Egotrip

Mélyi József: Pálya a magasban

Rút játék

Egotrip

„Már mindent elmondtak. De még nem mindenki.” (Karl Valentin)

A katari labdarúgó-világbajnokság minden mozzanatát percenként ezrek vagy éppen száz­ezrek elemzik nyilvánosan. Mindent megírtak és mémekbe öntöttek arról, hogy a walesiek hogyan énekelték a himnuszukat és az irániak hogyan nem; vagy hogy az ünneplő marokkói szurkolók hogyan állták útját más marokkói szurkolóknak Brüsszelben. Úgy tűnik, hogy a világ figyelmét semmi sem kerülheti el. Persze gyakran már elfeledkezünk arról, hogy a világ figyelme mennyire egylényegű és egyirányú: közösek a közvetítéseink, azonosak a médiumaink, a gépek, valamint a belőlük áramló szövegek és képek mögötti algoritmusaink. Már azt is nehezen képzeljük el, hogy valaha is másként beszéltek volna a futballról, s a nyugdíjasoknak sem jut eszükbe, hogy az első fekete bőrű játékos csak 1978-ban mutatkozhatott be az angol válogatottban. Mégis furcsa helyzet ez, s nyilván ezt is majdnem mindenki megírta már: miközben az uniformizálódó világ egyformán néz a jelenben, valamennyiünk szemlélete sok tekintetben a múltban ragadt; birodalmakra, gyarmatokra vagy az egykori nagyságra épülő rejtett reflexeink csaknem töretlenek.

Talán a múltból kiindulva mégis lehet másként beszélni a futballról, például olyan elemeket felhasználva, amelyeket a maguk idején még egyetlen ma élő ember sem hallhatott. Ezért egy gondolatkísérlet erejéig engedjük meg, hogy a 2022-es világbajnokság csoportmérkőzéseinek eseményeihez a csaknem száz évvel ezelőtti beszámolók nyelvezetével (és emberképével) közelítsünk, s így – politikailag ma a legkevésbé sem korrekt módon (én kérek elnézést) – a múlt és a jelen közt örvényt idézzünk elő. Az alább következő nyelvi fordulatok szinte kizárólag Az Est 1924. május 31-i számából, az úgynevezett „egyiptomi csapás”-ról, azaz a magyar válogatott Egyiptom elleni 3:0-s vereségéről szóló beszámolóból származnak. (A magyarok ezzel kiestek az olimpiai tornáról; a Régi idők focija utolsó jelenetében a feldühödött tömeg a Nyugati pályaudvaron várja a hazatérő játékosokat.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.