A viszonylat K. Dezsőnek az Erzsébet királyné útján kezdődik, az alagútnál (vonzódik az alagutakhoz, különösen ha vasútiak és gyalogosak, lásd például a tunert a Bajza utca végében), vagy másoknak a Trófeánál (ő csak kívülről, ám ezeregyszer). Szükség esetén lehet hugyozni a töltés oldalában, bokorban, csak ő látja a trófeás cigiző vendégeket.
Laky Adolf utca, ugorjunk. (Annyit azért: Laky Adolf ötvösművész, mecénás, részt vett az 1848–49-es szabadságharcban, az 1867. évi koronázáskor ő javította ki Szent István koronáját és ő készítette a koronázási ajándék díszszekrényeit. Most már ezt is tudja, míg naponta járt erre, ezt se.)
Nagy Lajos király útja / Czobor utca, itt kanyarodik el a 3-as villamos (majd megyünk arra is), itt kell leszállni az Uzsoki kórházhoz. Járt itt K. Dezső, nem egyszer, nem mesélek. Csak annyit: egyszer eltévedt, kórtermi folyosókon bolyongott, nyitott ajtókon látott ágyon fekvő betegekre, jött egy nővér, kit keres?, K. Dezső nem találta a helyes választ, én csak úgy…, a nővér lecsap, beteg? miért van utcai ruhában?, nem hoztam pizsamát, mondta volna a tréfás kedvű K. Dezső, de nem volt kedve viccelni, valahogy kimagyarázta és kimenekült. Egészen a sarkon levő kocsmáig (illene tudnia a nevét, de már úgysincs meg, helyén Nemzeti, naná, Dohánybolt). Kivételesen nem Unicumot kért, Jamesont, az úgysincs. „Jéggel?” A pultos barátságos ember és a vécékulcs őre. Egyszer valami könyvet is elővett, mármint K. Dezső, vele szemben százéves kurva, finoman és észrevétlenül megtörölve korsaja peremét, megkérdezte, már ne haragudjon, milyen könyvet tart a kezében? Mesék, esszékek? Máskor pedig a hely mókamestere szólította meg, bazdmeg, én minden reggel tiszta gatyát veszek. Pénteken már öt van rajtam. Röhög a kocsma, K. Dezsőstül.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
