Mélyi József

Pálya a magasban

Rekordbikák alkonya

Egotrip

A nemrég bezárt vadászati világkiállítás emblematikus állata a szarvas volt. Nem volt ez másként a mintaként szolgáló 1971-es budapesti eseményen sem; a különbség annyi, hogy akkor a rendezvény emblémáján szerényen csupán egyetlen agancs jelent meg, most viszont a bejáratnál a látogatókat Szőke Gábor Miklós – az „egy a természettel” jegyé­ben – fémcsavarok segítségével összeillesztett, soha nem látott méretű és értelmetlenségű agancskapuja fogadta.

A kiállításon bolyongva is több helyen felbukkantak kitömött hazai szarvasok, díjnyertes magyar trófeák, illetve vadászó, a Csodaszarvast űző elődeink különböző megjelenítései. Talán csak egyetlen magyar vonatkozású, szarvashoz kapcsolódó diadal maradt ki a válogatásból (de az is lehet, hogy a nagyszabású tárlaton valahogy elkerülte a figyelmet): a magyar futószarvaslövő sport legnagyobb sikerének, Kovács Miklós 1955-ös bukaresti Európa-bajnoki címének a megidézése. „Vajon a nyírpazonyi Gerő Tsz-ben mit szólnak hozzá?” – kérdezte a Nép­sport tudósítása szerint a győztes, közvetlenül a viadal után. A választ ma sem tudjuk, s az 1977-ben, fiatalon elhunyt Kovács Miklós neve is ugyanúgy feledésbe merült, mint maga a sportág, amelyben a magyar sportlövő Európa legjobbja lett, majd 1956-ban az olimpián negyedik helyezést ért el.

A futószarvas-lövészet – amelynek története sok tekintetben összefűződik az agyaggalamb-lövészettel is – először 1908-ban szerepelt az olimpiák műsorán; akkori szabályai az ezt követő évtizedekben alig változtak. A lövőpályán a nagyjából életnagyságú és futó szarvas alakú céltáblákat egy sínen mozgatott kocsira erősítették. (Az 1908-as londoni olimpiá­ra a szarvast a nagy állatfestő és -szobrász, Edwin Landseer műveiből inspirálódva készítették el.) A kocsi négy másodperc alatt gördült át a 23 méter széles pályán, a szarvast ezalatt kellett 100 méterről eltalálni. Mégpedig nem is akárhol: a szívtájékra érkezett lövés négyet (később ötöt) ért, kicsit arrébb egyre kevesebbet; a láb, a far és a fej pedig már érvénytelen felületnek számított. Bár Magyarországon már 1920 körül rendeztek kezdetlegesebb versenyt, az ötvenes évek előtt – amikor külön pályát is építettek Nagytétényben – nem igazán terjedt el a lövészetnek ez az ága, leginkább a lőterek szűkössége miatt. Végül az Eb-cím és a melbourne-i pontszerzés sem garantálta a szebb jövőt: a futószarvas először az olimpiák műsoráról került le, majd egyébként is végleg kimúlt.

Halhatatlanok maradtak viszont a sportág nagy alakjai, az 1908-as olimpia egyeslövésében győztes svéd Oscar Swahn, aki akkor már a 60. életévét is betöltötte, fia Alfred, akivel közösen diadalmaskodtak a csapatversenyben, illetve a ketteslövés londoni bajnoka, a holland és francia felmenőkkel rendelkező, 1852-ben Szentpéterváron született, amerikai állampolgárságú, de Angliát felnőtt korában alig-alig elhagyó Walter Winans. Ő 18 éves koráig Oroszországban élt, ahol édesapja a negyvenes évek óta a Szentpétervár–Moszkva vasútvonal építésében vett részt, eleinte elsősorban a nagy festő, James MacNeill Whistler apjának munkatársaként, később pedig konzulként. Az ifjú Walter ezután családjával Angliába költözött, ahol a következő évtizedekben kizárólag szenvedélyeinek élt: vadászott, lovakat tenyésztett, s nemcsak a lóversenyeken szerzett magának nevet, hanem pisztolylövésben is, sorozatban 12-szer győzött az angol bajnokságon. 1900-tól kezdve számos szakkönyve jelent meg, lövészetről, a puska és a revolver művészetéről, illetve a szarvastenyésztésről. Maga a művészet is a szenvedélyei közé tartozott, főleg kis méretű, állatokat, vagy vadnyugati alakokat ábrázoló bronzszobrairól volt nevezetes; 1914-ben Londonban és New Yorkban egyszerre adták ki az állatszobrászatban elérhető valósághűségről szóló könyvét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."