A Gólokozó (talán még emlékszünk rá) most nem kerékpáron, nem is Főnixen, de vasúton, kocsival, utasként érkezett a Bodrogközbe, ahol 2011-ben tizenkét nagypályás csapat volt, ma három: Cigánd, Karcsa és Pácin. De ahol ő megjelenik, meccsek, gólok.
Ott vagyunk érted, ülj be a restibe, jön az üzenet, ám Sárospatakon nincs (sincs) resti, kiül a napra az áprilisi nyárban. Hercegkúton, mi mással, tokaji furminttal (már messziről tudják, hogy ő érkezik, Patak felől pálinkaszagot hoz a szél), műanyag pohárban, szabadkozik a vendéglátó, a Gólokozó leül bérelt helyére, a kispadra. A meccs gyászszünettel kezdődik (a községházán látták a fekete zászlót), 60 évesen, hátsó falú infarktus, aludt. A csapatban sok hiányzó, Laci, a centerhalf térdét operálták, nem focizhat, ki se jött, ne fájjon a szíve. A Mester szól a Gólokozónak, Fater, menj be!, Fater, mert ő a rangidős, rögtön kötényt akar adni egy fiatal gyereknek, na de öreg! A második félidőben csak középkezdésnél ér labdába, abból viszont jó sok, gyakorolhatja. A vége 9-2, oda (tíz alatt, az egyetlen pozitívum, erre lehet építeni!). De nem is ez (a meccs – fantasztikus, hogy egyáltalán) a lényeg, az after! Palócleves virslivel, persze bor. Helyi erő kiviszi az állomásra, van még idő, le a pincéjébe, kóstoló, üveg furmint, megissza a vonaton. Félórás késés, 10-re a Keletiben. Száraz furminttal édes az álom.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
