Egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Egotrip

Tudós butaságok

A nyelvről alkotott (népi) tévhiteket „nyelvi babonáknak” szokás nevezni. De korántsem igaz az, hogy a nyelvtudósok mindig tényeken alapuló bölcsességekkel gazdagítják a nemzetet, míg a dilettánsok mindig csak butaságokat beszélnek, lévén érzelmes és babonás természetűek.

Hallgatom a Klubrádiót: egy erdélyi színészekkel forgatott filmről szólva egy nő megdicséri a színészek és a rendező romlatlan és tiszta magyar beszédét. A rendező ekkor közbeveti, hogy ő nem is erdélyi. Az így keletkezett zavart szerencsére sikerül azzal elhárítani, hogy valaki megjegyzi: talán hatott a rendezőre az erdélyi beszédmód. Mint az iskolában tanultuk, Arany János, aki a legjobban tudott magyarul, és aki a legtöbb szót használta, ugye, kis híján maga is erdélyi volt, mert Nagyszalonta a partiumi Bihar megyében van.

A nyelvészek sem bölcsebbek a pórnál. Például már az összehasonlító nyelvészet születését megelőzően, Leibniz (1646–1716) óta él a tudósokban az a tévhit, hogy az őstörténetet, a népek eredetét csakis a nyelvek összehasonlítása révén lehet feltárni. Ma már elvileg mindenki tudja, hogy a nyelv és a nép eredetének a vizsgálata nem ugyanaz, bár sok nép megtartja az eredeti nyelvét. Újabban a magyarság eredetét régészeti-genetikai vizsgálatokkal akarják tisztázni: ez érdekel mindenkit, nem az, hogy a nyelvünk legősibb rétege finnugor. Persze eleve nem a honfoglalók vére csörgedezik a mai magyarokban, de akkor is bosszantó, hogy a „vér” és a „nyelv” története más. Európában a középkor óta tucatnyi nép váltott nyelvet. A nyelvváltást csupán a családok szintjén érzékeljük. Például Mary Ann MacLeodnak és családjának az első nyelve a skót gael volt, Frederick Trump és két testvére pedig német nyelvű családban nőtt fel. Azonban Fred és Mary Ann fia, bizonyos Donald már csak angolul beszél.

A komoly tudósok komolytalan kijelenté­seinek tényként való elfogadása és kritikátlan továbbadása vezet el a tudományos tévhitek beágyazódásához. Mintegy fél tucat nyelvtudós értekezik például a „primitív emberek” vagy a „fiatalok” szókincsének fogyatékos voltáról, illetve az „egyes egyének” szókincsének méretéről – bármiféle konkrét vizsgálat nélkül. Már Max Müller (1823–1900) oxfordi professzor is utalt egyik előadásában Alexander D’Orsey könyvére, amelyben az egy „szavahihető falusi lelkészre” hivatkozott, aki szerint a parókiájában a napszámosok szókincse 300 szónál kevesebb lehet. (D’Orsey: The Study of the English Language, 1861). Max Müller (Müller Miksa), a nyelvészet ünnepelt tudósa volt, akiről azonban „turáni-elmélete” (1854) kapcsán Telegdi Zsigmond professzor megjegyezte, hogy „nagy fantáziával megáldott és megvert tudós volt” (magyarul 1874).

Egy enciklopédiában (1993) olvasom azt a már régóta velünk élő „kalkulációt”, miszerint „az iskolába lépő gyermek szókincse mint­egy kétezer szóra tehető; az átlagosan iskolázott serdülőé hat-hétezerre; egy magasan képzett, sokoldalú érdeklődésű értelmiségi 50 ezer szót is ismerhet, nagy íróink ennél is többet”. Még Nádasdy Ádám tanár úr is kijelenti (Milyen nyelv az angol?, 2024), hogy az átlag angol (vagy magyar, tehát „nyugati”) ember szókincse a szunnyadóval együtt szerényen kalkulálva 3–5 ezer, passzív szókincse ezen felül 5–10 ezer, tehát az össz-szókincse 8–15 ezer között van. Más tudományágak művelői is beszélnek egyes csoportok „nyelvi deficitjéről”. Talán emlékszik az olvasó arra, hogy egy kiváló magyar neveléspedagógus úgy tíz éve azzal borzolta a szülők kedélyét, hogy leszögezte: a magyar tanulók szókincse 1800 szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."