Paranoid, nárcisztikus személyiségéről esszék, később könyvek jelentek meg, amelyek nagyon meggyőzőnek tűnnek – de az akkori döntésekről többet elárul az, amit az elnök madman-elméletnek hívott (a szó őrültet jelent). Egy séta során kabinetfőnökének így magyarázta el, mit ért ezen: „Madman-elméletnek hívom ezt, Bob. Azt akarom, hogy az észak-vietnamiak elhiggyék, hogy eljutottam egy olyan pontig, ahol már mindenre képes vagyok a háború lezárása érdekében. Szépen kiszivárogtatjuk nekik, hogy az isten szerelmére, ti is pontosan tudjátok: Nixon megszállottan gyűlöli a kommunistákat. Ha dühbe gurul, nem tudjuk visszatartani, és a keze ott van az atomfegyver indítógombján. Ho Si Minh két napon belül Párizsban lesz, hogy a békéért könyörögjön.”
A madman-elmélet nem különösebben bonyolult stratégiát takar. Az őrültségnek tűnő légicsapások, a kiszámíthatatlan és saját oldalon is áldozatokkal járó akciók, az atomfegyver bevetésének lebegtetése a másik oldal elrettentését célozza. A kulcs ilyenkor a fenyegetés hitelessége, s ebben az elnök üzeneteitől a valós döntésein át a személyiségjegyekig minden részlet fontos. A célok világos deklarálása és az ellenfél számára észszerűnek tűnő kimenet lehetőségének a felvillantása is. Nixon ígéretéhez híven gyorsan le akarta zárni a háborút, de nem akart vesztesen levonulni. A győzelmi kényszer üzenete – ahogy elődei esetén is – nemcsak az észak-vietnami vezetésnek, hanem a másik nagyhatalomnak, a Szovejtuniónak is szólt. A magát a madman-elmélet mellett lehorgonyzó Nixon szűk körben azt jósolta, hogy a vietnamiak legkésőbb hat hónap múlva kapitulálnak – végül négy év telt el a békekötésig.
Vlagyimir Putyin mostani döntései és az, ahogyan az évek óta tartó ukrajnai fegyveres konfliktust villámgyorsan Ukrajna egész területén zajló háborúvá eszkalálta, erősen emlékeztet arra, ahogy Nixon elnök működött ötven évvel ezelőtt. Putyin (és Oroszország) esetében a paranoid gondolkodásmódnak ráadásul történelmi hagyományai vannak, ha a NATO és a Nyugat terjeszkedése a téma – Kissinger, Brzezinski és mások is sokszor megemlékeztek erről. A védelmi fegyverrendszerek terjedését a környező országokban korábban is agresszióként értelmezték, s az utóbbi években ez a reakció szokatlan vehemenciával éledt újra. A madman-elmélet alkalmazásával az orosz elnök minden olyan országnak üzenni akar, amely táguló komfortzónájába tartozik. Nixonnak és elődeinek is voltak ilyen ambícióik – de máris érdemes megjegyeznünk, hogy az évek során egyre súlyosabbá váló vietnami háború váratlanul nagy amerikai erőforrásokat kötött le.
Vajon miért nem sikerült a drasztikus, sűrű bombázásokkal, a civil lakosság rendszeres mészárlásával elrettenteni az észak-vietnamiakat a háború folytatásától?
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
