A katari labdarúgó-világbajnokság minden mozzanatát percenként ezrek vagy éppen százezrek elemzik nyilvánosan. Mindent megírtak és mémekbe öntöttek arról, hogy a walesiek hogyan énekelték a himnuszukat és az irániak hogyan nem; vagy hogy az ünneplő marokkói szurkolók hogyan állták útját más marokkói szurkolóknak Brüsszelben. Úgy tűnik, hogy a világ figyelmét semmi sem kerülheti el. Persze gyakran már elfeledkezünk arról, hogy a világ figyelme mennyire egylényegű és egyirányú: közösek a közvetítéseink, azonosak a médiumaink, a gépek, valamint a belőlük áramló szövegek és képek mögötti algoritmusaink. Már azt is nehezen képzeljük el, hogy valaha is másként beszéltek volna a futballról, s a nyugdíjasoknak sem jut eszükbe, hogy az első fekete bőrű játékos csak 1978-ban mutatkozhatott be az angol válogatottban. Mégis furcsa helyzet ez, s nyilván ezt is majdnem mindenki megírta már: miközben az uniformizálódó világ egyformán néz a jelenben, valamennyiünk szemlélete sok tekintetben a múltban ragadt; birodalmakra, gyarmatokra vagy az egykori nagyságra épülő rejtett reflexeink csaknem töretlenek.
Talán a múltból kiindulva mégis lehet másként beszélni a futballról, például olyan elemeket felhasználva, amelyeket a maguk idején még egyetlen ma élő ember sem hallhatott. Ezért egy gondolatkísérlet erejéig engedjük meg, hogy a 2022-es világbajnokság csoportmérkőzéseinek eseményeihez a csaknem száz évvel ezelőtti beszámolók nyelvezetével (és emberképével) közelítsünk, s így – politikailag ma a legkevésbé sem korrekt módon (én kérek elnézést) – a múlt és a jelen közt örvényt idézzünk elő. Az alább következő nyelvi fordulatok szinte kizárólag Az Est 1924. május 31-i számából, az úgynevezett „egyiptomi csapás”-ról, azaz a magyar válogatott Egyiptom elleni 3:0-s vereségéről szóló beszámolóból származnak. (A magyarok ezzel kiestek az olimpiai tornáról; a Régi idők focija utolsó jelenetében a feldühödött tömeg a Nyugati pályaudvaron várja a hazatérő játékosokat.)
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
