A jómódú kíváncsiak, a szakmabeliek és az anatómiát tanulmányozó diákok privilégiumának számító boncolás – ma sem egy arénasport – legalizálása után, a 19. század elején sem lehetett ilyen performance-ra csak úgy betévedni, hiszen a fennálló tilalmak, tabuk és félelmek mellett meglehetősen nehéz volt biztosítani a kellő számú holttestet. Az egyetemi városok néha nem tudtak elegendő kivégzett bűnözőt prezentálni – különösen a női halálraítélt volt kevés, a bűnözésben való alulreprezentáltságuk miatt. Orvosi képzése miatt Edinburgh-ban például olyan kereslet mutatkozott boncolandó testekre, hogy magas haszon mellett még ír hullákat is megérte importálni.
Mindezt a National Museum of Scotland boncolástörténeti kiállításán tudom meg, papírmasé anatómiai babák, sírrablásbiztos koporsók és akasztásokat ábrázoló nyomatok között bolyongva. Darwin jogosítványa csak futó kuriózum itt, végül nem sok időt töltött boncolásokon: 16 éves korában került az edinburgh-i orvosi egyetemre, de sohasem fejezte be a tanulmányait. Feltehetőleg nem csigázta fel annyira az emberi test rejtélye, az élet és halál feletti hatalom, a gyógyítás képességének birtoklása, annál inkább az élet eredete, a fajok gazdagsága, az öröklődés enigmái. Nem nyomasztotta kényszer a megélhetését illetően, így élhetett a kedvteléseinek. Évekig tartó tapasztalatszerző útra indult, aztán kertészek által művelt mintagazdaságtól körülvett, állatkísérletekre használt baromfiudvarral is megtoldott, hatalmas házban elvonulva, népes családja körében különféle betegségektől szenvedve évtizedekig csiszolta elméletét, amelynek következményeitől ő maga is rettegett. Egyesek szerint pusztán szellemi szemfényvesztő volt, aki mások – többek közt saját nagyapja, Erasmus Darwin – evolúciós elméleteit kisajátítva szabadította a gonoszt a világra. Mindenesetre A fajok eredete szövegében ott áll feketén-fehéren, hogy a természetes kiválasztódás által olyan szintet ért el az emberiség, hogy ezt nem hagyhatjuk kicsúszni a kezünkből. Mindkét nem képviselőinek őrizkednie kell a házasságtól (értsd: gyerekcsinálástól), ha testi vagy szellemi értelemben alsóbbrendűek („inferior in body or mind”, ahogyan Darwin fogalmaz). Innen indult tehát azon köznyelvi fordulat karrierje, amely ma az „ennek nem kéne szaporodnia” formában él az ismert emberek gólyahíreit nyilvánosságra hozó posztokhoz fűzött kommentekben.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
