Amit családjuk terheinek könnyítéséért megtehetnek a polgárok, miért ne tehetnék meg városuk érdekében a polgármesterek? Elvégre jogállamban élünk! A polgármesterek településük polgárai nevében adósodtak el, a kötvénykibocsátásokat megszavazó közgyűlések a helyi lakosság adóterhét kímélték meg. Nyilván ilyesféle gondolatok forogtak Lázár polgármester fejében, amikor a múlt év végén dörgedelmes levelet intézett a vásárhelyiek frankalapú kötvényeit lejegyző Erste Bank vezetőjéhez. Ebben felszólította a bankot, hogy vállalja magára az árfolyamveszteség egy részét, mert ha nem teszi, akkor a város (1) pert indít vagy (2) jogszabály-módosítást kezdeményez a parlamentben.
A pert a jogászdoktor Lázár arra alapozta volna, hogy az Erste a lakossági devizahitelek árfolyamveszteségének megosztásáról szóló bankszövetségi megállapodás aláírásával maga ismerte el a felelősségét, ezért az önkormányzatokat is megilleti a hasonló tehermegosztás. A per lehetőségének meglengetése nyilván komolytalan volt, ám a bankok megregulázásával való fenyegetőzés egyáltalán nem látszott annak az elmúlt másfél év parlamenti ügymenetének tükrében. Az Erste elleni kirohanását Lázár január elején maga tárta a széles nyilvánosság elé, hogy az összes banknak megüzenje: gazsuláljatok, mert különben a törvény erejével sújtunk le rátok!
Csakhogy elszámolta magát: ultimátuma határidejének lejárta előtt megváltoztak az erőviszonyok. December végén még nem látszott lehetetlennek, hogy a kormánypárt szokásához híven két nap alatt átnyom egy újabb törvényt, amelyben a bankokat az önkormányzati árfolyamveszteségek átvállalására kötelezi. Eggyel több vagy kevesebb jogsértés, mit számít? Közben azonban az államcsőd fenyegetése felülírta a polgármesteri fenyegetést: az IMF-EU-megállapodás érdekében muszáj visszatérni a jogállami módszerekhez. Így aztán a nagy hatalmú polgármester kénytelen volt lenyelni az Erste-vezér elutasító levelét, és megelégedni némi morgolódással a banki visszaélésről meg a kiszolgáltatott önkormányzatokról.
Játsszunk azért el egy kicsit a gondolattal, hogy polgármesterek vagyunk! Valójában még mezei polgárként is beláthatjuk, hogy felelősek vagyunk a hitelszerződésünkben vállaltakért. Ha utóbb kiderül, hogy rossz döntést hoztunk, mert például a momentán alacsony törlesztőrészlet káprázatában nem gondoltunk arra, hogy a svájci frank megerősödhet, csak örülhetünk, ha a bankok (akár önérdekből, akár a "gondoskodó" kormányunk nyomására) hajlandóak osztozni velünk az árfolyamveszteségben. Annak ellenére, hogy a mi veszteségünkkel szemben nem az ő nyereségük áll, hiszen a megdrágult svájci frankot nekik is a piacról kell beszerezniük ahhoz, hogy lenullázhassák a forintban törlesztett adósságunkat.
Ha polgármesterek vagyunk, akkor a mezei polgárokhoz képest sokszoros a felelősségünk a közgyűlés elé terjesztett javaslatainkért. Azért meg pláne, ha húszéves futamidejű kötvény kibocsátásával olyan adósságba verjük településünket, amely a minket még meg sem szavazó, jövő nemzedékeket is terheli. Ha polgármesterként eljátsszuk a naivát, magunkról állítunk ki szegénységi bizonyítványt, hiszen komoly pénzügyi-jogi apparátus állt rendelkezésünkre javaslatunk (és döntésünk) megalapozásához.
Lázár polgármester és egyes kollégái a nehezen felmérhető kockázatú devizakölcsönök ügyében sem állíthatják be magukat ma született bárányként, hiszen a jó időkben éppenséggel kihasználták a bennük rejlő pénzügyi lehetőségeket: a svájcifrank-alapú, ezért alacsony kamatozású kötvények kibocsátásából befolyt forintösszeg egy részéből származékos devizaműveleteket végeztek. Az ÁSZ 2009. évi jelentése szerint a 2006-ban 12 milliárd forint értékű frankalapú kötvényt kibocsátó Hódmezővásárhely városának ezek az ügyletek 2007-2008-ban jó másfél milliárd forint extrabevételt hoztak.
Tegyük hozzá: az akkor hatályos önkormányzati törvény szellemének áthágásával. A törvény megengedte, hogy az önkormányzatok betétként helyezzék el szabad forrásaikat, azt viszont nem, hogy "tőzsdézzenek" vele. Emiatt áll - az ÁSZ 2009-es, több önkormányzatot érintő feljelentése nyomán - bíróság előtt Kunszentmárton független polgármestere, ráadásul a helyi ügyésznek köszönhetően már nem is hanyag kezelés, hanem különösen nagy értékre elkövetett (szándékos) hűtlen kezelés vádjával. Menedéket számára legfeljebb a törvénynek a pongyola megfogalmazása nyújthat, mely szerint az önkormányzat "egyéb banki szolgáltatások igénybevételéről" is dönthetett.
Pataki Ferenc szociálpszichológus beszélt a múlt heti Narancsban arról, hogy a félelem gyakran agressziót szül. Elvileg nem kizárt, hogy a tiltott pénzügyi műveletek miatti felelősségre vonás okozta félelem táplálta Lázár agresszív fellépését a bankokkal szemben. Igaz, az ő (más ügyekben is megmutatkozó) agresszióját a parlamenti törvényhozásban elkövetett jogsértésekért érzett felelősség is kiválthatná. Bár ezek talán már nem is félelmet idéznek elő, hanem a mindenhatóság képzetét.
Lázár egyébként már bőven polgármester volt, amikor 2007 novemberében Veres János pénzügyminiszter az önkormányzatok eladósodását korlátozó törvénymódosítást nyújtott be, hogy ezzel is fékezze az államadósság elfutását. Az önkormányzati törvény átírásához szükséges kétharmados többség létrejöttét azonban a - helyhatóságokat már uraló, az államadósságért viszont még nem aggódó - Fidesz meggátolta.
Mostanra visszaérkezett az akkoriban elhajított bumeráng. Talán a helyi választópolgárok is ráeszmélnek, miért kapták az ütést.
