Argó és társai, Magyar Narancs, 2021. március 25.
A „titkos nyelv” kifejezés természetesen nem a titkosírással kódolt angol vagy egyéb nyelvű üzenetekre utal, hanem olyan csoportnyelvekre, amelyek egyes nyelvek, például a francia vagy az angol sajátos változataként, viszonylag elkülönült zsargonokként működnek. Továbbá egy-egy rituális zsargont, mint például a szabadkőműves-szertartások nyelvét szintén értelmetlen lenne „titkos nyelv”-nek nevezni. Az ilyen rituális nyelvváltozatok és persze a bűnözői zsargonok, vagyis az argók azonban általában a szókészletükben és használati színtereikben is többé-kevésbé korlátozottak. Az első ismert magyar emléke egy „titkos” zsargonnak az az öt-hat tucat szó, amit egy buzgó hajdúböszörményi nótárius jegyzett fel a helyi tolvajnyelvből 1782-ben. Ilyesféle szavakat listázott a derék Jablonczai János, mint gagyi ’arany’, leves ’ezüstpénz’, kút ’zseb’, rajzol ’lop’, gyertyáz ’vigyáz, őrködik’.
Másrészt viszont szinte az élet minden területére kiterjedő nyelv volt a nyelvben a régi francia argó (argot), a törvényen kívüliek és társadalom peremére szorult emberek sajátos nyelvváltozata. A középkori Párizsban a bűnözők, koldusok, csavargók, szemfényvesztők (gueux) a „Csodák udvará”-ban (Cour des Miracles) gyűltek össze, ahol a vak és nyomorék koldusok varázsütésre egészségessé váltak (vö. Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényének X.3. fejezete). Olivier Chéreau műve, a Jargon du langage de l’argot réformé (1628) írta le először ennek a sajátos világnak a szerkezetét és a nyelvét (a neten olvasható az 1660-as kiadás). Az argot mellett a jargon (zsargon) szó is használatos volt hasonló jelentésben. A 15. században François Villon is használta a verseiben a coquillards ’kagylósok’ nevű rablóbanda argóját, a jobelint (Ballades en jargon). A törvényen kívüliek társadalmának elitje, a lecsúszott értelmiségiek (az ún. „skolárok”) állítólag az argó hivatásos alakítói is voltak, akik időről időre megújították ennek a sajátos nyelvnek a szókincsét, mert az argó használata nemcsak a használó identitását jelezte, hanem a nyelvnek olykor konspiratív jelentősége is volt.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
