Soros György, a híres spekulátor, közíró és az instabil pénzügyi helyzetű fejlődő és fejlett gazdaságok valutáinak megrontója, illetve a nevezett helyzetben lévő kormányok esküdt ellensége (és még sorolhatnám) azt írta egy könyvében, hogy gyerekkorában azt képzelte, ő Isten. Végigtekintve életművének fontosabb állomásain (a világ tőzsdéinek mozgatása, valutaválságok kiváltása és gazdaságok erejének megingatása, valamint az így keletkező nyereség modern kori Robin Hoodként humanitárius célokra való fordítása), az ember egy sajátos divina commedia szemlélőjének érzi magát. Ugyanakkor nehéz nem összekapcsolni ezt a sajátos mindenhatóságot Voltaire, a maga idejében hasonlóan ellentmondásosan megítélt filozófus híres gondolatával, amely szerint ha Isten valóban mindenható volna, akkor tudna egy követ teremteni, amit saját maga sem tud felemelni. (E sorok visszatérő olvasói minden bizonnyal kitalálták, hogy az ilyetén filozófiai frappantériára mindig is gerjedtem.)
Nos, a Soros nevével fémjelzett hedge fund mozgalom az évezred fordulójára, ha egyenként nem is, de kollektíve túlszárnyalta a Voltaire filozófiai alapkérdésében szereplő mindenhatót, hiszen a hedge fundok valóban létrehoztak, ha nem is követ, de egy olyan kritikus tömeget, amit saját maguk sem bírnak kontrollálni. Hogy is van ez? A hedge alapok magas tőkeáttétellel (hitel és saját tőke aránya) működnek, így egy valamirevaló, pár milliárd dollárt kezelő alap vásárlóereje több tíz milliárd dollár. És ilyen alapból az Egyesült Államokban akad vagy egy tucat. Ezek a túlméretezetté vált alapok tavaly a kelet-ázsiai piacok összeomlására spekulálva (és ezzel még komoly nyereséget elérve) elindították azt a folyamatot, amelynek eredményeként az elmúlt hetekben több tíz milliárd dollárt buktak Oroszországban és legalább ennyit az orosz válság miatt leértékelődött egyéb tőkepiacokon. Tovább boncolva a Voltaire-féle hasonlatot, létrehozták a követ, amit úgy tűnt, hogy fel tudnak emelni, de aztán beszorultak alá.
A hírhedt nagy hedge-alapok kisebb sorstársaikkal együtt a világ tőkemozgásaiban nem éppen jelentéktelen, ezermilliárd dolláros nagyságrendűre becsült pénzügyi pozíciót mozgatnak, ami nagyon durva becsléssel nagyjából egynapi tőkeforgalomnak és a világ éves bruttó hazai terméke közel huszadának felel meg. Csak hogy tovább fokozzuk a számmisztika által kiváltott delejes hatást, a világ összes tőkeforgalma több mint tízszerese a világon előállított összes áru és szolgáltatás hozzáadott értékének. Nem csoda, hogy ma már viszonylag józan politikusok is kritikusan emlegetik, hogy a világ termeléséhez és kereskedelmi forgalmához mérten indokolatlanul nagy a tőkemozgás, vagyis nemcsak Sorosék hozták létre a felemelhetetlen követ, de gyakorlatilag a világ társadalmai együttesen. A felismerést kövesse a tett, ki-ki ízlése szerint reagál a világra rátelepülő pénzügyi folyamatok fenyegetésére. Annak idején, amikor az amerikai nép ráeszmélt Sorosék létezésére, kongresszusi bizottság hallgatta meg és próbálta megérteni, megítélni, hogyan hatnak a pénzügyi piacok a gazdaságra, illetve fordítva. Az angol font összeomlásakor Soros kábé annyi fontot kívánt eladni (ezt ne értsék szó szerint), amennyit a Bank of England venni (minő harmónia), és az angol tévénéző ekkor szembesült azzal, hogy a sherwoodi erdő reinkarnációja a devizatőzsde, az ő kis adópénzeik egy része pedig egy nagyformátumú spekulánsnak köszönhetően a kelet-európai átalakulás társadalmi költségeinek egy részét finanszírozza. (Soros csak azt bánta, hogy a font túl hamar omlott össze, így fedezetlenül eladott pozíciója nem érte el a kívánt 15 milliárd fontot, és nyeresége is csak egymilliárd volt.) A tavalyi év Soros-kommentátorának címét Mahathir Mohamed maláj "népvezető" nyerte el, aki kitiltotta országából a devizaspekulánsokat, ezt a hongkongi hatóságok részvényvásárlásai követték a Kínába avanzsált városállam szintén gyengélkedő pénzügyi piacainak védelmében.
A világgazdaság felett elhatalmasodó pénzügyi folyamatok mára a világgazdaság valós helyzetétől függetlenül tudnak fellendülést, illetve összeomlást okozni. Ezt pedig semmi más nem irányítja, mint a befektetők kollektív tudattalanja által kialakított vélekedés. Vagyis Sorost idézve, a tőzsde értékítélete nem a jövőbeli eseményeken, hanem a befektetők által várt jövőbeli eseményeken alapul, amelyek ily módon be is következnek. Szegény Voltaire. Wittgenstein nála óvatosabb volt, mert szerinte "az, hogy holnap felkel a nap, az egy hipotézis". Szerintem pedig ha a világ befektetői számára egy hipotézis az, hogy holnap egy ország tőzsdéje összeomlik és gazdasága szétzilálódik, akkor az holnap be is következik.
