyben témája szerteágazó filozófiai és matematikai problémáin túl igyekezett felhívni a közvélemény figyelmét arra, hogy a 19. század tudósai túl optimisták voltak a jövő előre jelezhetőségét illetően.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.