Egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

Gólokozó érkezett hozzátok

sem nem azé, aki fut (Róm 9, 16)   

A Gólokozó (talán még emlékszünk rá) most nem kerékpáron, nem is Főnixen, de vasúton, kocsival, utasként érkezett a Bodrogközbe, ahol 2011-ben tizenkét nagypályás csapat volt, ma három: Cigánd, Karcsa és Pácin. De ahol ő megjelenik, meccsek, gólok.

Ott vagyunk érted, ülj be a restibe, jön az üzenet, ám Sárospatakon nincs (sincs) resti, kiül a napra az áprilisi nyárban. Hercegkúton, mi mással, tokaji furminttal (már messziről tudják, hogy ő érkezik, Patak felől pálinkaszagot hoz a szél), műanyag pohárban, szabadkozik a vendéglátó, a Gólokozó leül bérelt helyére, a kispadra. A meccs gyászszünettel kezdődik (a községházán látták a fekete zászlót), 60 évesen, hátsó falú infarktus, aludt. A csapatban sok hiányzó, Laci, a centerhalf térdét operálták, nem focizhat, ki se jött, ne fájjon a szíve. A Mester szól a Gólokozónak, Fater, menj be!, Fater, mert ő a rangidős, rögtön kötényt akar adni egy fiatal gyereknek, na de öreg! A második félidőben csak középkezdésnél ér labdába, abból viszont jó sok, gyakorolhatja. A vége 9-2, oda (tíz alatt, az egyetlen pozitívum, erre lehet építeni!). De nem is ez (a meccs – fantasztikus, hogy egyáltalán) a lényeg, az after! Palócleves virslivel, persze bor. Helyi erő kiviszi az állomásra, van még idő, le a pincéjébe, kóstoló, üveg furmint, megissza a vonaton. Félórás késés, 10-re a Keletiben. Száraz furminttal édes az álom.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.