A Fehér Ház indoklása szerint „a tarifák változtatása a nemzeti érdek védelmében bizonyítottan hatékony eszközt jelent”. Azért azt is megemlítik, hogy a jelenlét az amerikai piacon kiváltság; mert az amerikai kereskedelmi mérleg több mind ezermilliárd dolláros hiánya komoly teher az ország számára. Az üzenet világos: az érintett országok jobban teszik, ha összeszedik magukat, és eleget tesznek az elnök „kéréseinek”. A két szomszédos országtól az illegális bevándorlás és a kábítószer-kereskedelem megfékezésében várt Washington lépéseket.
Ha a tarifaemelés nem is volt váratlan, a nyíltan nem kereskedelempolitikai érvelés annál inkább; ahogy kisvártatva a vámtarifák emelésének gyors felfüggesztése is Kanada és Mexikó esetében. E két kormány ugyanis időközben vállalta a határőrizet megerősítését, és a bűnszervezetekkel szembeni fellépést.
Az, amit az elmúlt hetekben láttunk, mennyiben más, mint az előző Trump-ciklus kereskedelmi háborúi? Korábban e lap hasábjain több szempontból is elhibázottnak tartottam Trump első ciklusának kezdeti kereskedelempolitikai offenzíváját. (Lásd: Trump összes háborúja, Magyar Narancs, 2020. november 29.) Akkoriban Washington sorra mondta fel a nemzetközi szerződéseket, ami nehéz helyzetbe hozta a gazdasági szereplőket. A hosszú hónapokig tartó ex lex állapot miatt számos exportáló vállalat költségei jelentősen emelkedtek, és volt, ahol hosszú távon is más szereplők vették át az amerikai kereskedők helyét. De akkor a kormány alapvetően még gazdaságpolitikai szempontok alapján hadakozott. Annak ellenére tette ezt, hogy a közgazdaság-tudomány erős érveket tud felhozni az alacsony vámok és a szabadkereskedelem mellett, és a 2. világháború után az Egyesült Államok, a világ legerősebb gazdasága haszonélvezője volt a tarifák minimális szintre csökkenésének. A korábbi sikerek mellett egy régi fiaskó is óvatosságra intette az elődöket: az 1930-as Smoot–Hawley-törvény a válság kellős közepén növelte rekordszintre a vámtarifákat, s az ezt követően kirobbant globális kereskedelmi háború egyik legnagyobb vesztese maga a kezdeményező fél lett. (Erről lásd szerzőnk korábbi cikkét: Protekcionizmus rosszkor, Magyar Narancs, 2018. október 3. – a szerk.)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
